21. A HÁZIBULI FOLYTATÓDIK 2

21.1. 2020. december 45-dikén.

21.1.1. Ott hagytuk abba (20. hírlev.: Bolondballagás), hogy állt a jelmezbál.

És áll még ma is, bizonyos értelemben, és ebben az értelemben állni fog még egy darabig, sőt, nem nagyon látszik, mikor lesz vége.

Éppen elkezdődött a megérdemelt, másnapos impicsázás.

21.1.2. A busók persze hazamennek, egy időre eltűnnek talán az utcákról, bár még az is lehet, simán, hogy nem nyugszanak le ilyen gyorsan a kedélyek, de a nagyobb baj, hogy azok a súlyos diszfunkciók (törésvonalak! törésvonalak!), amelyek napról napra világosabban láthatók az amerikai társadalomban, nem kezdenek meggyógyulni hirtelen. Sőt, minden esély megvan arra, hogy tovább romoljanak.

21.1.3. Ezeket a veszélyes törésvonalakat pedig nem elsősorban gazdasági tényezők okozzák, nem a „növekvő egyelőtlenség”. (A hagyományos baloldali diagnózis ennyiben tehát téves.) Ez az átmeneti korszak technológiai változás okozta bizalmi válsága, a tekintély válsága, az átalakuló társadalomban pulzáló frusztrációk, félelmek egyre magasabb hullámai, ahogy arra éppen most utalt kedvenc bolgár-amerikai politológusunk, Ivan Krasztev is. (És amely számos szerző korábbi művében/jóslatában is szépen körülíródott: Martin Gurri beszédes című könyvéről – The Revolt of The Public and the Crisis of Authority in the New Millenium – hosszú cikket is írtunk két éve; de nagyon hasonló folyamatokat látott kibontakozni Alvin Toffler már a nyolcvanas években – pedig még hol volt az internet! –, és néhány megfigyelését 1990-ben megjelent Powershift – magyar fordításban: Hatalomváltás – című művében közzé is tette.)

21.1.4. Megjegyzem, a túloldal reakciói sem tűnnek túl higgadtnak vagy bölcsnek, pláne előremutatónak. Ez az utólagos kitiltogatás, letiltogatás, tisztogatás meg aztán különösen gáz, bár még nagyobb gáz volt, amikor a közösségi platformok semmit sem tudtak kitalálni annak megakadályozására, hogy súlyosabbnál súlyosabb összeesküvéselméletek, jól kigondolt, politikailag motivált hazugságok dezinformációs fegyverévé váljanak, és segítsék polgárok millióinak radikalizálását, végső soron halálos zavargásokba uszítva őket.

Viszont, hogy még bonyolultabb legyen: vegyük azt a baloldalról sugallmazott megoldást, hogy állami irányítás alá kellene vonni ezeket a platformokat! Most el lehet képzelni, mit művelhetett volna egy Trump által foglyul ejtett állam kezében lévő Twitter/Facebook.

21.1.5. A nyugati világban ráadásul mindenki érzi (jó, nyilván van, aki nem akarja), hogy ez nem az amerikaiak ügye. (Hiába hazudta Trump.) Hogy ezek az amerikaiak, ezek a zavargó, bizonytalan, dühös, ideges amerikaiak mi vagyunk. Mi is.

21.1.6. A 11-es számú, az elnökválasztás hétvégéje után írt hírlevelet, ezzel az abszurdnak szánt poénnal zártam: „11.4. Még csak húsz másodperce kvázi-elnök, máris csúcson a koronafertőzések száma. Biden, takarodj!”

Úgy látszik, ez ilyen ismétléses humor lesz nálam, vagy micsoda, illetve hát nem humor, egyáltalán, sőt, siralomvölgyjárás, amit már a hetedik hírlevében (7.1.2. és 7.1.3. pont) és a 17-ben is (17.2.2.) emlegettem, miszerint az ember nem tud olyan abszurd humort, szarkazmust, paródiát kierőltetni magából, amit ne húzna be hót komolyból valami közéleti Kázmér.

Tréfálkozni próbáltam én itten a Biden nyakába történő varrással, dehát megint kanyarban sem bírtam lenni a hungarian kormánymédiához képest, amelyik simán azzal nyomta az öthalottas capitoliumi őrjöngést, hogy „Káoszt hozott Biden elnöksége”. És akkor még ott voltak azok a fideszes szorgoskodók, akik Orbán mögött bokázva posztolták/interjúzták, hogy hát a magyar baloldal is ilyen zavargásokat akart volna/akarna ám.

Az agyhalálnak a jó ízlés sem szabhat határt. És vice versa. De lehet fordítva is.

21.2. All Lives Matter – belső poén

21.2.1. Bólogatnék lelkesen erre a publira Orbán/oltás/propaganda-ügyben. (Még szép!)

21.2.2. Egyszersmind kiegészíteném annyival, hogy a kormány járvány elleni csodafegyverei – ingyenes parkolás, iparűzési adó elengedése – között meg kell már említeni az All Lives Matter kampányt is.

Teleplakátolták az országot ezzel: „Minden élet számít”. (Még a híres vakcinaregisztrációs oldalon is ez virít.) Van ennek valami értelme? Mond ez a lakosságnak bármit? Semmit, nyilván.

Igazi, kétfenekű, sunyi orbánizmus. Néhány ezer meggyőződéses rasszistának szólhat. Azoknak, akik tudják, hogy ezzel a jelmondattal a Black Lives Matter mozgalom nevét és kampányait próbálják próbálták/próbálják lejártani illetve realtivizéálni/komolytalanítani Amerikában.

Minden élet számít. Minden sarkon, minden oszlopon. Nem az, hogy viselj maszkot. Hogy maradj otthon. Hogy mi a teendő ebben vagy abban az esetben. Hogy milyen számot hívj. Nem, a tájékoztatásra kísérletet sem tettek. Egy kis sunyi politikai üzenet, szinte csak szórakozásból.

Maguknak. Belső poén.

21.3. Előzetes-szivárogtatás: Ács Dani újabb, nagyszabású dokuja már csőben, részletek napokon belül, Kör-tagoknak először, külön, extrákkal. Tolótetős, lendkerekes. Stay tuned!

21.4. Próbálkozunk, próbálkozunk. Különösebben büszkék még nem vagyunk rá, de szerintem lehet belőle valami. Az első demo. Az legalábbis kiderül, amit persze tudtam: Winkler nagyon jó műsorvezető. (Én meg pocsék vendég vagyok.)

21.5. Múlt pénteken volt öt éve, hogy meghalt David Bowie. Ebből az alkalomból hallgassunk egy kis Brian Jonestown Massacre-t. (Az is egy érdekes sztori, egyébként, váratlanul nem drámai, megnyugtató lecsengéssel.)