444.hu, 2021. június 3.
UJ PÉTER
41.1. Szakadásbiztos mennyezetek
41.1.1. Szijjártó külügyminiszter május közepén, amikor már hetek óta világelsők voltunk – tegyük hozzá mindig: lakosságarányosan – járványáldozatszámban, fogta magát, és odanyilatkozott, hogy „Magyarország egészségügyi és gazdasági szempontból is a legsikeresebb választ adta a koronavírus-járványra Európában”. Akkor elállt a szavam, el kellett (kelletett) egy pillanatra töprengenem; valami különösen morbid tréfára gondoltam először, aztán arra, hogy a siker szónak eddig ismeretlen jelentését fedezhette föl a kormányzati kommunikáció, végül abban maradtam magammal, hogy ez alighanem statikai terhelésteszt: ha erre sem szakad le a plafon, akkor semmire.
Végülis a tesztteóriát látszik erősíteni, hogy az utóbbi hetekben újabb és újabb terheléspróbák következtek. Rákay Philip, fideszes körökben méltán nemzetközi hírű kommunikációs tanácsadó például azzal a párton belül is térdcsapkodós röhögéssel és sűrű kacsingatikásokkal fogadott állítással jött elő, hogy vagyonát a versenypiacon, mindenféle politikai hátszél nélkül szedegette össze. Hiába emlékszik úgy a közönség, hogy a csodálatos, milliárdos forgalmú cégekben és G Merdzsóban végződő karrier egy nagy matematikai (inkább geometriai, csak később kezdett kalandozni az algebra felé) bravúrral indult, amikoris sikerült kétmillió embert elhelyeznie a Kossuth téren.
A tesztsorozat csúcspontján természetesen maga a miniszterelnök alakított emlékezeteset a bérből és fizetésből éléssel, mentségére legyen mondva, emelést nem követelt, és nem alakított sztrájkbizottságot.
41.1.2. Ezek a plafontesztek így együtt, egymással összefüggésben, illetve az éppen zajló pénzügyi jelentési szezonnal (a cégek tavalyi eredményei mostanában publikálódnak) nyerik el valódi értelmüket. Így állnak össze.
Rendszerbe.
Ahol hihető, hogy a magyar járványkezelés sikeres, ott Rákay maga a magyar Elon Musk, ott a miniszterelnök a fizetéséből kuporgatgat, ott Lőrinc és Andrea készülő, neoklasszikus házikója sem figyelemre méltó jelenség, Lőrinc meg persze alanyi jogon üzleti zseni, úgy áll a saját lábán, mint az egyszeri vej a turai kastélyban, és gond nélkül vehet föl 16 milliárdot csak az egyik cégéből (a másik százat hagyjuk is), de ott még azzal sincs baj, hogy kábé száz tocsiknyi pénzt pumpáltak ki a Mátrai Erőműből, a kacelláriaminiszter volt felesége, Cecília asszony pedig kokainbárókat megszégyenítő nyereséggel képes lavírozni a közismerten laza médiabizniszben, a külügyminiszter felesége is úgy tud luxusautót lízingelni, ahogy kevesen, míg jachtpartnerük, az Aszfalt királya teljes joggal vághatja zsebre alig hétmilliárdos osztalékát, de a lélegeztetőgép-bizniszből kiszorított 15 milliárd sem lehet vita tárgya. És lehetne sorolni reggelig. (A bérből és fizetésből élő miniszterelnök apjának bányája?)
41.1.3. Nincs már ember, aki összeadná. És az alapítványokba kimatolcsyzott ezermilliárd? Azt melyik rubrikába?
Itt aztán tényleg nevetséges lenne állítani, hogy a korrupció árnyéka vetülne. Még a korrupció árnyékának árnyéka is nevetséges volna.
Sőt, bármit állítani nevetséges volna.
Sőt, nevetséges is.
(És ez a megoldás.)
41.2. Jelentkezem, jelentem
41.2.1. Ha már jelentési szezon.
41.2.2. Ennek a hírlevélnek eredetileg feladata volna a cégügyi tájékoztatás is. Hogy legelkötelezettebb támogatóinkat (tehát Titeteket, kedves Önök) informáljuk (-jam) a 444, illetve a kiadó Magyar Jeti Zrt. aktuális hogyishívjákjairól.
Próbálom ezt a feladatteljesítést nem túlzásba vinni, elég unalmas cégközlöny lennék (volnák). De most szezon van (nem összekeverendő a fazonnal), jönnek a számok, és esetünkben nagyon-nagyon örömteli, már-már megnyugtató számok. (Engem persze nem lehet ilyen könnyen megnyugtatni.)
41.2.3. A 444 kiadója, a Magyar Jeti Zrt. 2020-at 211 millió forintos nyereséggel zárta. Nem, nem 212 milliós forgalomból hoztuk ki – summa summárum: nem vagyunk egy Rogán Cili, na –, hanem 822 milliósból.
Osztalékot nem veszünk ki, nem szokásunk, meg van mire költeni bőven, és azért arra számítunk, hogy lesz itt még Muppet Show.
És hát nyolc lezárt évünkből ez az első nyereséges.
41.2.4. A nyolcadik születésnap alkalmából a 36. hírlevélben a 2013-as induláson nosztalgiáztam egy kicsit („36.1.2. Tizenketten voltunk akkor, mint a héttörpe a bitcoinbányában, tizenkét négyzetméteren kábé…”), most meg erre a tényleg elképesztő, (hogy utálom ezt a jelzőt, de most muszáj lesz:) ŐRÜLT évre, 2020-ra tekingetek vissza (szemem sarkából), és még most is görcsbe rándul a gyomrom, ha fölidézem magamban azt a március végi napot, amikor Kardos vezérigazgatóval néztük dermedten a hirdetési rendeléseket (illetve azok hűlt helyét), hogy akkor most azonnal visszavágjuk a fizetéseket 25 százalékkal, és ha megkapjuk a járulékkedvezményeket, halasztunk néhány kifizetést és spórolunk, amin bírunk, akkor jó esetben kihúzhatjuk augusztusig leépítések nélkül. Aztán év végére meg azt láttuk, hogy visszaemelhetjük a fizetéseket, gyarapodhatunk, új stúdiót kezdtünk építeni, embereket vettünk fel, indultak videóprojektek, készült nagy film, lettek podcastok, Makrók, mindenféle.
Jórészt a Ti pénzetekből, kedves Önök. 272 milió forint jött az olvasóktól, és megy tovább a tartalomba. Ma már világos, hogy független közéleti sajtó csak ilyen bevételi modellben létezhet. (Bocsika, ha ceterum censeo vagyok. Horribile dictu.) Csak az olvasók tarthatják el. Hívjuk támogatásnak, előfizetésnek, akárminek. (Hívjuk előfizetésnek, az már bevált.)
Új, teljesen előfizetésalapú rendszerünk sajnos még nem éles (ahogy lenni szokott, csúszunk, csúszunk), de már tényleg napok (hetek) kérdése.
Maradjatok velünk, kedves Önök!
(Jut eszembe: nyakunkon a Makró 3!)
41.3. Kurta kultúrrovat
41.3.1. Már megint hangosan felnevettem (többször is!) az új Belga-lemezen. Pedig nincs rajta új ötlet, sőt, több dal/szöveg már harmadik-negyedik ugyanarról a kaptafáról. Minden ismerős. (Persze, az is tud előny lenni.)
Nincsen más main stream popprodukció (közel s távol), amely ennyire szellemesen tudna reagálni arra, ami éppen körülöttünk van. Mint egy JÓ rádiókabaré. Csak viccesebb. És okosabb.