96. Hüllőátmenetek

96.1.1. Kilenc és félmillió Újrúzsszéki Gábor idézi nap mint nap (perc mint perc) Jézus Krisztus, azaz John Lennon szavait a lét seggrepesztettségéről és az izzadságsavóról. Minden idők egyik legmagyarabb poszt-Szalacsi online internetes webmeméjének nagy szezonja lesz, röneszansza mintegyuszkvekvázi, nem mondom, hogy nem megérdemelten. Mélységeit, mind nyelvieket, mind gondolatiakat hosszan lehetne elemezni. Aki ismerte még Dixit, illetve a nyolcvanas évek undergroundjának a hatvanas-hetvenes neoavantgardjában gyökerező és alkohollal, mákteával, Parkánnal, Hydrocodinnal, Noxyronnal meg ki tudja még mivel átitatott aligegzisztenialista ultraspontán utcai költészetét, az egyáltalán nem tartja különösnek, hogy random berúgott fiatal ilyen filozofikus költeményt rögtönözzön, elementáris nyelvi erővel a világ legbanálisabb témájáról a helyi média mikrofonja előtt.

96.1.2. Amennyire minimálishoz konvergáló erőfeszítésekkel ki tudtam deríteni: az eredeti fölvétel nem került elő, csak ezzel az utólag hozzáalkotott, szinte tökéletes, talán némi Ralph Steadman-hatást mutató animációs filmecskével – ha minden igaz, Turai Balázs munkája – együtt létezik a hanganyag, amit a legendás azbeszt.hu (már nem üzemel) közölt annak idején. Alighanem a Magyar Rádió (vagy a tévé) miskolci körzeti stúdiója készíthette a hetvenes években.

96.1.3. Némileg egyszerűbb, ennél fogva népszerűbb mememegközelítés a „Három liter sör tüskével”, de ez alig tartozik ide.

96.2. Az utolsó vízóra

96.2.1. Namármost a nagymeleg kapcsánnal kapcsolatosan adódna a jajaj-mindmeghalunk tematika, és ha belegondolunk, meg hát látjuk, mi az emberiség adekvátnak legkevésbé sem nevezhető válasza az emelkedő hőmérsékletre, miszerint a légkondik felcsavarása, mintha senki nem értette volna meg azt az általános iskolás fizikapéldát a nyitva hagyott hűtőszekrényről – legkevésbé sem fun fekt: a napokban azt találtam olvasni, hogy az indiai háztartások 34 százaléka rendelkezik légkondicionálóval, ami azért elég félelmetes – , akkor tényleg van ok aggodalomra, már amennyiben az atomháborús félelmek mellett marad hely a rettegéstárhelyen.

96.2.2. Az olaszoknál éppen kiszárad a Pó, ami mégiscsak három tiszányi (szolnoki vízhozammal) vagy 0,6 dunányi (budapesti vízhozammal) folyó volna, ha éppen volna. Az egész dél-nyugati, déli Alpok vizét kéne lehoznia, de az a víz eltűnt valahol.

(Visszatérő álmom évtizedek óta: kiszárad a Tisza, és pocslyák, pataknyi vízfolyások között, között, a sárban, gyalog megyek át valahol Tószeg és Szandaszőlős illetve Martfű és Vezseny között.)

Sejtésem szerint nem nagyon lehetett a Pó-völgyben élő, valamivel több mint húszmillió olasz lelkére beszélni, hogy nem kéne annyit locsolni a pázsitot meg satöbbi, aztán most tessék, nem is lehet.

96.2.3. Velünk ez sosem fordulhatna, ugye. A talajvízszint még csak kilenc-tíz métert esett az Alföldön az utolsó ötven évben. Tessenek csak nyugodtan tovább furkálni a kutakat, és főleg csapvízből öntözni a pázsitot meg a tujákat, a muskátlitot meg a többi haszontalannövényt, ahogy az szokásban van. A víz olcsó, a rezsicsökkentés örök.

96.2.4. Össznemzeti kedvencünk a Balaton, ahol a kismillió pösti nyaralótulaj miatt százkilométerekról kell odapumpálni, vezetékezni a karsztvizet, isten pénzéért, teljesen fenntarthatatlan rendszert fenntartva, hogy legyen bőven ivóvíz a pázsitra, mert ha netán vízkorlátozás lenne nyáron, az meg hogy nézne ki, nem azért csengette ki a rengeteg kemény magyar forintot a hungarian toszkána fílingért az ingatlantulaj csokker, hogy aztán az alig csöpögő csapnál anyázzon száraz slaggal a kezében esténként, ugye.

Ki fogja majd nekik (nekünk) megmondani, hogy belemenjen a kis rezsicsökkentett agyunkba, hogy ez nem megy ám?

96.2.5. Bill Brysonnál olvastam, hogy az USA-ban a csapvíz hatvan százaléka a pázsitra megy el. És talán azt is ott, mármint Brysonnál, hogy maga a pázsit, a gyep, tizenhét-nyolcadik századi találmány, a francia (majd az angol) főnemesség kérkedése a gazdagságával, a pazarlás mutogatása: annyira gazdag vagyok, annyi földem van, hogy megengedhetem magamnak azt is, hogy nem termelek rajta semmit, csak haszontalan füvet. (Persze azért a birkákat még ráhajtották, mert fűnyírógép még nem volt. Tehát valami hasznot mégis hajtott a gyep.)

96.2.6. Apósommal zötykölődünk Mindszent utcáin, itt sincs már meggyfa, se szilva, mutogatja az utcákon, régen végig az volt, most csak tuja meg fenyő, amikkel nincs gond, viszont értelme sincs. Cserébe szép zöld.

96.3. A kajsziproblémacsoport

96.3.1. Az obligát seggrepesztettségen kívül némi sárgabarack-mérgezésről is be tudok számolni.

96.3.2. Egyrészt ugye a sárgabarack, ha jó, maga a tökéletes gyümölcs. Az élénk, de nem túl vad aromák, az édesség és a savak egyensúlya, a méret (nagyság), lédússág… szóval úgy minden a tökéleteshez közelítő mennyiségben. Ha jó. De nem jó. Már ami a boltban van.

96.3.3. Mert a sárgabarack valamiért nagyon macerás gyümölcs. Gyerekkoromból is emlékszem az állandó nyárközepi parákra. Idén nem lesz sárgabarack! Elfagyott. Túl sok eső volt. Túl kevés. Túl meleg volt. Elvitte a NATO.

96.3.4. A sárgabarackkal mindig volt valami. De aztán nagymamám valamelyik óvatlan pillanatban mégis hazabiciklizett tíz kiló sárgabarackkal, mert a piacon az ismerős kofa tudott szerezni, tehát akkor lesz lekvár! Aztán másnap beállított a szomszéd hogyishívják néni, hogy az unokahugának a növérének is van néhány fája, és hozott egy tejesládával, aztán nagyapám a valamelyik téesznél intézet magának tizenöt kilót, satöbbi, így végül csak összejött huszonöt-harminc kiló a nem létező sárgabarackból, és kezdődött a lekvárfőzés. (Persze: a tökéletes lekvár. A szilva mellett.)

96.3.5. Most van egy kis fánk, ami megtáltosodott, már amennyire egy gyümölcsfa szárnyaslovasítható képzavartan, mindegy: soha nem volt még rajta rendes termés, most tele van barackkal, és hát a barack íze tökéletes, de nagyjából egy-két napig tökéletes, amíg a fán van még túl kemény, aztán villámgyorsan puhul, máris jön valami kukac/bogár vagy egyszerűen lehullik, és rástartol a teljes rovarvilág. Kábé a levegőben kell elkapni. Macerás, na. Megmondtam előre.

96.36. Ezzel szemben a boltban, a zöldségesnél csak olyan fajta kapható, ami tökéletsen néz ki, nagyon jó állagú, de ha teljesen érett és édes, rendes íze akkor sincs. Nyilván eleve erre nemesítették. Hogy ne legyen.

96.3.7. Szóval most néhány nap alatt meg kellene enni öt-hat kiló sárgabarackot. Nem könnyű az élet.

96. Az 1 mesterlövész

96.4.1. Valahogy elkerülte a figyelmemet januárban, hogy fölkerült a Youtube-ra egy 1973-as, elég rossz minőségű koncertfelvétel, amelyen a New Yorki-i, Sniper nevű glamrockzenekar játszik, amolyan New York Dolls-imitáció, de az énekes miatt érdekes: az akkor Jeff Starship művésznevet viselő Jeff Hymann énekel valami bizarr női ruhában. Néhány hónappal később veszi majd föl a Joey Ramone művésznevet, és stílust teremt.