A politika leginkább erre való

Együttműködést írt alá a Lakiteleki Népfőiskola (ismertebb nevén Lezsák) és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME, korábban Iparművészeti Főiskola), jelentette a hiros.hu szeptember utolsó napjaiban. A tudósítás a várhatóan fölöttébb gyümölcsöző kooperáció célját sem rejti véka alá.

Azért van rá szükség, „hogy összefogja a magyarságot, hogy megmaradjon nemzetünk”, amely egyébként, mint oldott kéve, széthullana.

A hírhez tartozó fotón Lezsákot lehet látni, letargikus arckifejezéssel nézi az előtte fekvő csukott dossziét, nyilván arra gondolva, hogy az általa nemrég bekebelezett Nemzeti Művelődési Intézet számára több mint százmillióért kell autókat vennie, ami bizony nagy érvágás még akkor is, ha Lakitelekre ajtón-ablakon, de még az egérlyukakon át is ömlik, zúdul a közpénz.

Hála az égnek, a járműbeszerzés a napi.hu szerint azóta perfektuálódott, ráadásul nemzetünk is megmarad, minden együtt van tehát ahhoz, hogy a jövőbe derűlátó szemmel tekinthessünk. Nem úgy, mint a MOME rektora, aki a fotó tanúsága szerint Lezsák jobbján ülve fásultan, vigasztalanul mered maga elé, hasonlatosan az összes többi rektorokhoz, akik kormányunk nagyívű oktatáspolitikai elképzeléseit átlátni nem bírhatván minden bokorban krampuszt gyanítanak. Holott ha valakinek, akkor neki, Fülöp Józsefnek csakugyan oka volna némi örömködésre, Lezsákkal ugyanis Isten lábát fogta meg. Különféle Jagók ugyan azt állítják, hogy apostoli kormányzatunk az akadémiai kutatóintézeteket és az egyetemeket nem az igaz szerelem által vezéreltetvén teszi magáévá, hanem csakis azért, hogy az uniótól közvetlenül hozzájuk befutó támogatásokat az utolsó centig lenyúlhassa. Vagyis úgy bánik velük, mint a strici az örömlányokkal, ez azonban rosszindulatú sutyorgás csupán.

Kormányzatunk persze nyilvánvalóan nem hagyhatja, hogy a pénz rendszertelenül, összevissza csordogáljon, mint tavasszal az olvadó hó leve, hanem oda kell azt csatornáznia, ahova való. A kutatóintézetek a kutatáshoz értenek, az egyetemek az oktatáshoz, kormányzatunk viszont a pénzhez ért, ezért választjuk újra minden alkalommal, egészen az utolsó ítéletig. Vagyis a kutatók kutassanak, az egyetemek tanítsanak, a pénzzel való bajmolódást pedig hagyjuk a kormányzatra már csak azért is, mert ezt a szerepkört eleve kinézte magának, hite szerint ugyanis a politika leginkább erre való. El kell dönteni, kinek jusson a zsákmányból, kinek ne jusson. Nehéz feladat, az viszont napnál világosabb, hogy népünket-nemzetünket mindenekelőtt Lezsák népfőiskolája okítja jóra-szépre, helyénvaló tehát, ha az erre szánt pénz az ő számláján kamatozik.

Tegyük hozzá, csak a félreértések elkerülése végett, hogy Lezsák nem valami vidéki surmó ám, mint hinnők, hanem ravasz politikus, a magához való esze mindenképp megvan. Világméretekben gondolkodik, egyfajta népi diplomáciát művel, szerény alföldi tanyáján tíz évvel ezelőtt arab diplomatákat látott vendégül, hét évvel ezelőtt Hsziao Csien kínai nagykövet látogatott ugyanoda. Putyin tudtunkkal még nem járt arrafelé, viszont a Lezsák által elnökölt oroszbarát Tolsztoj Társaságot a Magyar Villamos Művek támogatja, ő maga pedig öt évvel ezelőtt rámutatott, hogy „a magyar és az orosz néplélek erkölcse útjelző, amely megerősít abban, hogy jó irányba fordult a két ország, amikor egymás felé indult”. Persze nem tudni, hogy közelebbről melyik indulásról lenne szó, 1849-ben az oroszok indultak a magyarok felé, 1942-ben a magyarok az oroszok felé és így tovább, különösebben jó iránynak egyik se nevezhető, de francba a részletekkel.

A lényeg az, hogy a MOME campusa több mint hétszáz helyiségből álló, huszonötezer négyzetméteres épületegyüttes, amely építészet, épület- és szerkezettervezés kategóriában Golden Awardot nyert az idén, és amelyet a MOME se kihasználni, se fenntartani nem tud. Inkább illene Kaliforniába, mint egy csóró magyar egyetemhez, Lezsák viszont ezt a problémát is elboronálja. Oda kell adni neki a campust úgy, ahogy van, ő majd kezelésbe veszi, az egyetem pedig keres magának valami elhagyott szovjet laktanyát, felújítja, kicsinosítja, beleköltözik. Lezsák bizonyára nem lesz hálátlan, a Népfőiskolának van uszodája, termálfürdője, gyógyfürdője, tanuszodája és strandfürdője is – a mi pénzünkből jöttek létre, legyünk rájuk büszkék –, ezeket a továbbiakban a MOME tanárai és hallgatói is látogathatják, 2400 HUF/nap/fő. Ráadásul a közelben található a HarminczHázas Pálinkaváros, ahol a kormányzó urunk által oly nagyon javallott kulturált pálinkafogyasztásra kerülhet sor, attól a szervezet megújhodik, fölfénylik a lélek, nemzetünk pedig megmarad mindörökre.

Másnap reggelre sör javallott, a homlokra pedig hideg borogatás.