444.hu, 2022. április 28.
UJ PÉTER
88.1. Nem mindegy, hogy disztópia vagy diszkópia
88.1.1. Legutóbb valahol a Zsdanov acélgyárnál fejeztem be, kábé, most ott folytatom. Ha tudom.
A Mariupolból (illetve Mariupol maradékából) érkező képek, hírek, információmorzsák egyre felfoghatatlanabbak. Leáll már a metaforázó központ is a enbernek a agyában, üveges szemmel néz, hogy akkor ez milyen disztópia: Mad Max, Fallout, Wolfenstein 2022… A városnyi posztszovjet acélmű szarrá lőtt romjai alatt, a kazamatákban mocskos, elcsigázott harcosok, és rettegő civilek keringenek, várják az atomot. Vagy az ideggázt.
Annak idején úgy építették a gigantikus acélművet, a szovjet ipar büszkeségét (ha volt valaha vas- és acél országa, ugye, akkor…), hogy atomtámadást is túlélhessen mind az ötvenezer (!!!) dolgozó, megatonnás robbanóerőket lepattintó betonszarkofágok alatt alagútrendszerek, kifüstölhetetlen, bevehetetlen föld alatti erőd. Azt azért nem gondolták a szovjetek, hogy egyszer majd saját maguk ellen kell itt harcolniuk. Teljes őrület.
88.1.2. Ja, és eszembe jutott, persze hogy orosz a legmegfeltethetőbb disztópia: Gluhóvszkij: Metro 2033 (még 11 évvel optimistább is volt a kelleténél) – az atomháború utáni Moszkva maradék lakossága bolyong az atombiztos óvóhelynek épített metróban.
88.1.3. A felfoghatatlan jelzőt vissza is vonom.
Mert nagyon is fölfogtuk ezt már, persze. Jobban is, mint valaha hittem volna. Fölfoghatatlanul fölfogtuk. Sőt: beáraztuk, ahogy a megakúlszerű szagnyelv divatoskodja. Be.
Ha három hónapja azt mondja nekem valaki, hogy ezek lesznek a perspektíváink (helyesen: sperspektíváink), mint amik, hát én én simán leakármizem.
88.1.4. Naponta elém kerül három-négy harmadik világháborús lázálom és/vagy nukleárisapokalpiszis-szcenárió. És nem szétdrogozott, paranoid scifiszerzőktől vagy szélsőséges fantasztáktól (jó, erről lehet vitatkozni), hanem az orosz külügyminisztertől, egy-egy vezérkari tiszttől, Kreml-ideológustól, higgadt amerikai stratégiai elemzőtől. Külön öröm, amikor a minimum kilenctizedhivatalosnak tekinthető kínai egypártsajtó kombinál az amerikai hegemónia megtöréséről.
A taktikai atomcsapás lehetőségéről úgy beszélgetünk, mint a csapadékhelyzetről. Dobtak ma már atomot? Most délután még nem. Talán este.
88.1.5. Kilenc-tíz évesen, a hetvenes évek végén kezdtem érteni valamennyire a híradót. Hogy miről magyaráz Ipper Pál. Meg persze kaptuk az iskolában a kommancs propagandát, ahogy kelletett. Rajzpályázatot hirdet az Országos Béketanács. És akkoriban volt rendesen atomháborús rettegtetés. Ebben az időben, főleg a nyolcvanas évek elején, nagyon hideg volt a hideg háború, Brezsnyev meghal, Afganisztánt beszopják a szovjetek, az 56-ot leverő KGB-s Andropov a főtitkár, lelövik a koreai utasszállítót Szahalin fölött, Reagan keménykedik, a Gonosz Birodalmáról beszél. Benne volt az atom a levegőben. (Csernobil még később jön, egy-két év.) Be is voltam szarva az atomháborútól, mint a legtöbb a gyerek a Béketáborban, valószínűleg.
De olyasmit akkoriban sosem hallottunk, hogy valaki, valami fontos ember komolyan fenyegetőzött volna az atommal. Csak az ment, hogy a rohadt imperialisták le akarják dobni, mert rohadt imperialisták. De nem állt oda az a rohadt imperialista, hogy kerek-perec megmondja: le akarom dobni.
Most viszont minden második nap akad valami faszi, aki fölemelt mutatóujjal kiabál, hogy atom lesz, ha sokat ugráltok, atom lesz!
88.1.6. És ha gondosan elemzünk, logikusak maradunk, akkor tényleg el lehet junti az atomig. Szinte logikusabb, mint bármi más. Mert mennyi esélye van bármiféle enyhülésnek? Putyin megengedheti magának a vereség leghaloványoabb látszatát is? Ukrajna megengedheti? A Nyugat megengedheti?
88.1.7. Az európai gazdaság így is el van intézve minimum egy évtizedre. Infláció, energiaárak, védelmi kiadások, élelmiszerválság meg a többi.
És még az is lehet (sőt!), hogy Putyin győz. És mi lesz, ha Putyin győz? Hát, akkor lehet sok minden, de hogy Európának sokkal rosszabb lesz, az biztos.
88.1.8. És most jön az a jó kérdés, hogy Orbán Viktor, egy olyan ország teljhatalmú ura, amely ország 12 éve az EU-támogatásokból és az európai (német) iparból él, miért drukkol ilyen látványosan, minden más európai politikus számára vállalhatatlanul lelkesen Putyinnak? Lehet Magyarország érdeke a Putyin-győzelem?
Nyilvánvalóan nem.
(Persze, ha belengették – és így vagy úgy belengették – Kárpátalját, Erdélyt, akármicsodát, akkor más a leányzó fekvése, gondolná az egyszeri magyar nacionalista, a szokásos tudatállapotszűküléssel, de ennyi erővel a csillagközi invázió lehetőségével vagy Széles Gábor vákuumenergiás csodaerűművével is komoly eshetőségként kellene foglalkoznunk.)
Ennek ellenére akkor miért is drukkol Orbán és tábora Putyinnak? Az olcsó gáz? Ugyan. A gazdasági lehetőségek? Elhanyagolható.
88.1.9. Egyetlen magyarázat van. Orbán rendszerének a túlélése nagyban függ Putyinétól. Ha Putyin falnak megy Ukrajnában, az nagyon vezsélyes helyzetbe hozza Orbánt.
Ennyit arról, hogy mennyit számít a „nemzeti érdek”, és mennyit a saját hatalmi.
88.2. 1 db csodálatos dolgozat a francia elnökökről
88.2.1. A francia köztársasági elnök – ahogy az amerikai is – inkább amolyan választott uralkodó. XIV. Lajos örököse. Dominic Sandbrook brit történész szórakoztató (bulvár!) elnöktörténete, szexpartikkal, rongyrázással, gőggel. (Macron apropóján.)
88.3. Zene nélkül mit érek én
88.3.1. A Zeitgeist néven is ismert korszellemhez 80-es évekből szalajtott német thrashmetál illene (atomháború, földi pokol – a Sodomtól a Nuclear Winter? Vagy a Bombenhagel?), esetleg grind core, de az történt, hogy Jack White, a detroiti garázsmozgalom történetének legpiacképesebb terméke hirtelen bemetálosodott, és az alábbi szóló alakítással rukkolt elő: