100. Orbán orbanizálódásának orbanizálódása

100.1. Minden fajban dől el

100.1.1. Akkor mostan ki is derült, hogy mi a magyarság válasza a világban bontakozó polikrízisre, inflációra, recesszióra, háborúra, energiaválságra, klímaválságra, miegyébre cuzammen: határozott, kompromisszumot nem ismerő, dinamikus verbálnáculás.

A magyarság ezt a válaszát orákulumán – vagyis a képviseletére egyedül hivatott (és alkalmas) személyen, A Spirituális Vezetőn – keresztül nyilvánította ki Tusnádfürdőütt. Abban talán még a vérmesebb mihazánkosok (tautológia!) is egyetértenek, hogy fajelmélet ügyében faintosabb fejtegetés legalább 77 éve (és kicsivel több mint két hónapja) nem volt Európutt, de tán a világba’ se nagyon. Ez a tabudöntögető magyar géniusz. Líder ov Juróp. A tabuk valamiért mindég egy irányba dűlnek, és valamiért mindig akkor, amikor valami szar kerül a palacsintába.

100.1.2. Költői izé voltam, nyilván. Mert pontosan tudja már minden posztmod irriberáris csecsemő, hogy mi értelme a folytatólagos (szig. mon.) náculásnak: elterelni a figyelmet a gumicsontról. (V.ö.: Hans-Dietrich Zehrblöd–Thomas Schumak: Metarekurzív elterelés und gumicsontkollekció – Der Versuch Eines Politisch-Philosophischen Gedankenexperiments; Unechter Verlag, 2022.) Mi értelme elterelni a figyelmet a gumicsontról? Hát hogy ne vegyék észre, hogy a király meztelen! És miért baj, ha a király meztelen? Hát mert úgy kiderülne, hogy ő sem jobb a Deákné vásznánál. Da capo al fine.

100.1.3. Az összevissza történő (való) beszélés egyre és egyre hangosabban egyre és egyre zavarosabb blődségeket, egyre és egyre nagyobb hazugságokat – a neopupolo-irribelálhybridautokadiktatúra legeslegveleje. A náculási irány is logikus, mivel a nemzetállampolgárok a XIX. század vége óta az ált. isk. okt. keretein belül minden másnál nagyobb dózisban kapják a nemzeti romatika kulturális termékeit, tehát kábé ez az egyetlen olyan kulturális alap, ami a lehető legszélesebb néprétegekhez elér, és alkalmas politikai ideológia építésére. A politikai ideológia építésének pedig az a (poszt)modern populista sikertechnológiája, hogy minél egyszerűbb, minél üvölthetőbb, minél brutálisabb üzeneteket faragjon az ismerős kulturális mintázatokból.

(Némi cinizmus segítségével akár optimisták is lehetnénk, hiszen az ált. isk. okt. lendületes leépülése az ideológiai alapanyagellátást is elvágja.)

100.1.4. Az orbánizmusnak eddig két igazán sikeres politikai terméke volt a már említett nemzeti romantikus-nacionalista ideológiai alapokon illetve díszítóelemeivel: a rezsicsökkentés és a migránsmigránsmigráns. Mindkettő orbitális hazugságon alapul, természetesen, de ezt sem kell itt újra átvenni: egyrészt a ne-az-emberekkel-fizetessék-meg-et nagyon is megfizettetik az emberekkel, csak úgy, hogy ne nagyon vegyék észre. De most másodszor is meg kell fizetniük, és ilyenkor már csak észreveszik, ebből van a kalamajka. Másrészt – ahogy aztat Ungváry történész nagyon szépen levezette – a migrózás állításai – amikor éppen vannak – is totális hülyeségek, kezdve azzal, hogy Orbán 2015-ben föltartóztatta a nagy migránsáradatot (senkit nem tartóztatott fel, némi médiacirkusz után mindenkit átengedett Németország és Ausztria felé), egészen addig, hogy Nyugat-Európában a bűnöző néger hordáktól rettegő keresztény, fehér emberek milliói várják, hogy Kazincbarcikára költözhessenek.

100.1.5. Az első sikertermék, a rezsicsökkentés éppen most hasalt el. És hol vannak már a nagy gazdasági sikerek?! A kanyarban előzés?! A 2030-ra megelőzzük Ausztriát?! (Még hét és fél évünk maradt, addig simán.)

Orbán tehát a másodikra, a finom (értsd: kemény) rasszista felhangoktól sem mentes migrózásra vált vissza, szokott lendülettel, hátha valaki elfelejti ettől megnézni a gázszámláját. Vagy ha meg is nézi, rögtön tudja, kit kell utálni.

100.1.6. Hogy az Orbán-féle fajkeveredési blabla hogy aránylik Adolf Hitler tárgyban kifejtett nézeteihez (meglepő hasonlóságok akadnak, nem kevés), illetve hogy az Orbán – és emberei, mondjuk Kövér Lászó – által rendszeresen előadott Great Replacement elmélet mennyire nevezhető a XXI. századi Ción bölcsei jegyzőkönyvének (bízvást annak nevezhető) – izgalmas elemzési téma, de a lényeghez nem nagyon visz közelebb.

A lényeg az, hogy ez az egész, ami most a szemünk előtt lezajlott, illetve zajlik – tök normálisnak számít már. Manifeszt náci hőbörgés vagy tovább orbanizálódik Orbán és Orbanisztán? Tök ugyanaz.

100.1.7. Elfogadtuk, ez így nekünk oké. Ahogy az is oké, hogy az ország megtermelt javainak negyedét-harmadát maga alá gyűri hatalom, ahogy az is, hogy ez a hatalom az állam bámrilyen erőforrását használhatja saját maga újratermelésére, és ez a hatalom elszámoltathatatlan, felelősségre vonhatatlan, ne elég, hogy megszerez mindent, de bármikor szervezhet lejáratókampányt akárki ellen, lebuzizhat, legyilkosozhat, lenépellenségezhet akárkit, mindenféle következmény nélkül, bármilyen hazugságot bedobhat, lenyomhat a torkunkon. Nem számít. (Semmi se számít. Még a szar is le van szarva.)

Így élünk. Nap mint nap. Így nézünk szembe a közeledő válsággal.

100.1.8. Annyiszor, de annyiszor láttuk már, és látjuk most is, hogy működik a módszer. De nem unjuk. Nézzük tehetetlenül. Orbán benyomja a manifeszt náci dumát, ellenzék/sajtó/Nyugat/Brüsszel ráugrik, már fel is álltak újra a frontok, válassz oldalt, a buzikkal vagy vagy a magyarokkal?! Jön a szokásos sunyiskodás, hogy a rassziszmus nem is rasszizmus, nem is fajelmlélet, a baloldal megint nácizik. (Éppen az volt a cél.) (Majd csak megszólal Netanjahu is, hogy nem, szó sincs antiszemitizmusról, hiszen antiszemtizmus csak az lehet, ha az ő politikáját éri kritika.)

Óriási zaj támad perceken belül. Orbán pedig vívhatja tovább a kultúrháborúját, újabb és újabb képzeletbeli ellenfeleket vetítve az igaziak mellé. Hát érdekel itt valaki a gázszámla? Amikor a puszta létünkről van szó? Amikor jönnek a négerek?! Küszöbön a Bastardierung?!

100.2. Az idén hosszú, szép őszünk lesz: alacsonyan szállnak zapadnyikok

100.2.1. Ungváry történész megfigyelése pontos: a beszédben nem a kvázihitlerista fajozás a legnyugtalanítóbb elem, hanem hogy mennyire követi Vlagyimir Putyin ideológiai sorvezetőjét. A legképtelenebb hazugságok árán is. A villámgyorsan polarizálódó (újra kétpólusúvá váló) világban Orbán egyre határozottabban a putyini Oroszországhoz köti magát és magával együtt bennünket. A nyugati katonai szövetségi rendszer tagjaként, és miközben a nyugati gazdasági szövetség (az EU) pénzéért könyörög…

A Nyugat összeomlásáról delirál, miközben a nagyságrendekkel nagyobb problémákkal küzdő Oroszországot stabil, „legyőzhetetlen” hatalomnak hazudja.

Ahogy a szintén Putyinék vidékéről lenyúlt illiberális jelzőt is Tusnádfürdőn dobta néhány éve, most itt kezdi hirdetni a nyíltan Nyugat-ellenes, a háború közepén is oroszbarát politikát. Amiből még simán visszatáncolhat, persze, ha úgy alakul, de azért már egyre kevésbé valószínű. Ebbe az irányba állítja az embereit.

100.3. Legitimácionizmus

100.3.1. A fentiekkel számot vetve legalábbis föltehető a kérdés, hogy a magát épeszűnek gondoló sajtó miképpen kezelhetné a nagy putler-orbánista szeánszt? Tehet-e úgy, mintha ez valamiféle normális, újságírói eszközökkel bemutatható módszere volna a politikacsinálásnak?

100.3.2. Vehetjük konkrétabbra. Mit tehetne például a Gulyás Partizán Márton, amikor meghívják, és kiültetik a színpadra Orbán Balázs vagy akárki mellé, hogy akkor tessék, itt lehet vitatkozni vagy mi. Az a Gulyás Márton, akiről képtelennél képtelenebb hazugságokat okádtak hónapokon, éveken át, fegyveres szabotázsakciók tervezésével, gyújtogatással mindenféle baromsággal vádolták, a tök normál buzizáson, sorosozáson egyebeken túl, persze, illetve, még csak vádak sem voltak ezek, csak bunkó, gátlástalan, ostoba gyalázkodások. És most azok, akik ezt megrendelték, kitalálták, levezényelték, hirtelen meghívják Gulyást, érezze megtisztelve magát, és ott vigyorgnak az arcába a színpadon? Mit tehetne?

Mondja azt, hogy nem áll szóba velük (legitim álláspont), és akkor kábé ugyanott van, ahol ők, akik soha nem válaszolnak a kérdéseire, nem adnak interjút?

Vagy odamegy, és legitimál? Mert végülis. (Valami ilyesmire próbált rámutatni három éve TGM, igen szellemesen, Lovasi tusványosi szereplése kapcsán.)

100.4. Gyurcsány megenné a részeg székelyeket

100.4.1. Még egy pont, de tényleg az utolsó. Azért fontos pont, mert bennünket érint. Tárgyaltuk már külön is, de szeretnék rámutatni valamire itten. Történt ugye, hogy külön fórumot vagy micsodát kapott a négynégynégyezés. Tényleg csodálatos, és a rendszer morális dimenzióit mélységeiben is láttató megoldással Gerényi Gábort, az Index.hu Orbán alá hajtogatását megszervező egyik álmédiasumákot (bayeristább fogalmazásban: médiagilisztát) rántották be „moderátornak” B. Zsolt gyalázkodási kormánymegbízott mellé.

A föltett álkérdésre B. azt kezdte fejtegetni, hogy miért is rettenetes fake news a 444. Ez se lenne érdekes, mármint hogy B. mit gondol fake newsról, 444-ről, stb., mindenki tudja, hogy mit gondol (semmit nem gondol semmiről, ez elég világosan kiderül mindig); hanem a módszer megfigyelése mégiscsak szolgálna tanulságokkal. A 444 fake newsságának bizonyítására rögtön egy kitalált esetet hozott bizonyítékként. Ti. látni vélte, ahogy Ács Dániel a fesztivál területére vezető úton bekamerázott egy kertbe, nyilván azzal a céllal – élt a feltételezéssel B. – hogy bemutassa, itt már délelőtt tízkor be vannak rúgva a székelyek. Na, ezért rettenetes fake news.

100.4.2. Hogy valójában mi történt, azt bárki megnézheti a végleges filmecskén: a fesztivál helyszínére vezető út melletti nyaralókat ilyenkor mind kiadjá, a fesztiválozóknak. A nyaralókban is éjjel-nappal isznak, esznek, énekelnek, táncolnak, mulatnak, mint minden más fesztiválon. Ács Dániel vágóképeket készített, ugyanúgy, ahogy minden fesztiválon, Balaton Soundtól Szigetig. Szóba is elegyedett az éneklő emberekkel, kedvesek voltak, és persze részegek, ahogy minden fesztiválon mindenki részeg. (Soha senkit nem basztattunk azért, mert fesztiválon berúg. Ilyesmire csak valami orbánista hülyemédia volna képes.)

De B. ott helyben ítéletet hirdetett a közönségnek: a 444 ezt FOGJA csinálni (mármint a részeg, fideszes székelyeket cinkelni), ezért geci.

100.4.3. Na, ez a fontos, ez a módszer. Száz százalék Orbán. 12 éve ezt játsszák. Ez a nagy trükkjük, és sokan be is szopják. (Szomorú, de még 444-olvasók is akadtak, akik beszopták, és azon méltatlankodtak, hogy tényleg, mér’ kell az Ácsnak a keritésen befilmezni? Holott.) Mindig arról beszélnek, hogy az ellenfél (néha: feltételezett vagy kitalált ellenfél) mit akar csinálni. Gyurcsány lebontaná a kerítést, MZP megszüntetné a rezsicsökkentést, Soros megenné a gyerekeidet, Brüsszel átműtené az óvodásokat, és a többi és a többi, reggelig lehetne sorolni. Ez mára már a paródiáig jutott: amikor olyan táblázatokat köröztetnek, hogy mennyi lenne a gázár, ha Gyurcsány lenne hatalmon. Mennyi lenne? Végtelen.

Ha csak arról beszélsz, mit tenne az ellenfél, akkor rajtad semmit sem lehet számon kérni. Az utálat és a félelem viszont fokozható. Egyszerű trükk. És hibátlanul működik. Gratulálunk.