Élet és Irodalom,

LXVI. évfolyam, 36. szám, 2022. szeptember 9.

VÁNCSA ISTVÁN

Gyerekkoromban falun még mindenki tudta, hogy ha az éjszakában szentjánosbogarak világítanak, akkor jó idő várható. Mára ez feledésbe merült, legfőképpen azért, mert szentjánosbogarak ma már nincsenek, egyebek közt a fényszennyezés, érthetőbben fogalmazva a közvilágítás miatt. Párzási időszakban a hímek és a nőstények a fénykibocsátásuk alapján azonosítják egymást, a mesterséges fény ebbe belekavar, és akkor a násznak annyi. Egyébiránt a fényszennyezés számtalan további teremtmény életét keseríti, a neten e tárgyban rengeteg információt találhatunk, ám azok hamarosan végleg elavulnak.

A villany ára az egekben, a közvilágítás hamarosan kifizethetetlen számlákat fog generálni, az önkormányzat csupán egyet tehet, megkeresi a főkapcsolót, és azt rendeltetésének megfelelően használandja. Sötét lesz, mint egy fasírtban, a hivalkodó fényesség a továbbiakban nem zavarja a madarak és az éjszakai rovarok biológiai óráját, de a sötétség a mi mentális egészségünknek is jót fog tenni. Az önkormányzatok büdzséjének meg pláne. Egyetlen példát vegyünk csupán, Székesfehérvár közvilágítása 2021-ben 295 millióba került, jövőre, azaz 2023-ban viszont egymilliárd-hatszázmilliót emésztene föl, már amennyiben a koronázóváros ezt képes volna kipengetni. Fideszes önkormányzata van, úgyhogy bármi megtörténhet, egyébként pedig harminchat magyar királyt koronáztak meg a falai között, eggyel több vagy kevesebb már nem oszt, nem szoroz. Evvel együtt sanszosabbnak látszik, hogy a megoldás mégiscsak a főkapcsoló célirányos használata leend.

Az iskolák működtetését illetően leginkább a fűtésre vonatkozólag merülhetnek föl problémák, a megoldás pofonegyszerű. Szénszünetet kell tartani, emlékeim szerint a szénszünet igen delikát dolog. Gyerekkoromban még voltak fogvacogtató, hóemberes telek, hosszú jégcsapokkal és még hosszabb szénszünetekkel, nosztalgiával gondolok vissza rájuk. Hevertem a sezlonon és olvastam egész idő alatt ahelyett, hogy ültem volna a padban tök fölöslegesen. A tanítás nemritkán abban állt, hogy a pedagógus a tankönyv megfelelő részét szó szerint felmondta, csak hát azt a szöveget én képes voltam a memóriámba egyetlen olvasással beszkennelni, vagyis a tanintézet látogatása hiábavaló időfecsérlésnek mutatkozott.

Telente viszont jöttek a kemény mínuszok a szénszünetekkel, melyeknek köszönhetően a világ áttekinthető és koherens voltába vetett – amúgy elég törékeny – hitem átmenetileg helyreállt.

Szociális intézmények a faluban nem voltak, ilyesmiről soha nem is hallottunk. Ha lettek volna, az a tél örömeit másfajta megvilágításba helyezi. Idősotthonokban, hajléktalanszállókban, rokkantakat gondozó intézményekben szénszünetet tartani nyilvánvalóan nem lehet, ám ez a legkevésbé se zárja ki, hogy ilyesmi mégiscsak bekövetkezik, egyszerűen azért, mert az illetékes önkormányzat csődbe megy. Azt írja az újság, hogy Érden mindössze két intézmény (egy szociális központ és a szakrendelő) égbe szökő rezsije elég lehet ahhoz, hogy a hetvenötezres lakosságú várost csődbe juttassa.

Akkor pedig tél lesz és csend és hó és halál. Nemcsak Érden, hanem mindenütt, de legelsősorban és leghamarabb a civil szervezetek által működtetett szociális intézményekben. Ha másért nem, hát azért, mert valamennyi civil szervezet (azaz nonprofit módon, a kormányzattól függetlenül, önkéntes alapon, a közjó érdekében működő önszerveződés, azaz NGO) a sátán küldötte. Ne feledjük, hogy az Open Society Foundations, a Reporters Without Borders és a Transparency International is közéjük tartozik, ergo mindegyik NGO mögött Soros vigyorog. Céljuk az, hogy Magyarország világra szóló eredményeit kedvezőtlen színben tüntessék fel, és ezáltal a magyar embereket megtévesszék, összezavarják, ám ez nem fog nekik sikerülni, ugyanis a magyar emberek átlátnak a szitán. A jégvirágos ablakokon már kevésbé fognak átlátni, ám ez indifferens, a külvilág dolgait illetően a kormányhű média a nap minden órájában tárgyilagos és hiteles tájékoztatással szolgál.

Gázártámogatást a civil szervezetek által működtetett szociális intézmények értelemszerűen nem kapnak. Az egyházi hátterűek igen, azok egyébként eleve kétszer annyi normatív támogatásban részesülnek, ergo boldog az a sérült, önálló életre képtelen személy, akit a sors az ő védőszárnyaik alá terelt, míg ellenben a többiek – mondjuk ki úgy, ahogy van – eléggé rákúrtak. A fogyatékkal élők eleve nem a szerencse fiai, ezért jóságos kormányzatunk akként határozott, hogy némi támogatást mégiscsak nyújt nekik. Később aztán kiderült, hogy ez a támogatás kizárólag az elektromos kerekesszéket, az elektromos mopedet vagy a hálózati áramról működő oxigénkoncentrátort használókra vonatkozik. Ők lesznek azok, akik az éves kedvezményes kereten felül további 1697 kilowattóra erejéig rezsicsökkentett árat vehetnek igénybe. A többiek oldják meg a problémáikat saját maguk.

Szénszünet amúgy nemcsak a szociális otthonokban állhat elő, hanem a családi otthonokban is, egyszerűen azért, mert nincs annyi fa Magyarországon, hogy az önkormányzatok és a családok a gáz helyett a fatüzelésre átállhassanak. De ha lopnák a fát, avval se mennének sokra, mert már megfelelő kályháik és kéményeik sincsenek, ugyanis az érintettek a közelmúltban pályázati pénzek felhasználásával teljes egészében gázfűtésre álltak át. Viszont a gáz piaci árát immár nem tudják kifizetni, ahogy senki se tudja, kivéve természetesen legjobbjainkat, akik hazánk felemelkedéséért oly sokat tettek, hogy azt a tízmilliós jövedelmeik se képesek illendően honorálni. (A tízmillió persze nem havonta értendő, hanem óránként.) Mindenki más a fizetésképtelenség határán egyensúlyoz, nemcsak a magánszemélyek, hanem a gazdasági élet szereplőinek a zöme is. Elég a légy szárnyának egyetlen lebbenése, a folytatás a dominóelvnek megfelelően alakul.

Viszont a háttérben továbbra is Németh Szilárd, a rettenthetetlen rezsibiztos délceg alakja magasodik. Hitünkben ha meginognánk, tekintsük meg az ő Facebook-oldalát, ahonnan erőt és vigasztalást meríthetünk. Míg Európában úrrá lett a pánik, mi Magyarországon megóvjuk energiabiztonságunkat! A Balkánon több országban már most vészhelyzetet hirdettek. Magyarország készen áll a télre – írja ez a drága ember. Meg sem említve, hogy kormányunk az energia-vészhelyzetet még július derekán hirdette ki.

Mint minden másban, ebben is a legjobbak vagyunk.