444.hu, 2022. május 5.
UJ PÉTER
89.1. A Kósa–Lavrov tengely
89.1.1. Korlátozott atomjó estét, jó eszkalálódást kívánok a tisztelt olvasónak mai nukleáris holokausztunkhoz. Legutóbbi jelentkezésünk óta a helyzet annyit fejlődött, hogy a kiút lehetősége egyre magabiztosabban vész a semmibe, amennyiben még követhető ez a képzavar vagy micsoda.
89.1.2. A tömegpusztító tréfamesterek oda-odateszik magukat továbbra is, a drogosnácizás paganinijaiejei legutóbb Hitlert zsidózták leleményesen, és nem, nem ugrik elő John Cleese a sarokból vicces bajusszal, antantszíjjal, német akcentussal üvöltözve, sőt.
Egy pillanatig se tessenek gondolni, hogy itt valamiféle szimpla kósalajosing került sorra, Szergej Lavrov külügyminisztert, a szingaléz nyelv kitűnő ismerőjét mégsem lehet lekósalajosozni, őt nem arra tartják, hogy szükség esetén összevissza beszéljen.
89.1.3. Őőőő… Illetve…
89.1.4. Illetve, bocsánat, ezt mégis át kellene gondolnom.
Ádegy: ha jobban belegondolok, Kósa Lajost is tévedés volna lekósalajosozni, mert hát tegyük a szívünket a kezünkre: melyikünk íratott már 800 milliós sertéstelepet az anyjára? Na ugye! (Az vesse rá az első gánti követ, aki a szüleivel strómanoltat, ugye.) Kósa Lajos nem azért beszél néha hülyeségeket, mert hülye, hanem azért, hogy fokozza a káoszt.
89.1.5. Lavrovot persze mindenképpen erős volna hozzá hasonlítani. Bár elég gyanús, hogy nem Lavrov nyúlja Kósát (játszik a kottájából), hanem az orbánista gépezet használja egyre sűrűbben a szovjet-orosz (KGB-FSZB) fejlesztésű valósághajlító technológiát, miszerint minél több minél nagyobb baromság van forgalomban (az emberek fejében), annál könnyebb elsumákolni ezt-azt (többniyre nagyon nagy értékű vagyontárgyakat, akár országrészeket).
És hát Lavrov már azért túl van ezen a kategórián, talán meg sem mosolyogja azokat, akik nyolcvanpluszos szülőkkel strómanoltatják milliárdos vállalkozásaikat, majorságaikat, egyebeiket, ő bármikor rajzoltat új családot magának, jachtokat, olajkutakat, akármiket a varázsceruzával, így kell csinálni, fiacskáim a trú illiberális kleptokráciát.
89.1.6. Amikor Lavrov zsidózza Hitlert, hogy nácizhassa Zelenszkijt, akkor annyiból mégis kósalajosozik (illetve, mint az előbb sikerült megfejtenünk, igazából Kósa lavrovozik, de ne gabalyodjunk bele), hogy megintcsak a káoszt akarja fokozni. (Mert a káosz csak nekünk, végtelenül naív kis hogyishívjákoknak tűnik már-már fokozhatatlannak.)
89.1.7. Idetenném még ezt a szép képet (ráklikkolva menten megelevenedik), a nácizó nácik nácizásaként kváziuszkve, mer’ ennél nácibb náciságot ritkán lát az enber. Moszkva közepén jelent meg az installáció, akár 1988-as, négyes orosz érettségivel is lefordítható (Google-lal meg pláne): „Minek nekünk olyan világ, amiben nincs Oroszország?” (Páftárjájet velíkíj náród.)
Tessék németre forditani, és Deutschlandot írni Rosszija helyett, máris kész az echte Hitler. És ez a gyönyörűség nem valami ütődött reklámügynökség találmánya, hanem az orosz közmédia Bende Balázsai (vannak pár százan) már hetek óta nyomják, némi Nyugat-ellenes hörgés és atomháborús fenyegetőzés kíséretében.
Nyomják, mert ki van nekik adva. Másképpen nem nyomnák.
89.1.8. Ha mindenáron valami biztató jelet keresne az olvasó, mint a mindenkori magyar szövetségi kapitány, akkor talán okoskodhat úgy, hogy Hitlerék ezt a retorikát azért már inkább 45 körül, a bunkeres időkben vagy ahhoz közeledve használták inkább.
89.2. Az éjszaka uralkodói
89.2.1. Bevallom, nagyon ritkán jut eszembe Georges Pompidou. Nem tudom, miért van ez, de gyakran ezen kapom magam: ma már megint nem jutott eszembe Georges Pompidou. A minap viszont belefutottam. A legutóbbi hírlevélben (88.2. 1 db csodálatos dolgozat francia elnökökről) linkeltem Dominic Sanbrook franciaspecialista brit történész színes-szagos franciaelnöktörténeti dolgozatát, tele szórakoztató részletekkel, például azzal a pletykával, hogy Georges Pompidou (az ötödik köztársaság második elnöke, ha tudják matekilag követni) felesége, Claude Pompidou (az ötödik köztársaság második first ladyje), aki alanyi jogon is erős arc volt, Alain Delonnal járt szexpartizni.
Ezután, gondoltam, a következő húsz-harminc évben megint elleszek valahogy Georges Pompidou nélkül, de mit tesz Isten, alig telt bele három nap, és megint szembejött. És megint mellékszereplőként, persze. És megint buli, éjszaka, miegymás…
89.2.2. Régine, azaz Régina Zylberberg francia bármogul, szórakoztatóipari legenda halálhírét kellett beszerkesztenem. Régine vitte a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek legmenőbb, legdrágább bárjait, diszkóit, klubjainak vendégköre a világelit, sztárok, milliárdosok, politikusok. Érdemes tanulmányozni az életutat.
Ja, és Pompidou is törzsvendég volt, persze.
89.3. Átigazolási hírek
89.3.1. Kedves köristák! Nem kevéssé az Önök eléggé ki nem hangsúlyozhatóan nagyvonalú támogatásainak köszönhetően a 444 klasszis fotóriporterrel erősített. Nem is akármilyen klasszissal, hanem azzal, aki az utóbbi évek legnagyobb hatású képeit, oknyomozó riportjait készítette: Németh Dániellel, a Szijjártó-jacht üldözőjével. A magyar demokrácia érdekében végzett áldozatos munkáját a kormány a Pegasus izraeli kémszoftver ingyenes telepítésével köszönte meg. És akkor idelinkelem még Máté Bence és Szentpéteri Áron remek dokuemtumfilmjét, amelyet minden bizonnyal láttak már, hiszen csaknem egymillió megtekintésnél tart, és egyik főszereplője éppen Németh Dániel.
89.4. Helyreig
89.4.1. Szokásos mellényúlás, közepesen ciki. Legutóbbi hírlevélben fontos helyen (88.1.2.) hivatkoztam Dmítrij Gluhóvszkij 2002-ben publikált regényére (posztapokaliptikus disztópiájára), a Metro 2033-ra: nukleáris háború pusztítja el Moszkvát, túlélők bolyonganak a metró óvóhelyrendszerében. És azt is hozzátettem, hogy ahogyan most az ukrán fronton éppen állunk, simán lehet, hogy Gluhóvszkíj még optimista is volt azzal a 2033-mal…
Scifirajongó olvasónk viszont fölhívta a figyelmet arra, hogy a regény ugyan 2033-ban játszódik, de húsz évvel az atomcsapás után, tehát a Metro 2033 2013-ra datálja a világ pusztulását. (Ehhez elég lett volna elolvasni a Wikipedia-szócikket, ha már nem vagyok nagy scifista…)