444.hu, 2022. május 26.
UJ PÉTER
92.1. Lápi lidércnyomás
92.1.1. Keresztény és konzervatív bástyáról beszél az ember (mirő’ beszélsz, Bástya?), aki könyvből tanult keresztet vetni, arra az esetre, ha a választók éppen aztat preferálnák (és aztán persze preferálták, mint vak a vakbelet). Meg ez a kép, a bástya is ösmerős már valahonnét, tudják, amikor, amikor az voltunk, és nem a hogyishívják, a rés. In medias.
92.1.2. Ugyanittutt, még múlt csütörtökütt mondta a könyvből keresztet vető dumagép, az a kis C-Pac Shakur, a négyszer kétharmados (tízhatod meg tízhatod? baszhatod), aki már olyan magabiztosan hajlítgatja a valóságot, hogy maga sem veszi észre, amikor el-eltöri, hogy hát ő milyen kíííívállóan kormányozott – mindig megható ez az őszinte önkritikai hajlama neki – ’98 és 2002 között, de aztán mégis lehúzta őtet a baloldali mocsár, amit egyébiránt Trump akart lecsapolni, sikertelenül. Értik? Nem értik? Én sem. De mindegy, nem kell itt mindenben értelmet keresni – ez a modern pupolista politika nagy találmánya, ne vesződjünk a szavak értelmével, meg hát Wittgeinstein, ugye, nincsen is a szavaknak értelmük, tehát nosza, azonosuljunk inkább érzelmileg a manifeszt baromsággal! Én már érzem is! Bulldogok a spirituális hátrányos helyzetűek.
Érdekes lehet ilyen lélekkönnyűbúvártanfolyamos pszichiótáknak, hogy milyen gyakran kilencvennyolc-kettőezerkettőzik enberünk, hogy mennyire ezen kattog még mendég, mennyire beakadt neki (voltak erről legendák, anno), pedig hát ez az az izé, tetszik emlékezni, amit demokráciának vagy mifenének hívtunk (MÚLT IDŐ!), hogy egyszer az egyik kormányoz, egyszer a másik, tkp. kicsikét függetlenül is attól, hogy jól vagy rosszul, nem is az a lényeg igaziból, hanem maga a váltás, váltáska, váltogatáska, hogy egyszer az egyik, egyszer másik, a hatalmi pozik cserélgetése, mhogy ez hosszú távon jobb eredményre vezet össztársadalmileg, mintha be-be-betonozunk mégoly tehetségest vagy képességest is. Ti. idővel megrogyhat – fejben elfárad – a szellemileg legállóképesebbnek, legkvalitásosabbnak, legkifogásolhatatlanabbnak tűnő versenyző is, és akkor ne is beszéljünk a bebetonozódás egyéb kellemetlen mellékhatásairól, mint pl. az egyre kisebb eséllyel megbuktatható közpénztolvajlások, alkalmatlanságok sűrűsödése meg satöbbi így tovább.
Tehát suma summárum és horribile dictu (2 in 1) választást veszíteni nem katasztrófa, nem szégyen, és megnyerni sem kell mindig, mert ha meg furton furt nyerünk, az onnantól már nem annyira (semennyire) demokrácia.
Mégha annak álcázni nem is lehetetlen.
92.1.3. De visszatérvást a mocsárproblematikához, hogy akkor Horn Gyulával meg mi volt? Ő sem kormányzott ám rosszul, voltak gazdasági eredmények, miegyéb, oszt mégis kikapott. Le tetszettek húzni, mint jobboldali mocsár? A jobboldali médiafölény lejáratta őtetet?
Jó, hát közbiztonságilag akadtak porblémák, szó se rólla, dehát ez sem valami Horn-specialitás volt, ha körbenéztünk, a régióban mindenütt elszabadult a maffiózás akkoriban durván, Szlovákiától Oroszországig, a komenizmus állami túlhatalma után mindenhol meggyengült az állam és vele az állami erőszakszervezetek is, meg a társ. biz., persze, ergo vadul bűnözni kezdetk a bűnözők. Van ez így.
Esetleg azt is megjegyezhetnénk, hogy Magyarországon volt még egy nagyon érdekes jelenségsorozata a korszaknak: amíg a szervezett bűnözés Heló-Szia-Szevabácsistul, Szlávy Bulcsústul, Boros Tamásostul, Prisztásostul, Seresestül, Cinóberostul eladdig legesleginkább egymást robbantgatta és lődözte, egyébként elég hatékonyan és halálosan, valamiért stratégiát váltott éppen a választások előtt, és mit tesz Isten, pont jobboldali politikusok lakóhelye környékén kezdett elkövetni elég tessék-lássék módon kivitelezett, de viszonylag hangos merényleteket, de olyanokat ám, amelyekben soha nem sérült meg senki se. Kell-e mondani, hogy ezek a merényletek – abrakadabra – megszűntek a kormányváltás után.
De az vesse az első jugoszláv gyártmányú kézigránátot a réti csíkra, aki még sosem látott ilyen misztikus jelenségeket a lápvidéken!
Hát még Deutsch Tamás családját is lehallgatták kis híján!
Tehátszóval megint visszatérve: kamurobbantások ide vagy oda, Horn Gyula jól kormányzott, mégis kikapott, mert ki kelletett kapnia, az emberek vékony többségének elege volt belőle, meg valahogy olyan reménytelennek tűnt a fáradt gesztusaival, és a mögötte meg a Szekeres Imrék… uh.
Ennyit a mocsarakról.
(Ugrok egy seggest.)
92.1.4. Dagonyázzunk vissza még egy pillanatra a mocsáreseményre, aholis kicsikét teljesült könyvből keresztet vető hősünk nagy álma (kicsikét, mert a nagyágyúk otthon maradtak – nem a nagy ágyúk, azok mennek szépen Ukrajnába, akárhogy akadékoskodunk): de oszthatta végre a pörköltön csiszolt magyar észt a hamburgerzabálóknak (szaft power!), akik olyan nagyon le se szarták őtet kilencvennyolckétezerkettőben, Clinton és Bush idején, Obamát ne is emlegessük, de még Trump sem tűnt túl fogékonynak rá, amíg elnök volt. Most viszont itták a szavait. Illetve tunkolkált, na.
A keresztvető tehát megtartotta oktatását, pontokba szedve a pontokbe szedendőket, hogyan is kell csinálni ezt az örök kétharmadot. (Nem ismételném el, itten leírtuk.) Hanem néhány pontot sajna kihagyott, ezeket gyorsan, csípőből pótolnám.
92.1.4.1. Ádegyproprímóelőször: Hablatyolj gátlástalanul! De összevissza ám! Mindig, mindenütt. Most borulj le Reagan előtt, de holnap már antikapitalista, anti-neolibeláris, anti-amerikanista gurgulászások közepette fórumozz vidékütt, vagy kossuhtrádiózz ebben a szellemben, esetleg fórumoztasd valamelyik megbízható gurgulázót, mondjuk a házelnököt. Lapogasd sűrűn az izraeli középszélsőjobb vállakat, meg az összeérő amerikaikat, de azért a közben nyugodtan elő lehet hívni néhány jópofa célzással, kizárólag kampánycélból persze a legantiszemitább indulatokat, meg szobrozni a lehető legnácibb gyilkosoknak, és a többi.
92.1.4.2. Ádegyproprímóelsőmásodszor: a fentiek folyományaképp hazudozz a lehető legcinikusabban. Szuverenitásozz Putyin seggéből! GTökig kiszolgáltatva mindnet, ami kiszolgáltatható. Átkozd azokat, akiknek a pénzét lopod! Mindig harcolj, csatározz, jajveszélykelj, ha nincs ellenfél! (Ha van, lapulj!)
92.1.4.3. Ádegypromprímómuszkveharmadszor: A konzervatív-keresztény bástya alapjait helyezd alsótagozatos prosztonacionalista (himnusz alatt vigyázzban áll! Magyarország a világ legszebb országa!) lózungokra és általános futballhuligánkultúrára.
92.1.4.4. Ádegyproprímónegyedszer: Fedezd föl az észak-koreai típusú, pártirányításos sajtó örömeit!
92.1.4.5. Ádegyproprímszámsokadszor, de nem utolsó sorban: Ha már ott vagy (és ott vagy!) lopd el a nemzeti jövedelem ötödét-harmadát! Uszkvekvázi. Legyen az meg kampány- meg mindenfinancérozásra. Biztos, ami biztos.
Ilyen egyszerű ez.
És ádegyezhetnék még napestig.
92.2. Az „EU-s források” topikot ne is nyissuk meg!
92.2.1. A napról napra izmosodó magyar demokrácia egyik legjelentősebb győzelme az utóbbi hetekben Rogán Antal megtitokminiszteredése (nem mintha nem lett volna eddig is ott, ahol nem lett volna szabad lennie). Kocsis Máté, az ezerfejű, egyszívű cézársaltátörvényhozás inkumbens honatyja föl is hívta a figyelmet legott, még a meghallgatáson, hogy jó lenne majd odaizélgatni a külföldről pénzelt civlszervezetek meg sajtó vonatkozásában ám!
92.2.2. Ebből az alkaromból fölhívnánk legitt Kocsis Máté figyelmét a legkülföldrőltámogatottabb magyar szervezetre, amely egymaga annyi pénzt kap évente külföldről, mint amennyi minden más civil szervezetnek médiának miegyébnek befolyhatott az utóbbi évtizedben összesen: Fidesznek hívják ezt a külföldről támogatottat. Agyonfinanszírozottat. Rommápénzeltet. Vagy a franc tudja, minek is hívják, leginkább Orbánnak persze, a lényeg, hogy a csak a gázbizniszből leesik évente pár tízmilliárd (nem csoda, hogy idegesek szegények az embargó miatt), a többit most ne is számoljuk. Fő a nagy vonal.
92.3. Csavard fel a szőnyeget!
Eztet a kis fluent kis Blink 182–Tom Jones-mashupot tekintsék meg, ha már itt vannak. Én meg megyek elájulni. (Lesz úgyis Tom Jones júliusban Budapesten.)