Élet és Irodalom,
LXV. évfolyam, 45. szám, 2021. november 12.
VÁNCSA ISTVÁN
Ellentétben a közhiedelemmel Lőrinc nem a dinnyébe hugyozik, merthogy az képtelenség. Továbbá a dinnyébe belefosni se lehet, noha Ballagi Mór A magyar nyelv teljes szótára című, 1867-ben megjelent munkájának dinnye szócikkében a „belefosott Lőrinc a dinnyébe” példamondat olvasható. Lőrinc hugyozási és általában ürítkezési szokásait illetően Nyugat-Magyarország népe jár a megfelelő nyomon, arrafelé ugyanis úgy tudják, hogy a szabadban fürödni csak Lőrinc napjáig tanácsos, utána már nem annyira, minthogy Lőrinc szeptember ötödikén a patakba brunyál.
Vagy legalábbis így volt egykoron.
Változnak az idők, és vélük együtt Lőrinc is változik. Tavaly tavasszal adta hírül az Átlátszó, hogy Lőrinc egyik vállalata tisztítatlan szennyvizet zúdít a Mátrában eredő Bene-patakba, vagyis Lőrinc mostanság bármibe, bárhol és bármikor. Ráadásul immár nemcsak a folyókba meg a patakokba, hanem bele az ivóvízbe egyenest, méghozzá közpénzből, az 1173/2020. (IV. 22.) Korm. határozatnak megfelelően most épp 32 254 575 648 forintból. Ez a tiszteletre méltó precizitással kikalkulált összeg értelemszerűen Lőrinc barát piros bugyellárisába vándorol, avval a megkötéssel, hogy mind az utolsó fillérig a haza javára, közelebbről a gödi akkumulátorgyár szennyvizének kezelésére fordíttassék.
Megoldásként Lőrinc lefegyverzően nagyívű, egyszersmind pedig aprólékosan átgondolt koncepcióval állt elő. Felújítja a Chinoin által még a nyolcvanas években legyalázott váci kutakat, vizüket összekeveri a gödi Samsungból odavezetendő szennyvízzel, az ekként előálló koktélt tisztítja, az eredményen pedig Göd lakossága és a gödi gyár osztozik. Szellemdús elgondolás, Göd népe viszont ódzkodik tőle, noha lelkesednie illenék. Megmondta Szijjártó, hogy a dél-koreai vállalatok hatalmas kapacitásokat hoznak létre Magyarországon, s ennek folyományaképp országunk az elektromos autóipar európai zászlóshajója lesz. Ezt illetően amúgy előállhat némi fogalmi diszkrepancia, kormányzó urunk ugyanis tíz évvel ezelőtt akként foglalt állást, hogy Magyarország nem egy uniós, lomha tengerjáró, hanem gyorsnaszád. Később nyilván ráébredt, hogy a naszád (das Pinaßschiff) komolytalan képződmény ahhoz, hogy a Brüsszel ellen vívott szent háború vezető hatalmának szimbólumaként tekintsünk rá, így lettünk zászlóshajó, abból is az a belső-ázsiai, sztyeppei, lovasnomád fajta, amely épp a semlegesnemű brüsszeli nyikhajok ráncba szedésére hivatott. Egyszersmind nagyhatalom is lettünk, illetve leszünk, először akkumulátor-nagyhatalom, utána mindig másféle, kormányzó urunk időnként majd elmondja, hogy aktuálisan mely minőségünkben haladunk lángoszlopként a földgolyó mafla népei előtt, erről minket előzetesen megkérdezni a kutya se fog. Kormányunk csakis nagy horderejű, létfontosságú problémák tárgyában kíváncsiskodik, amilyen például a következő: Magyarország elkötelezte magát az adócsökkentés mellett. Brüsszel most emiatt is támadja hazánkat. Ön szerint mit tegyen Magyarország. a. Ragaszkodjunk ahhoz, hogy mi, magyarok dönthessünk az adócsökkentésekről. b. Törődjünk bele, hogy Brüsszel diktálja az adók mértékét. Ez a 2017-es úgynevezett nemzeti konzultáció utolsó kérdése, apostoli kormányzatunk pedig nyilván a körmét rágva várta a választ, amely a magyar külpolitika további irányvonalát volt hivatott definiálni. Szerencsére helyesen foglaltunk állást, részint mert eredendően bölcs nép vagyunk, részint pedig azért, mert a probléma komplexitása a válaszolók szellemi színvonalát alig valamivel haladta meg.
Ami viszont különféle gyárak elhelyezkedését, működési engedélyeik meglétét vagy hiányát, zajvédelmüket, szennyvizük elfolyását meg az efféléket illeti, ilyesmivel az egyszerű magyar embereknek nem kell foglalkozniuk, sőt az egyszerű magyar emberek által lakott települések egyszerű önkormányzatainak se kell. Piszlicsáré ügyekről van szó, ezeket oldják meg azok, akikre az ilyesmi tartozik. A gödiek szerint őrájuk tartozik, minthogy a városkájuk pár éve még csendes, árnyas, madárfüttyös vízparti település volt, most pedig némely részei a legjobb úton vannak a földi pokollá válás felé, az ott lakók nem tudnak aludni, idegrendszerük szétzilálódik, fáradékonyak, ingerlékenyek, nő a reakcióidejük, munkateljesítményük csökken, állásukat, ha így megy tovább, hamarosan elveszítik. Kiút nincs, hiszen az otthonaik immár eladhatatlanok. Ez a kép, szó, ami szó, nem túl derűs, szerencsére azonban kormányzó urunk mindenre tudja a megoldást, és nemcsak tudja, de alkalmazza is.
A megoldás első lépcseje a különleges gazdasági övezet intézményében áll. A különleges gazdasági övezet különös közigazgatási szabályok szerint igazgatott, meghatározott gazdasági funkciójú földrajzi egység, magyarul olyan terület, ahol a tulajdonos azt csinál, amit akar, abba se Istennek, se embernek beleszólása nincs. Kormányzatunk a gödi gyár dinamikusan növekvő területét különleges gazdasági övezetnek nyilvánította. Panaszkodhat a gödi, ahogyan csak bír, apostoli kormányzatunk széttárja a karját és fölmutat a firmamentumra, melynek boltozatán a törvény, az erkölcs és az igazság elve ragyog. Dura lex sed lex, mondja kormányzó urunk, aki a jog intézményét mindennél inkább respektálja.
Ami pedig a megoldás esetleges második lépcsejét illeti, azt a gyakorlatban már most is tanulmányozhatjuk. Tombol a járvány, a magyar egészségügy hovatovább a végét járja, gond azonban egy szál se, november első hetében további kétszáz katonát vezényeltek ki hetvenöt kórházba, hogy az egészségügyi feladatok ellátásában segédkezzenek. Gyakorló öltözékben, fegyverrel, kormányzó urunk ugyanis szilárdan meg van győződve arról, hogy bármifajta felfordulás, üzemzavar, pánik, kalamajka esetén fegyveres katonákat kell a helyszínre küldeni, attól a rend mintegy automatikusan helyreáll, az érintettek megnyugszanak, ritkul az erdő, fénylik a tisztás, újra szól a csalogány. Ha a gödiek nem hagyják abba a samsungozást, akkor kivezényli a gyárba a Klapka György lövészdandár valamelyik zászlóalját, avval minden jóra fordul, és boldogok leszünk valamennyien.
A néphit egyébként nemcsak azt határozza meg, meddig tanácsos fürdeni a szabadban, hanem azt is, hogy mikortól. Május huszonötödike után, e napon ugyanis Orbán leszáll a kemencéről. Más kérdés, hogy jövő tavasszal Orbán a kemencéjéhez foggal-körömmel ragaszkodni fog. Odafent jobb neki.