444.hu, 2021. április 15.
UJ PÉTER
34.1.1. Érzékeny húrokat fújnák fűzfa lantomon legitt, legönöknek, miszerint a következő választások esélyeit latolgatgatgató (gető) latolgatások tekintetébennel kapcsolatossan lennének igen mély, és igazságtartalmukat tekintve minimum száz százalékos megállapításaim.
34.1.2. Kábé egy év, és jön az országgyűlési (csak elénk ne üljön!), érthető, hogy elkezdődött a fészkelődés, felcsúti per bedobása, vidéki magányban történő tipródás következtében előtörő magvas gondolatok, satöbbi. És közvéleménykutatózás, mekkora a micsoda, akkor most az összefogás így vagy amúgy.
34.1.3. Amikor olvasgatom, hogy akkor most mennyi a kinek éppen az esélye, és hogy emberek komolyan választási taktikákat vitatnak meg itt-ott, akkor azért hajlamos vagyok a távolba meredő tekintettel lemondóan sóhajtani. Tényleg, tizenegy év nem volt elég arra, hogy felfogjuk.
Akkor mégis, mit akarunk?!
Tizenegy éve tudjuk, hogy nem liberális (avagy nyugati típusú) demokráciában élünk. Meg is mondták nekünk. Bele az arcunkba.
34.1.4. A liberális (nyugati típusú) demokrácia az a rendszer, amely általános és titkos választójogon alapul, gondosan szétválasztja a hatalmi ágakat, a kormányzat politikai hatalmát bizonyos intézményekkel korlátozza (fékek és ellensúlyok), hogy a társadalom minél szélesebb rétegeinek érdekei becsatornázódhassanak a politikai döntési folyamatokba. Ennek a rendszernek sajátossága a politikai hatalom gyakorlóinak egyszerű és zökkenőmentes leválthatósága, cserélhetősége is.
A sebtiben felsorolt fenti körülmények vagy ha úgy tetszik, feltételek közül egyik sem áll fenn. Azon lehet vitatkozni, hogy a rendszer, amiben élünk, micsoda: autokrácia-e, szemiautokrácia, autoszemikrácia, féldiktatúra, autokratikus demokratúra, populista nemzeti ihajcsuhaj, hibrid izé, illiberális anyámtyúkja, de hogy nem liberális (nyugati típusú) demokrácia, az olyan zicher, mint Semjén Zsolt VIP-jegye a vadászati világkiállításon.
A magyar közönség ill. értelmiss(s)ég egy része – inklúding és főleg pártok, politikusok, elemzők, publicisták, mindenmféle közfontoskodók – négyévente mégis úgy tesznek, mintha.
34.1.5. Pedig egy valami nyilvánvalóan kiderülhetett ennyi idő alatt. Az illiberális-pupolista satöbi anyámtyúkjának a lényege, hogy kiismerte a libdem játékszabályait, és folyton kijátssza őket. Taktikájának lényege, hogy nem a libdem szabályok szerint játszik. Sőt, szabályok nélkül játszik. A saját szabályait is kiröhögi vagy leszarja vagy röhögve leszarja (átírja, újra és újra), ha éppen az az érdeke. („A mérközés addig tart, amíjg meg nem nyerjük…” – 32.2.2.)
A liberális demokrácia játékszabályai szerint nem lehet labdába rúgni ezen a meccsen. (Ti. a labda az övék.)
Ennek ellenére négyévente sokan bemesélik maguknak, hogy mégis.
Miért???!
34.1.6. Ennek az érvelési (gondolkodási) hibának legszebb példája Magyar Bálint és Kozák Márton tavaly nyári cikke, amiben a szerzők nagyon logikusan levezetik, hogyan bukott el Magyarországon a nyugati típusú demokrácia, hogyan jött létre helyette autokratikus rendszer, majd a cikk végén választási (!!!) taktikákról kezdenek értekezni.
Aha, az autokratikus rendszer márcsak olyan, hogy ereje teljében, egy választáson véletlenül, csak úgy megbukik. Orbán megrántja a vállát, nem jött be, micsoda pech, dehát veszíteni is tudni kell… – és azzal elsétál a felcsúti per főtárgyalására.
Tök reális.
34.1.7. Az ellenérveket kereső és javíthatatlanul optimista ellenzéki választó ilyenkor be szokta dobni az önkormányzati választások példáját: lám, akkor is megtörtént a csoda.
Nekem az önkormányzati eredmények kihirdetése után is az volt a sejtésem, amit az azóta történtek nagyon szépen megtámasztanak: hogy tudniillik ez az ellenzéki győzelem nem volt ám teljesen véletlen. És nem, nem a zseniálisan kampányoló, összefogódzó, taktikázó ellenzéki politikusok tehetnek róla elsősorban. Hanem – mint mindenről – inkább Orbán. Hogy számára ennek már nem volt jelentősége: az új rendszer hatalmi struktúrája tökéletesen központosított, teljesen független mindenféle papíron még létező önkormányzati vircsafttól. Egy „elveszített” önkormányzati választás még jól is jön, ha éppen a Nyugatnak kell bizonygatni (mégiscsak ők küldik a milliárdokat), mekkora nagy demokrácia van itten.
Azóta meg tudjuk, tényleg ez történt: az önkormányzatok maradék önállóságát, anyagi bázisát, intézményrendszerét is tovább zsugorították. Úgy, ahogy akarták. Semmilyen érdemi ellenállásban nem ütköztek. Arra pont jók az önkormányzatok, hogy fizetést adjanak néhány ellenzéki politikusnak. Más értelmük nincs.
Funkciótlan díszletek, a nagyon távoli szemlélőt még megtéveszthetik.
34.1.8. Az utóbbi napokban egyre láthatóbbá váló, és egyébként megint minden érdemi tiltakozás nélkül levezényelt új, gigantikus vagyon- és intézményprivatizációs hullám már egy olyan helyzetet is előkészíthet, amiben Orbán teljesen kiüríti gyakorlatilag az egész államot, éppen úgy, ahogy az önkormányzatokkal tette, és akkor már akár a „hatalmat” is elengedheti. Azt a hatalmat, ami persze csak papíron hatalom, amit a liberális demokrácia szabályai szerint játszók és csak azt ismerők (a nyugatiak) a hatalomnak vélnek. A valódi hatalmat már régen kiszervezte teljesen privát hálózatba.
Ezt a törekvést szerintem nem a „választások elvesztésétől való félelem” motiválja, hanem jellegzetes orbáni trükk. Ahogy a liberális demokráciát kicselezte, felszámolta, úgy ez a következő logikus lépés, mert mindig újabb csel kell, újabb trükk, mindig az ellenfél előtt kell járni. Addig viccelődtünk az Orbánisztánnal, amíg tényleg létrejött.
Vagy ahogy Lázár János nagyon pontosan a szemünkbe röhögte: Orbán örök.
34.2. Hatharmad
34.2.1. A koronavírusjárvány első hullámának kitörése idején, kábé egy évvel ezelőtt lehetett hallani azt az egyébként teljesen logikusnak tűnő fejtegetést, hogyha itt is berobban a járvány, úgy mint az olaszoknál (akkor Lombardiában nagyon súlyosnak tűnt a helyzet), és itt áll majd a kormány a vadonat új stadionokkal, meg Mészáros Lőrinccel, 2Rule-lal, a mindenféle idiotizmusra elszórt ezermilliárdok megannyi menetójával és persze az összeomlott egészségüggyel, miközben sorra halnak az emberek, na, akkor söpri el a népharag Orbánt.
Logikus? Az.
34.2.2. Eltelt egy év, a járvány hónapok óta minden várakozásnál súlyosabb. Napokon belül átvesszük a vezetést Csehországtól, és lakosságarányosan nálunk lesz legmagasabb a koronavírus áldozatainak száma. Lassan mindenkinek lesz egy családtagja, ismerőse, barátja, akit ez a járvány visz el.
A stadionok pedig büszkén állnak, éppen Eb-t terveznek beléjük júniusra, szinte provokatív vagy inkább perverz módon.
A világ legtöbb országához képest szinte érthetetlenül – bár, hozzáteszem, egyáltalán nem logikátlan vagy felelőtlen módon – szerény pénzügyi segélycsomagok nagyrészét a kormány saját emberei, sőt direkt a rokonok rakták zsebre. A gazdaság tavaly drámaian visszaesett, és az idei számok sem nőhetnek majd annyira gyorsan, mint remélték, a gazdaság teljes „újraindítása” legkorábban nyár végétől tűnik lehetségesnek az elhúzódó járvány miatt.
34.2.3. Ezzel együtt minden közvéleménykutatás szerint toronymagasan vezet a Fidesz. Lehet egy-két százalék előnye éppen az egyesült ellenzéknek? De könyörgöm, most van a mélyponton az ország gazdaságilag, járványilag, hangulatilag, és még most is beláthatatlan a Fidesz előnye bármelyik párttal szemben. Mi lesz itt jövő ilyenkor, valószínűleg vágtató gazdasággal, elengedett jóléti költségekkel, brutális, százmilliárdokból dübörgő kampánnyal (ki lesz vajon a 22-es Soros?), jól fölerősítet forinttal meg számtalan (végtelen) satöbbivel? Hatharmad. Nyolc.
34.3. – A gróf tán épp agarász –
34.3.1. A héten (meg a múlt héten) volt némi szerény médiapurparlé Tiborcz Istvánék turai kastélyszállója körül, hogy most akkor stikában nyitva van, vagy legalábbis illlegálisan vagy féllegálisan vagy kijátszva a kijátszandókat. Súlyos, komoly kérdés.
34.3.2. Az már föl sem vetődik, hogy ez az egész kábé a szubszaharai nyomordiktatúrák szintje. Emberek, hát arról van szó, hogy a miniszterelnök veje, ez a közismert és nyilvánvaló üzleti zseni, az ország egyik legnagyobb ingatlanmágnása, százmilliárdos vagyon tulajdonosa lett néhány év alatt. Miből? Hogyan? Most tényleg viccelünk ezzel a nyitvatartással?! Hát nyisson, amikor akar, nem mindegy?
34.3.3. Ezzel a témával – Tiborczcal (és Mészáros Lőrinccel, Jászai Gellérttel, Rogán Antallal, Kósáékkal, Garancsiékkal és sorolhatnánk még egy darabig, mindegy) – nem lehetne összehozni hirtelen kétezer fős tüntetést sem Magyarországon.
Ennyit a rendszerváltó hangulatról.
Van még kérdés?