444.hu, 2021. május 13.
UJ PÉTER
38.1.1. Legalább harmadszorra rugaszkodok neki. Egyszer sem jött össze. Érzem, most sem fog.
Lazítani akarnék (jó, akarnák, tudom). Szeretnák. Hogy akkor most valami abszolút (apszorút) politika- és pláne Orbán-mentes hülyéskedgetés, mit tudomén, zambiai hardrock a hetvenes évekből, a Denver Nuggets bajnoki esélyei, Elon Musk és a Dogecoin a SNL-ben, Erich Ludendorff tábornok, első világháborús vezérkari főnök hatása a mai kelet-európai politikai gondolkodásra (na, jó, ez annyira nem volna vicces, sem laza).
De aztán mindig van (lesz) valami különösen felháborító lopás/sumákolás/belebarmolás, és muszáj lesz orbánozni.
38.1.2. „Annyira megcsömörlöttem a sok lopástól, hogy félbe maradt…” – mentegetőzik az egyik szerkesztőségi belső fórum kitűnő szerzőnk, és nem ironizál, nem is túloz, tényleg, ami itt az elmúlt napokban jön, ez a lopáscunamicsimborasszó, ez…, ez… hát, tényleg…, kifogynak a szavak, leáll az agy.
38.1.3. „Ha nekem azt mondja valaki 2010-ben…” Uggyan! Hol vagyunk már! Ha azt mondja, ha aztabbat, és 2021 áprilisban, akkor sem! Nem lehet. Ilyen nincs.
Hogy lazán kiszerveződik (oh, szép szó!) előbb több mint ezer milliárd, aztán elindulnak szépen oda kifele (a valahová) hivatalok, hatóságok, a paksi erőmű ellenőrzése, a diákváros, a Vár bérelt lakásai, a pártalapítványok…
Már föl sem fogható. Mindezekre (külön-külön és együtt is) egészen átlátszó/cinikus hazugságkupac (úgynevezett narratíva) összehordva.
Vagy még az se. Semmi.
38.1.4. És szinte mellesleg: a lakosságarányos halálozási világcsúcs, megküldve a teljesen inkompetens és cselekvésképtelen ellenzéket felelősnek handapropagandázó röhejes kampánnyal.
38.1.5. És minden működik.
Az ország elorbanizálódott.
Mondom (34.1.8.), lehet itt röhögni az Orbanisztánon, de képtelenebb dolgokból is szokik lenni mostanában énekes halott cserebogár. Ne csodálkozzunk, ha egy unalmas nyári estén Semjén Zsolt beterjeszti valami salátatörvényben az ország nevének módosítását.
38.1.6. Az ezermilliárdos vagyoneltüntetésen néhány kósza újságcikk rugózott, egy-két videó, néhány podcast, leklikkelgették az elkötelezett antiorbánisták, de még komoly botrány sem tudott már lenni.
38.1.7. Hogy mi történik, teljesen világos. Elég tanulmányozni Orbán és a Fidesz történetét: 1994-től 2015-ig fokozatosan, de határozottan kiszervezte magának az egész pártot. Előbb a kasszát, aztán minden lehetséges kontrolt. Mindenhová személyes bizalmasai kerültek, minden döntés rajta fut végig. 2006-ra volt kész az abszolút hatalom: a teljesen ellenőrizhetetlen, leválthatatlan Orbán, aki nem a Fidesz elnöke egyszerűen, hanem a Fidesz az ő pártja, az Orbán-párt, csak az ő részeként értelmezhető, nélküle nincs is, nem létezhet. 2014-15-ben már csak a környezetében megmaradt egyetlen, saját jogán létező személyt, a gimnáziumi barátot, az örök harcostársat, Simicskát kellett kicsinálni. Mert csak egy maradhat. Ez az orbáni abszolút hatalom logikája.
Fidesz-kormányról régen beszélhetünk tehát. Fidesz nem létezik már.
38.1.8. 2010 óta pedig az történik az országgal, ami a Fidesszel kicsit korábban. Minden fontos funkciójának ellenőrzése Orbán kezébe megy át. Minden fontos erőforrása felett Orbán rendelkezik. Ellenőrizhetetlenül. Orbán emberei ülnek mindenütt, közvetlenül hozzá viszik az információt, tőle hozzák a döntéseket. Nemhogy nem önállóak, de Orbán nélkül nem is létezhetnek. Csak Orbán cserélheti őket, másképp leválthatatlanok. (Az Orbán-médiában csak Orbán-kreatúrák maradtak, akik Orbán nélkül nincsenek, így – éds csak így – viszont nagyon is tudnak lenni, és fejből, de gondolkodás nélkül mondani föl a éppen rendelt orbániádát.)
38.1.9. Tehát, a folyamat, alapítványosdistul, vári lakásostul, stadionostul, mészárososotul, tiborczostul tök logikus, és nyilvánvaló. Kiszerveződünk éppen, mindannyian, Magyarországból Orbanisztánba.
38.2. Optimizmus
Lakatos Péter Videoton-társtulaj írt cikket két társával a Matolcsy-féle Növekedés.hu-ra. Hogyan kellene kikecmeregnie az országnak a közepes jövedelem csapdájából? Hogyan lehetne több világhírű (versenyképes) magyar termék, erős magyar cég? Régóta kattog ezen a témán, érthető módon, tiszteletre méltó kitartással. És többnyire megalapozottnak tűnő gazdasági tézisekkel.
Nekem kicsit optimistának (indokolatlannak) tűnik az az alapfeltevés, miszerint Orbánék célja is az volna, hogy kikerüljünk a közepesjövedelmi csapdából. Ők tudniillik nincsenek benne. Nekik bőven elég, könnyebb, sőt, minden szempontból egyszerűbb, ha a csapdában rekedtek figyelmének lekötésére, irányítgatására fordítják minden erejüket. (Az ország minden erejét.)
Hiányzik itt valakinek csomó sikeres, önállóan cselekvőképes, jelentős anyagi erővel rendelkező csoportosulás (értsd: vállalat)? Fent látható a válasz.
38.3. Macbeth már megint újratöltve visszatér bosszúja
Legutóbb (37.3.) helyreigazítottam a 36. hírlevél elején (36.0.2.), a Shakespeare-idézet alatt Machbetnek írt Macbethet. A javításra tromfolva küldte el a kedves olvasó Nádasdy Ádám 2002-ben, a Magyar Narancsban megjelent csodálatos kis cikkét. Nem ismerek embert, aki Nádasdynál jobban tudna angolul, pláne óangolul, és magyarul, és hát természetesen fényt derít arra, miért is kezdtük mahbetnek ejteni a skót (mac!) asszony nevét. Nagyon-nagyon érdekes!
38.4. Véletlen egybeesés
Lazításnak itt egy remek Kid Creole and the Coconuts-szám. Stool Pigeon. Macbeth-hez is köthető annyiban, hogy a New York-i énekes-alapító August Darnell eredetileg angoltanár, de nem ez az apropó, hanem véletlenül elém került mostanában egy R-Go-lemez, aztán visszanéztem néhány Környei- és Szikora-interjút is, hogyan alakult a zenekar, honnan a stílus, amit mindig, következetesen saját találmányként említenek. Viszont itt ez a Kid Creole, aki éppen ebben az időszakban (már az R-Go alakulásának idején, 1982-ben) válik világhírűvé, mi több, koncertezik Európában is, és valahogyan pont tök ugyanúgy fest, mint az R-Go: szafarikalapok, pálmafák, hiányos öltözetű, táncolos-vokálos lányok, latinos-funkos diszkózene (persze sokkal nagyvonalúbb, profibb hangzás és hangszerelés). Környei Attila (basszusgitáros, az R-Go alapítója és kreatív főnöke) egy interjúban azt fejtegette, hogy 1982-ben Nyugat-Németországban járt, és véletlenül vásárolt egy szafarikalapot, aztán ebből ugrott be neki ez a “rejtőjenős” világ, amiből a zenekar fazonja lett. A videó pedig, amit linkeltem, éppen 1982-ben készült, Nyugat-Németországban.