104. Putyin Lámpácskái

0.0.1. Demokráciában meghal a dárknesz!

104.1. Pszeudo-potemkin-álalibi

104.1.0. Amolyan prelúdiuminvokációpropozícióként ideszögelném, miszerint hónapok óta úgy állok fejben, úgy készülök az éppen aktuális hírlevélre, hogy mostmár jó lenne kicsit kimászni ebből a publicisztikai szar- illetve Orbán-passzírozásból, és ki-kijönni egy-egy könnyed, pszeudokulturális, poptudományos, fáintossan infotainmentos, alig összeglosszázott     linkgyűjteményszerűséggel. Hónapok óta ott áll a barokk zenét meggyilkoló szélhámos orvos, a romkombestsellerszerző huszonéves agykutatónő kedvenc videója meg ilyenek. (Azért tekerjenek le a végére, most besuvasztok egyet.) De aztán mindig jön valami égbekiáltó tolvajlás/hazugság/botránygateskandallum, ami miatt újra meg újra aktuálpublicisztikai őrjöngésben találom magamat.

Nincs ez másképpen most sem. Hogyan is lehetne?

Pedig most aztán, rendes évi szabadságon, nyár végi lelazulásban tényleg csak alibizni akartam volna…

104.1.1. A gyerek (gimnázista, harmadikos lesz, illetve tizenegyedikes, de annak semmi értelme) osztályfőnöke online izéban, ilyen konferenciachatben bejelentette, hogy felmondott az iskolában, és elhagyja az országot, ősztől a német ipar munkaerőhiányát mérsékli.

Senkit nem lepett meg, nyilván. Annyira cinikus és nyegle nem tudok lenni, mint Gulyás Gergely a kormányinfón, dehát az osztályfőnök eddig is valószínűtlen, inkább természetfeletti jelenségnek tűnt: matematika-kémia szakos, fiatal és férfi. Kémiatanárból a legnagyobb a hiány a minden szakon súlyos munkaerőhiánnyal küzdő oktatásban. Különösen kevés a férfi, nagyon kevés a fiatal tanár. (Jó matekpéldát – valszám! – lehetne ebből faragni, némi paraméterezéssel. Számítsa ki, mennyi esélye van fiatal, férfi kémiatanárra.) A fiatal férfi kémiatanár ritkább, mint a jávai orszarvú, a lápi póc, a vaskos csabak. Azt már hozzá se merem tenni, hogy a gyerek beszámolója szerint szeretett és tudott is tanítani. A természettudományos tárgyak iránt egyébként sajnos kevés érdeklődést mutató informátor például egészen lelkesedett a kémiáért.

Múlt idő.

Csak egy kis személyes élmény arról, miként konvertálódik a gyerekeink oktatása (A JÖVŐNK! ELVTÁRSAK!) Jászai Gellért-osztakékká.

Áprilisban láttuk: kutyát nem érdekli.

104.2. Tovább a putyini úton

104.2.1. Aztán már be is baszott az aktuális tolvajlás/hazugság/botránygateskandallum–klaszter, ugye: az OMSZ, aztán a Voda. Az OMSZ annyira brutál, annyira olcsó glosszatéma, hogy nem is érdemes vele vesződni már. (A potyagólokat kapásból belőttük.) Ilyen dobás – az időjárás leváltása – már a brezsnyevi Szovjetunióban is perverz idiotizmusnak számított volna, a jó Joszif Visszarionovicsnál is csak leggyikosabb és legkreténebb időszakában nem keltett volna feltűnést.

104.2.1. A Voda fajsúlyosabb és faj nélküli súlyosabb.

Ráadásul az esélytelenek nyugalmával őrjönghet a józan elemző: a hungarian lakóság többsége számára bízvást elmagyarázhatatlan, hogy miért jár ő nagyon nem jól azzal, ha az állam illetve az „állam” (inkább idézőjelezni kéne, mert ez igazából nem az állam, hanem Orbán, illetve az Orbán-állam, de ezt még kifejteném) lesz a mobilszolgáltatója. (Amire meg majd észreveszi, hogy ez nem jó neki, már rég nem lesz sehol se Orbán, se mobil. Még lehet, hogy állam se.)

104.2.2. Az emberek fejében valami olyasmi van begyűrődve részben az e’mút hatvan plusz e’mút tizenkettő év antikapitalista és/vagy (mikor-hogy) xenofób propagandája, indoktrinácionizmusa, miegyebe nyomán, hogy a rohadt multi megnyúzza magyart, és elviszi a pézt, ezzel szemben az állami – amivel kapcsolatban ugyan nagyon is eleven tapasztalat, hogy bizony nem olyan nagyon szexi, még kevésbé edzsi, ellenben kissé ótvar, leharcolt, reménytelen – mégis a MIÉNK.

Pedig a lófaszt a miénk.

104.2.3. A kilencmillió rezsicsökkentett migránsrettegtetett közgázzseni országában meg nem magyarázod, hogy ha külföldi (rohatt multi!) jó áron, jó minőségben szolgáltat (vagy árut ad, mindegy), azzal bizony jól jár a polgár, abból tudhat fejlődni, ő is, az ország is. Ellenben, ha államilag manipulált piacon, állami tulajdonú vállalat szolgáltat valamilyen minőségben, valamilyen áron valamit, akkor ugyanazért a szolgáltatásért minimum triplán de inkább hatszor-hétszer fizet (az áruért, a veszteségért, magáért a cégért), nemcsak a szolgáltatási díjban, hanem az adójában, az államadósságban, a technológiai lemaradásban, a versenyhátrányban, a végeredmény jól kiszámíthatóan – jelen geopolitikai realitásunkban bőséges példasorral illusztrálhatóan – lemaradás, ráfizetés, csőd. (Vagy ami még rosszabb: a politikai érdekből felszínen tartott vállalkozás még évtizedekig szívogatja az állam milliárdjait, mint a Malév annak idején.)

104.2.4. Az utóbbi évtizedek legsúlyosabbnak ígérkező gazdasági válságának elején, gigászi ikerdeficittel, kiürült államkasszával, lerohadó közszolgáltatásokkal, tomboló inflációban fizetésemelésért könyörgő állami alkalmazottakkal – ugyan mi keresnivalója van az államnak, az egyébként elég jól működő, és az államkasszába nagyon jól termelő távközlési piacon?

(Gulyás Gergely azt mondja a kormányinfón, hogy befektetés. Majd lesz nyereség. Az lesz. Dehát, ugye, nyereség rajtunk lesz, állampolgárokon. Mi, állapolgárok fogunk saját magunkon nyerészkedni? Óriási biznisz!)

104.2.5. Hogy mi keresnivalója van – illetve keresnivalója az nincs, de hogy mit keres, azt tudjuk. Meg is írtuk, nyilván olvasták. Mind mindig és mindenben: hatalmat. Még több hatalmat.

„Az állam vásárolna”, „állami mobilcég” – naivan még államnak hívjuk, mintha tényleg valamilyen közös cégünk, együttműködési keretünk volna, pedig már régen nem az. Hanem foglyul ejtett, egyetlen hatalmi centrum (egyszerűbben: egyetlen személy) érdekei szerint működtetett szervezet. A működés egyetlen valódi célja: újratermelni a központ (Orbán) hatalmát. Minden más feladatát is csak ennek érdekében látja el. Minden tevékenysége során erre figyel első sorban.

Ebbe az újratermelő gépezetbe tizenkét év alatt már belegyömöszölték az állam minden valós hatalmi szervezetét, és minden pénzcsinálásra alkalmas ágazatát, és egyre több és több céget, komplett gazdasági ágazatot lapátolnak.

104.2.6. Az új állami mobilcég sosem lesz versenyképes technológialiag a sokkal nagyobb, sokkal több szakértelmet felhalmozó, a beszerzéseknél sokkal jobb alkupozíciójú, versenypiacokon edződő profi multikkal. De nem számít, mert a magyar piacon úgyis azt csinál amit akar, ő maga szabja meg a szabályokat.

Két évtized is eltelhet, mire a polgár észreveszi, hogy sokkal rosszabb szolgáltatást kap sokkal drágábban, mint más országokban kaphatna. Addigra meg hol leszünk már! Azt meg talán még akkor sem veszi majd észre, mennyire átverték. (Még a rezsicsökkentés sem esett le a többségnek.)

104.2.7. Máskülönben meg az új, álállami mobilcég fosni fogja a pénzt: nem, az államkasszának, sőt, az jó eséllyel inkább rakni lesz bele kénytelen, újra és újra, ha kell, mindenféle trükkökkel. Hanem majd Jászai Gellértnek, Mészáros Lőrincnek, Tiborcz Pistának, ki tudja kinek, ki lesz éppen az aktuálisan kirendelt stróman – tehát: Orbánnak. Azt már a polgár nem fogja látni. Sosem tudja meg, mennyi és milyen megrendelést kap ettől a „piaci”, „magáncégtől” melyik „magáncég”. Hogy hány és hány helyen folyik ki mennyi pénz. Ezermilliárd módja van, ahogy a pénz a kellő helyre forgatható ezekből az álállami cégekből. Egyes számítások szerint már a teljes magyar gazdaság negyedét forgathatják ebben a rendszerben, építő cégeket, mezőgazdasági vállalatokat, ingatlanosokat, bankokat, szolgáltatókat. Ha valamire van know-how ebben az országban, hát erre van.

104.2.8. A két aktuális égbekiáltó tolvajlás/hazugság/botránygateskandallum, a Voda és az OMSZ egyetlen dolgot jelez, ugyanazt, amit a százezeres villanyszámlákat váró lakosság orra alá dörgölt milliárdos Fradi-támogatás, a százmilliárdokkal megtolt erőszakszervezetek, a megalázott tanárok és a többi: a hatalom érezteti mindenkivel a magabiztosságát. Jöhet a válság, jöhet akármi: nincs megingás, egyenes vonalú, egyenetesen gyorsuló mozgással robogunk előre a putyini úton. Putyin élt, Putyin él, Putyin élni fog.

A tanárokat meg várja német vegyipar.

104.3. Dinosaur Sr.

Akkor a beígért magaskulturális kontent: az év twittercsatornája vagy micsodája, marhaságprojektje – But With Raptors. És hogy ne kelljen sokat lapozgatni, a két csúcsteljesítmény:

1. Ghost with raptor
2. Never Gonna Give You Up