444.hu, 2022. március 24.
UJ PÉTER
83.1. Stratégiai vadbarom
83.1.1. Nem vagyok (megkockáztatom: vagyunk) előrébb fejben.
Elkeseredetten és/vagy (mikor és, mikor vagy) mániákusan pörgetem a híreket (van már rá kifejezés, persze: doomscrolling – a link mögötti cikket is érdemes elolvasni, Tyler Cowen közgázprofesszor írta a Bloombergre, tehát előfizetős), kitart-e még Mariupol, hogy bírták az éjszakát a kijeiviek, sikerül-e a védelembe merevedett oroszok ellen az ukrán ellentámadás Irpinynél… és utánpótlási vonalak, logisztikai nehézségek, a tüzérség találati pontossága, morál, csapatmozgások, fegyverzetek…, keresem a remény villanásait a valószínűtlen mértékű pusztítás képei között.
83.1.2. A háború egyik nyertese (nincs és nem is lesz sok) a Telegram nevű messenger app, eddig elsősorban az oroszoknál volt népszerű, de most töltögeti lefele mindenki vadul, hogy követhesse a háborúról tudósító csatornákat: Ukraine Now, Unian, Kijiv Operatívnij, Forposzt és a többi.
A Telegram „feltalálói”, programozói, a Durov testvérek 2014-ben menekültek el Putyin elől, miután nem voltak hajlandók kiadni a kijevi Euromaidan tüntéseken résztvevők, illetve a Krím orosz lerohanása ellen tiltakozó VKontaktye-felhasználók adatait. Mert a VKontaktye, az orosz Facebook az övék volt, ők fejlesztették, és éveken keresztül ellenálltak a diktatúra zsarolásainak (már 2011-ben felszólították őket a hatóságok, hogy töröljék le az esélyesebb ellenzéki jelöltek oldalait), de szép lassan mégis kiszorították őket, előbb a cégből, aztán az országból.
(Minálunk, miniputyinisztánban csak a cégedet veszik el, el nem zavarnak. Ennyivel vagyunk beljebb.)
83.1.3. Elnézést, hogy ismételten újra megint sznóva i sznóva (ad notam: ímja Lényina…) ceterum censo vagyok (és ahogy elnézem a doomscrollbart, leszek is még egy darabig), de tényleg nem, nem, nem értem magunkat, hogy hogy nézhettük be ennyire. Mi, magyarok meg különösen.
A mi külön bejáratú mini-Putyinunkat is, persze, de azért főleg az eredetit.
Miért kellett szarrá bombáznia, a legsötétebb évszázaddal ezelőtti eszelősök módszerével komplett városokat, hogy végre derengeni kezdjen valami?
Hahó, emberek!? Híreket tetszettek olvasni? Hát Politkovszkaja, ggye? Nyemcov? Cservocskin? Litvinyenko? Scsekocsíhin? Cepov? Sútov? Golovjov? Jusenkóv? És még meddig lehetne sorolni. (Csak újságíróból összejönne száz.) Vagy akiket nem gyilkoltak meg, csak lecsuktak, fenyegettek, elüldöztek.
A több ezer politikai fogoly, a Csecsenföldön (vagy Oroszország más vidékein) megkínzott, megalázott, meggyilkolt LMBTQ (vagy valami oylasmivel vádolt) emberek, ellenzékiek vagy nem eléggé putyinisták vagy éppencsak valami helyi vagy központi muftinak nem szimpatikus oroszok tízezrei.
Egészen február 24-ig azért az oroszok voltak ennek az egésznek az áldozatai elsősorban.
Dehát oroszok azok is, akik lengették a zászlókat a Luzsnyikiban Putyinnak (egyébként jó eséllyel indulhatna az 1946 utáni legnácisabb események világvetélkedőjén), akik Z-t varrnak a kabátjukra, akik simán beveszik ezt a nemzetiérdekes, biztonsági garanciás vadbaromságot hanyatlónyugatostul, megalázottságostul.
A nacionalista-imperialista ideológiai vírus, a terror és a propaganda működik. Mindig. Ha van, aki működtesse.
Valamiért hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni.
Pedig látjuk, kicsiben itthon is. FYI és BTW: ezt az Oroszországot, ezt a terrorállamot, ezt a manifeszt diktatúrát ajánlotta DEMOKRATIKUS példaképként a megyekettes mini-Putyin 2014-ben, Tusványoson.
83.2. Stratégiai siralom
83.2.1. Amikor ezeket írom, Szijjártó épp a NATO-tól készül megvédeni Magyarországot Brüsszelben, és beesett Kormányzati Tájékoztatási Központ levele is, amiben olyan mondatrészek szerepelnek, mint „egyes brüsszeli vezetők mindenáron meg akarják büntetni Oroszországot”, „ez súlyos felelőtlenség”, „a magyar kormány továbbra is ellenzi a szankciók kitertjesztését az energiaszektorra”, „a háború költségeit ne a magyar családokkal fizettessék meg” és a többi.
Utóbbival egyet is lehetne érteni, hát fizesse meg az, aki összehozta, elő is kaphatná a jól kitömött brifkót (amikor azt kellett kitömni, akkor valahogy nem merült föl, hogy azt már ne a magyarokkal fizettessék meg/ki – lásd Mátrai Erőmű), és csengethetne, itt a remek alkarom.
A levélben ekéződnek még picit bizonyos név nélküli közéleti szereplők, akik el akarják zárni a gázcsapot. Mert a kampányban le kell hajolni az apróért is, és így közszolgálati igazán a tájékoztatás.
(Tényleg, miért tesz mindenki úgy, mintha április 3-án választás lenne? Lásd fönt.)
83.2.2. Lefordíthatjuk ezeket a szép mondatokat: nem szép, hogy szarrá bombázzák az ukránokat, nekünk ez nem szimpatikus, de ha ez az ára, hogy ne legyen drágább a gáz, hát akkor legyen.
83.2.3. De, és most megint magamat ismétlem, tudom, ha előkerül majd megint a megyekettes sztrítfájter, hogy ő mostan szabadságharcol így meg úgy, akkor legyen szíves már mindenki HANGOSAN kiröhögni!
83.3. Stratégiai egy alom
83.3.1. Szily László kollégám – vagy talán mondhatom: barátom – a minap megzenésítette az Önök számára legitt a bebörtönzött ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij csapatának egyik videóját, amelyben Szergej Lavrov külügyminiszter kettős életéről lebbentik fel a micsodát. Szily kolléga meg is jegyzi, hogy kísérteties hasonlóságok figyelhetők meg a putyinista és az orbánista elit szabaidős viselkedése és a különböző vagyontárgyak valós tulajdonosainak elrejtése terén, mintha magyarok is részt vettek volna a „Posztmodern választási autokráciák működtetése” workshopon egy Szocsi környéki FSZB-fedőcég versaillese-i stílusúra gipszstukkózott tengerparti kastélyában.
Ahogy például Lavrov rokonai egy-egy belefeledkezett Insta-posztban sajátjukként hivatkoznak Oleg Gyeripaszka alumíniummilliárdos és Putyin-nyalonc hatodik szintű offshore strómanjának villájára/jachtjára/miegyebére… Hát pont erre utalgattam én is Szijjártó külügyminiszter akkor épp aktuális jachtozása kapcsán a legeslegelső, nulladik hírlevelemben, 2019 augusztusában, ha még emlékeznek rá:
„0.2. »Öntsünk tiszta vizet a nyílt kártyákra« rovat
0.2.1. (…) Szíjjártó nem egy haveri milliárdos jachtján ringatózott. Csak úgy látszott. A jacht eleve nem Szíjj Lászlóé. Az ő nevén van. (Illetve, dehogy az övén, valami offshore cégén, nyilván, máltai zászló alatt.) De nem az övé.
Hanem a rendszeré.
Szíjjártóé is. Tehát a saját, jól megérdemelt, nyolcmilliárdos jachtján töltötte jól megérdemelt szabadságát.
Szíjj László sosem kérhetne szívességet Szíjjártótól a jachtozásért cserébe. Ahogy Szíjjártó sem kérhetne Szíjjtól. Itt nincsenek kérések, szívességek. Itt utasítások vannak. És csak egyetlen embertől jöhetnek.
Tulajdonképpen nincs is Szíjj László. Ahogyan Mészáros Lőrinc sincs, Tiborcz István sincs vagy Vaszily Miklós sincs. (Szíjjártó sincs.) Ezek csak nevek, amiket tulajdoni lapokra írogatnak valami furcsa hagyománytiszteletből. Mert ezt a csudás »modern« autokráciát mégis jogászfiúk hozták össze, és talán nosztalgiából, talán ironikusan, talán az EU-s pénzek minél maradéktalanabb leszívásának érdekében ilyen viccesen-lelkesen imitálják a jogállami működés bizonyos részleteit.
Jachtot, magánrepülőt, termőföldet, focicsapatot, stadiont, Balatont, Tihanyi-félszigetet, miegyebet éppen úgy használnak, ahogyan a kommunisták használták annak idején az állam erőforrásait: sajátjukként. Közben nem az övék.
Hanem az Orbán Útján Termelőszövetkezeté.
(A kommunisták annyival szerényebbek voltak, hogy nem íratták rögtön a nevükre az egész hóbelevancot, bár ennek oka inkább a rendszer ideológiai korlátja lehetett, semmint a szerénység/mértékletesség.)”
83.3.2. Same in russian. Csak a hajó pont tízszer nagyobb.
83.4. Stratégiai helyesbítés
83.4.1. Legutóbbi (82.) hírlevelemet egy leninvárosi szállodaszobában hirtelenkedtem össze, mert éppen vendégszerepelni mentem a Partizánba, ami rendesen fölborította a normál munkarendemet, ráadásul Zabos Géza bácsi emléktábláját sem találtam meg a Béke úton. A hirtelenkedésnek meg az lett az eredménye (nem is értem!), hogy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnököt egyszerűen lemazowieckiztem, pedig szegény Mazowiecki már 2013-ban meghalt (egyébként az első nem kommunista lengyel miniszterelnök volt 1989-ben). Azután meg már nem nagy meglepetés, hogy rossz helyre tettem az ipszilont Jarosław Kaczyński miniszterelnök-helyettes, pártvezér nevében. A lényegen ez persze nem változtat. A lényeg, hogy ők elutaztak a háború sújtotta Kijevbe. Nekünk meg maradt a stratégiai szégyen.
83.5. Tessenek Makrót rendelni, nyakló nélkül