444.hu, 2022. május 19.
Uj Péter
91.1. First rule of the kisködmön: never talk about the kisködmön
91.1.1. Napsugaras, orgonaszagú, szép májusi napon Varga miniszterasszony, a csudás képességű jurisconsultus, tűz az esze, gazdag a lelke, magakedveltető minden tette-vette, egy karján is megbírja a tótágast, és úgy dekázik negyvenet ballal, hogy közben hegedüli a Nélküledet, jobbal pedig, a kapunak háttal, felugrásból a baloldali szögletet ollózza a pipába, szóval a miniszterasszony aktuális retorikai remeklésében a kincskereső kisködmönhöz hasonlított bennünket, magyarokat, az országot, a lángoktól öleltet, konkréten az Európai Uniót tette meg a kis Gergőnek, a szegény Márton szűcs árván maradt fiának, akit néha szorít az a bizonyos ködmön. Azaz mink. Miszerint a Gergő-EU lelkiösmerete, ugye.
91.1.2. Nem értettem én, biza, hogyan lehet egy ország hasonlatos egy kabátkához, amely kabátkát ráadásul az öreg Márton szűcs a halála pillanatában fejezte be éppen. De a tudós asszony el is magyarázta ékesszólóan, klasszikusként hivatkozva a szabadkőműves-szélsőliberális Móra Ferenc népszerű, bár némileg didaktikus ifjúsági regényére, amely generációkat taszíthatott sírógörcsbe és mélabúba, nekünk is egyik első olvasmányunk volt, emlékszem, a körtemuzsikás első fejezetre például, sosem hevertem ki, alig néhány oldal után meghal a gyerek főhős kisgyermek húga, torokgyíkban, aztán néhány fejezet után a Márton szűcs kezéből esik ki a tű szívszélhűdés következtében, és még csak utána jön a kis Bice-Bóca meg a sújtólégrobbanás. Nem az a kifejezett Benny Hill Show, na.
91.1.3. De mégis telitalálatnak kell minősítenünk a miniszterasszony allegória- és alapműválasztását, egyrészt a irribeláris pupolizmus szabályai szerint az alsós anyagból választott, másrészt a régió aktuális helyzetéhez mindenképpen jobban illik egy ilyen, nem kimondottan könnyed, hurráoptimista mű, mint mondjuk a Piszkos Fred, a kapitány.
91.1.4. Bár Varga miniszterasszony figyelmét talán elkerülte egy fontos részlet a regényből, amikor a kisködmönt készítő Márton szűcs figyelmezteti Gergőt:
„Mihelyt valaki megtudja, hogy a ködmönöd kincses ködmön, rögtön elveszti az erejét. Érted-e?”
Tehát ködmönségünk leleplezése sajnos a ködmönben (bennünk) rejtőző tündér automatikus felmondását (tündxit) vonja maga után.
91.1.5. És ha már allegóriázunk, talán arra is fontos lenne emlékezni, hogy a regény végén a ködmön megsemmisül. Sújtólégrobbanás tépi cafatokra, az öreg Báró cigány találja meg egy darabját, és hozza el Gergőnek: „– Nini, mondok, ezs meg azs én kiskomám gúnyájából való. Volt nagy öröm, mikor hazsaértem vele. Ast akarta az assony, hogy akassuk föl képnek a falra, olyan sép ezs. No, meg is ráncsigáltam érte a kontyát. Hát mi vagyok én? – mondok. És micsoda ezs, tán malacs vagy bárány vagy csirke? Nem, ezs csak egy rongyos ködmöndarab, hát mán hogy venném én el est azs én kiskomámtól, aki énhozsám mindig olyan jó volt? Elvisem neki, mondok, hogy örüljön segény feje, én úgyse tudok vele mit csinálni.”
Nem sokkal korábban Gergő főhős édesanyja libacombot nyom az öreg Báró cigány legidősebbik rajkója, Nácika kezébe, aztán meg szétosztogatja az egész libát az éhes cigánygyerekek között.
91.2. 💪💪💪💪🐇🍉🍎🚜🇲🇱❤️🔥
91.2.1. Nyilván a miniszterasszony – a bicepsz-bicepsz-magyar zászló-imádkozó kéz-szmájli típusú Facebook-posztok paganinimozartronaldója! – figyelmét sem kerülte el az a hír, ami tovább emelheti a magyar kormányzati munka hatékonyságát: 💪 💪 💪 💪 💪 😂
Megjelent a Google Fonts gyűjteményében a Noto Emoji ingyenes karakterkészlet, több száz monokróm, fontként kezelhető apró képecskével, tehát ezentúl semmi akadálya, hogy kormányhatározatok, törvényjavasaltok is ebben a jól érthető, korszerű formában készüljenek, épp úgy, ahogy a hétköznapi kommunikáció zajolik. 🐢🐢🐒🐒🎉🐬
91.3. A hét mondata I.
91.3.1. A Financial Times elemzi William Burns CIA-főigazgató és a Biden-kormányzat közötti kisebb feszültségeket Ukrajna ügyében, illetve egyáltalán, az USA, a Nyugat lehetséges nagyhatalmi startégiáit Oroszországgal és a Kínával szemben. A szerző, Edward Luce fölidézi találkozását Burnsszel, az amerikai közéletben példátlanul népszerű, mindkét oldalon elismert kémfőnökkel, aki a CIA első karrierdiplomatából lett vezetője, nem mellesleg volt moszkvai nagykövet:
„Utoljára a washingtoni brit követség októberi rendezvényén találkoztunk, amikor Daniel Craig utolsó James Bond-filmjét mutatták be: olyan volt, mint a hidegháború, lassú és vontatott, de sokkal rosszabb párbeszédekkel.”
91.3.2. Ugyanez a cikk idézi Burns meglátását:
„Putyin a maga idegesítő módján demonstrálja, hogy a hanyatló birodalmak legalább annyira pusztítók lehetnek, mint az erősödők.”
91.3.3. A lap többször hivatkozik a hidegháborús időkre, illetve a Nixon-kormány nagy taktikai húzására, amikor az éleződő kínai-szovjet konfliktust kihasználva igyekezett minél jobban szembefordítani a szocialista tömb két legnagyobb országát, és végül kiegyezett Maóval a szovjetekkel szemben. Az FT konferenciáján beszélt az amerikai hidegháborús külpolitika agytrösztje, Nixon egykori külügyminisztere, a 99 éves Henry Kissinger is, aki az aktuális ukrajnai háborúról és a az oroszok nukleáris fenyegetőzéséről is kifejtette a kifejtendőket:
https://444.us5.list-manage.com/track/click?u=510bc077f5c7e2181e77cc587&id=a6829add5f&e=ec7ea40132
91.4. A marylandi Machiavelli
90.4.1. Maóról, illetve Nixon pekingi útjáról jut eszembe, hogy jó három hete, a Borízű hang egyik adásában már ajánlottam Edward Luttwak aradi zsidó származású amerikai történész, stratégiai guru csodálatos, szórakoztató cikkét a kínai Nagy Startégia mítoszáról, amiben leírja azt az esetet is, amikor 1976-ban éppen egy amerikai katonai küldöttség tagjaiként volt Kínában, amikor meghalt Mao…
91.4.2. De a kedvenc mondatom ebből a cikkből Kína koraközépkori történelmére utal, illetve arra, hogy legalább akkora hagyománya van az ország elitjében a nagy startégiai tévedéseknek, mint a nagy stratégiai okosságoknak: „…és megjelent néhány állatbőrbe burkolt sztyeppei harcos, a kínai tábornokok talpig selyemben és páncélban nagyon bölcs Szun-Ce-idézeteket mondogattak egymásnak, miközben a vademberek tönkreverték a seregeiket, az országot leigázták, és évszázadokig uralkodtak felettük.”
Ez pedig a Guardian gigantikus portéra a marlylandi Machiavelliről, az egyszemélyes stratégiai kutatóközpontról, őrző-védő szupervállalkozóról, globális tanáacsadóról, bolíviai marhatenyésztőről, Edward Luttwakról.
91.5. A hét mondata II.
91.5.1. „A pokol a lehető legracionálisabb elvek alapján működik” („Hell no doubt operates on the most rational principles”) – Mark F. Cancian
A washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (Center for Strategic and International Studies) elemzője, Mark F. Cancian szerint Putyin háborúja ugyan kétségtelenül immorális, de nem irracionális. Az orosz elnököt nem vezették félre, nem bolondult meg, nagyon is racionálisan döntött, amikor elhatározta a támadást. A döntés hibás volt, természetesen, és talán nem megfelelően előkészített, de az adott helyzetben teljesen érthető. Putyinék joggal gondolhatták úgy, hogy Ukrajna mélyen megosztott, Zelenszkíj gyenge, az orosz hadsereg nagy fölényben van (és Szíriában bizonyított), az ukrán hadsereg ezzel szemben szervezetlen és technikailag korszerűtlen, a Nyugat és az USA pedig körülményes, nem tud elég gyorsan reagálni.
Mind az öt pontban tévedtek.
91.6. A hét mondata III.
91.6.1. Theresa Raphael cikkét vezeti föl a Bloomberg hírlevele azzal a mondattal, hogy a McDonald’s kivonulása Oroszországból nemcsak az orosz emberek számára veszteség – ők minden bizonnyal továbbra is megkaphatják a maguk junkfoodját valami helyi utódtól –, de talán veszteség mindenki számára, aki egy „békésebb, fejlődő, cukorbetegebb világról álmodott”.
91.6.2. A cikk kiindulópontja természertesen Thomas Friedman közhellyé koptatott, sőt azóta érvénytelenített meglátása a liberális demokráciák békés természetéről, miszerint még sosem háborúzott egymással két olyan ország, amelyben McDonald’s működik.
(Bede Márton kedvenc budapesti Mekijei podcast formátumban.)
91.6. A riplészment a falra ment
91.6.1. A buffalói vérengzés okán jegyzi meg a Guardian, hogy milyen szemérmesen hallgatott a Fox News a rasszista gyilkos feltételezhető motivációjáról, amelyet két nappal a merénylet előtt írásos formában is publikált. Ez pedig a Fox News, illetve sztárműsorvezetője, Tucker Carlson által is szívesen hangoztatott „Great Replacement Theory” (szélsőjobboldali, rasszista összeesküvéselmélet, miszerint a baloldal/demokraták/szabadkőművesek/az „elit”/zsidók szervezik a bevándorlást, hogy az „őslakosságot” – Amerikában ez eleve viccesen hangzó kifejezés fehér ember szájából – lecseréljék mindenféle szedett-vedett és lehetőleg színes bőrű népségre). A Guardian figyelmébe ajánlhatnánk viszont Magyarország bátor és szókimondó miniszterelnökét, akinek egyetlen pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy sumákoljon, hanem pacekba beleriplészmentezett a beiktatási beszédbe a Parlament közepin, két nappal Buffalo után, hadd szóljon! Senki nem akadt fönn rajta. Magyarországon? Hol vagyunk már ettől!