Finomhangolás

Öröm öröm hátán. „Holdtavas galagonyaliget”, „csodaszarvas kerti fűz szoborinstalláció”, „Hüvelykpiciny ligete kerti pihenő” és még számos egyéb, hasonlóképp elbájoló hortikulturális projekt, mindez az RTL Klub tudósítása szerint ugyanott, az Ybl-villa néven ismert épülethez tartozó parkban (Budapest, Budakeszi út 36/a), amely egyébként a Türk Államok Szervezetének (a továbbiakban TÁSZ) a tulajdona immár három esztendeje. Ennek ellenére a kert feltuningolásának sok száz milliós költségét a magyar adófizetők állják, ki más. A kerten belül különálló Tündérkert is létesül, mégpedig mindjárt három. Mindegyiknek meglesz a maga funkciója, így például a Tündérkert III. „Holdforrás, a vörösrézből készült mozgócsőrű vízköpő madarakkal”, ezek a tervező szerint a „Vízöntő axióma” megjelenítői, ami azt jelenti, hogy „a Vízöntő ráhullámzik a letűnő és a következő 2160 éves világhónap jegyeire, és egy időszakadékot hoz létre”, bár gondolom, az olvasó erre már magától is rájött.

Az Ybl-villát (amely egyébként nem Ybl Miklós alkotása, ám ez most mellékes) kormányzatunk hat éve vásárolta 1,4 milliárd forintért, majd a TÁSZ-nak ajándékozta. Viszont, ahogy erre a 24.hu rámutatott, türk barátaink azóta ide se dugták az orrukat. A kert csáberejének költséget nem kímélő felturbózása nyilván arra szolgál, hogy a tulajdonosokat néhanapján budai házikójukba csalogassa, e célból a Tündérkert I.-ben jurta is épül, bár a koncepciója nem éppen hétköznapi.

Az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerről (ekr.gov.hu) letölthető Tündérkert kertfilozófia, műszaki leírás című dokumentumban erre vonatkozólag az alábbiakat olvashatjuk:

A keletre tájolt jurta kerületére felszerkesztve látható a nyugati, a misztikus és a keleti zodiákus, valamint a holdházak. A magyar íjfeszítő, lovas nép, így a Nyilas jeggyel azonosítható, aminek a keleti zodiákusban a fehér ló a megfelelője. A Nyilas testi megfelelője az Ikrek – Hunor és Magor (…). Az Ikrek–Nyilas tengelyen halad át a Tejút. Galaxisunk központja a Nyilas irányába esik, így ezen a csillagképen keresztül érkezik hozzánk a Tejút energiája, a kozmikus fény, aminek megtestesítője a Turul. A Tejútra merőleges, ezért a legerősebb hatású a Szűz–Halak tengely, a „haláltengely”, az élet-halál körforgásának erővonala. Nem véletlenül állt meg Atilla a legyőzött Róma falainál.

Nem bizony, hanem „a seregében dúló ragályos betegségek s a takarmányhiány, valamint a keleti császártól küldött sereg közeledése miatt”, legalábbis gyerekkoromban ezt olvastam Szalay–Baróti A magyar nemzet története című, a XIX. század vége felé kiadott monumentális munkájában, és ezt azóta tudtommal senki se cáfolta meg. Ami pedig az íjfeszítő nép fogalmát illeti, a legősibb nyílhegyeket Dél-Afrikában tárták fel, koruk hatvan-hetvenezer év. Afrikán kívül a legrégibb nyílhegyek Srí Lankán bukkantak elő, negyvennyolcezer évesek. Európában a mai Németország és Svájc területén találtak hasonlókat, a legrégibb, egészben fennmaradt íj pedig Dániában került napvilágra, kilencezer éves. Egyébiránt az őskőkor elmúltán az íj használata a Föld emberlakta területein mindenhol elterjedt, kivéve Ausztrália és Óceánia bizonyos részeit. Aki tehát azt hirdeti, hogy az „íjfeszítő nép” kifejezés csakis a belső-ázsiai eredetű és egyben speciális lelki-szellemi adottságokkal megáldott embercsoportokra alkalmazható, az vagy szemérmetlen kurzuslovag, vagy szimplán hülye. (Mellesleg Angliában állítólag még ma is hatályos az a törvény, amelynek értelmében valamennyi tizennégy évesnél idősebb hímnemű egyed köteles angol hosszúíjjal hetenként legalább két órán át gyakorolni. Van nálunk ennek megfelelő törvény? Nincs. Hát akkor?)

Ami a jurtát illeti, azt a tervező a Boldogasszony hajlékának szánja, evvel pedig ugyancsak lehetnek apróbb problémák, lévén a Boldogasszony szó még a kommunista ármánytól és a kénkőszagú jelenkortól egyaránt érintetlen Pallas lexikon szerint is, de a Magyar katolikus lexikon szerint is Szűz Mária népies magyar neve. (A Boldogasszony fogalmára vonatkozó és manapság egyre divatosabb agyrémekről azért nem érdemes szót ejteni, mert Szűz Mária személyazonossága tárgyában, ha józan ésszel gondolkodunk, csakis a katolikus egyház lehet illetékes, nem pedig bárki futóbolond.) Mármost a TÁSZ tagállamainak a lakossága kivétel nélkül muszlim többségű, Azerbajdzsánban és Törökországban csaknem a száz százaléka, Kazahsztánban csak hetven, a maradék három országban valahol a kettő között szóródik, az iszlám szerint pedig hajléka nem az asszonynak van, hanem az emberének, vagyis a Boldogasszony hajléka kifejezés szerintük nonszensz.

Egyébként pedig mit keres a türk népek legjobbjainak fogadására tervezett jurta egy neoreneszánsz stílusú villa kertjében a budai hegyek között? Nem inkább Hatvanpusztán volna a helye, ahol a messziről jött vendégek rokonlelkek közelségét élvezhetnék?

Más kérdés, hogy e napokban a „rokonlélek” fogalmát illetően is lehetnek problémák. Európa keleti határainál most harci járművek motorjai dübörögnek, pedig a hadgyakorlat, ahogy most nevezik, csak három hét múlva veszi kezdetét. Célja „a külső agresszió visszanyomásának és visszaszorításának, a terrorizmus leküzdésének és a Szövetségi Állam (Oroszország és Fehéroroszország) érdekvédelmének finomhangolása” lesz, ahogy ezt Alekszandr Fomin, az orosz védelmi miniszter helyettese az Interfax értésére adta. Csak hát, mint azt egy nagy orosz írótól tudjuk, ha az első felvonásban puska lóg a falon, akkor annak a harmadik felvonásban el kell sülnie. Most viszont számtalan puskáról van szó, és azok sajnos már nem a falon, hanem a katonák nyakában lógnak.

Sok jót az ilyesmi aligha jelent.

Miniszterelnökünk – Allah növessze hosszúra a szakállát – épp a hadgyakorlat előtti napokban utazik Moszkvába öreg barátjához, akivel sok-sok közös témáról fog társalogni, nyilván a tavasz közeledtéről, Rahmanyinovról, és persze arról, hogy a Nemzeti Oltóanyaggyár lelkileg felkészült a Szputnyik gyártására, dolgozói valamennyien dobogó szívvel várják, hogy a szalag elinduljon. Van persze egy aprócska gond is, az tudniillik, hogy Mária országa NATO-tagállam, Vlagyimir Vlagyimirovics pedig most épp a NATO ellen böstörködik. Hogyan kell az igaz barátnak ily esetben viselkednie? Miniszterelnök urunk persze megtehetné, hogy átáll a jó öreg Vlagyimir mellé, ahová lelkileg igazából tartozik, és persze Hunniát is viszi magával vissza Ázsiába, ahogy ezt Ady szorgalmazta egykoron. Csak hát van egy további bökkenő. A másik barát, a focista Erdoğan, aki egyfelől Törökország elnökeként a NATO második legnagyobb haderejének parancsol, másfelől pedig igazi türk, vagyis kormányzó urunk lelki rokona. Mármost hogyan lehet azilumra lelni orosz barátunk ülepében, amelyet török barátunk rugdal hevesen? És ha netán mégis sikerül, akkor a továbbiakban hogyan fogadnak minket Almatiban, Biskekben, Bakuban meg a többi olyan fővárosban, ahová direkt azért szoktunk utazni, hogy két deci kumisszal becsüljük magunk?

Megoldás persze erre is volna. Vlagyimir Vlagyimirovics ölelő karjai közül kibontakozván haza se jönni, hanem tovább egyenest a kirgiz rokonokhoz, ott kérni politikai menedékjogot. Tokmokban a kunyhó, amelyben egykor Rákosi lakott, bizonyára most is megvan.