444.hu, 2020. november 26.
UJ PÉTER
14.1. Még azzal együtt is, hogy
14.1.1.
Nem arról van szó, hogy ne lenne min aggódni.
Itt ez a jogállamisági mechanizmus narancs, naprimer, és nyomában a populeánusok mindinkább kilépés irányába sunnyogó szándéka. Igen, igen, ezt sokáig képtelenségnek tartottuk, mivel populeánusék termonukleáris fűtőanyaga alapvetően az uniós támogatás, mindennapi kenyere meg a közhangulat (v.ö.: populus), amely szinte ironikusan Európa-párti. Ahhoz képest, hogy tíz éve permanens forradalomban vagyunk Állítsukmegbrüsszellel szemben. (Még akkor is, ha Állítsukmegbrüsszel az új Moszkva. Az új Moszkva meg a… hogyishívják.) De ezen a közhangulaton lehet még változtatni, és rajta is vannak, ahogy látjuk, halljuk, és könnyen lehet, hogy előbb-utóbb (inkább előbb) tényleg összeférhetetlen lesz valahogy a többi taggal a populistáskodás.
14.1.2.
Még ezekkel együtt is lehet éppen optimistának lenni, mert ugyan itt belföldön még mindig nem látszik a kibontakozás esélye, sőt a legújabb ellenzéki alakításokat nézve semmivel sem került közelebb az akárminek a reménye, de a külső körülmények mintha nem orbánista szájíz szerint alakulnának. Ott van rögtön Biden, ifj. OSA-Blinkennel az oldalán (most lesz miért sorosozni! nem mintha eddig gond lett volna…), németeknél a semmiből visszaerősödött Merkel, a még mindig elég szilárd Macron, az olaszok is elnapolták Salvinit, ha még nem is ejtették, a rengeteg energiával, évekig összekovácsolni próbált V4 is szétcsúszott a jogállamozásban.
14.1.3.
Ha kelletlenül is, ha duzzogva is, de elkezdett pakolászni a narancssárga ember a tengerentúlon, hogy a megfelelő pillanatban, valami újabb nagy arcoskodás után kisunnyoghasson a hátsó kijáraton. Sokkal simábban megy majd, mint azt a pánikra hajlamosak várták. Semmi zavarogás, semmi polgárháborús micsoda. Lesznek majd hőbörgők. Lesznek taktikai mellényes, automatafegyveres, szakállas arcok néha itt-ott, és a mass shooting kétségtelenül élő népszokása sem fog megszűnni hirtelen.
De. És ez itt egy rohadt nagy DE. Akár úgy is fölfoghatjuk, hogy az amerikai demokrácia intézményrendszere kibírta a tesztet. Sőt, ha konkrétan a választást nézzük, akkor simán értékelhető az amerikai demokrácia történelmi sikereként. Technikailag. Mindenkiben az maradt meg, hogy micsoda bénázás volt, pedig soha ennyien nem szavaztak az ország történelmében (és létezik-e fontosabb minőségindikátor egy demokratikus választásnál?), és a rendszer atombiztosnak bizonyult, sehol nem lehetett belekötni az eredménybe, akárhogy próbálták. Még maga Trump is, aki azért mindent elkövetett, hogy ennek az ellenkezőjét higgyék hívei, kénytelen volt azt nyilatkozni, hogy ez volt a „legbiztonságosabb” (secure) választás az amerikai történelemben.
14.1.4.
A vírushelyzetben – főleg a mi aktuális állapotunkat vagy pláne az Egyesült Államokét tekintve – most talán indokolatlannak tűnik bíztató jeleket látni. De a vakcinafejlesztés szédületes tempója, az elképesztő gyorsasággal fejlesztett kezelési eljárások, járványügyi protokollok, a nagyon önzetlen, nagyon hatékony és gyors nemzetközi együttműködés kutatásban, orvosok, biológusok, virológusok között… azért sokkal-sokkal simábbá tették ezt a nagyon veszélyes járványt. Rossz belegondolni, hogy mit okozott volna ez a vírus, ha négy-öt évtizeddel korábban mutálja magát ilyen izmosra. Nagyságrenddel többen haltak volna bele.
14.1.5.
Vicces most ránézni erre a térképre. Még a járvány előtt készült, és azt mutatja, hogy az Egyesült Államok a világ egyik legfelkészültebb országa egy váratlan fertőző betegségre. Hülyeség lett volna térkép? Nem hiszem. Trumpék voltak annyira inkompetensek, hogy ezt a kitűnően felkészített rendszert nem tudták működtetni? Ez sem valószínű. Persze, nem segített a sok ordas sületlenség, amit összehordott, meg a mindset, a tudatállapiot, amit igyekezett betrenírozni híveibe, de nem valószínű, hogy a legjózanabb, legracionálisabb, legokosabban érvelő elnök nagyobb hatással tudott volna lenni mondjuk az olyan típusú polgárokra, mint amilyenek a michigani kormányzati épületen végigvonuló fegyveresek.
Olaszország, Nagy-Britannia és Spanyolország is rosszabbul áll az egymillió lakosra vetített áldozatok számában. Vagy ott vannak a nagyszerű szociális rendszereik és egészségügyi ellátásuk miatt is csodált svédek. Nem sokkal produkáltak jobb eredményt Trumpéknál, ha a lakosságarányos áldozatszámokat nézzük. Szóval ez is sokkal bonyolultabb ügy, mint amilyennek előszörre tűnik, és évek telnek még el, amire a járvány és a jáványkezelés minden részletét kellően kivizsgálják, megkutatják, és előkerülnek majd a tanulságok.
14.1.6.
Kanyarodjunk vissza az eredeti vonalra, az optimistára. Hogy a gazdasági számok, igen, riasztók. Hogy a második világháború óta nem volt ekkora válság, meg akkora visszaesés. És ez kétségtelenül így van. De mégis olyan állapotban van már a világ, hogy össze sem lehet hasonlítani egy 2020-as történelmi léptékű válságot mondjuk egy 1945-össel.
Amikor a 2008-9-es nagy válságot hasonlították az 1929-eshez, akkor is ez volt az érzésem: az rendben van, hogy a számok ugyanolyan rondák, most mégsem láttunk brókerek kiugrálni a tőzsde ablakán, a Wall Streeten csapatostul kolduló, hajléktalan könyvelőket, éhező ipari munkásokat sem. Beindították a pénzjegynyomdát, és kiderült, hogy a dolog működik, egy év alatt kimászott a válságból a világ (a 29-es után ehhez tíz év kellett, de a végére még lett belőle egy világháború is). És még az infláció sem szaladt el.
Most is csúnyák a számok, de kiderült, hogy a sokat emlegetett globális termelési (vagy ellátási) láncok sokkal robusztusabbak minden feltételezettnél, a gazdaság egy jó része képes volt alkalmazkodni a vírushoz is, persze a turizmus és a vendéglátás és a kapcsolódó ágazatok lenullázódtak, és a fejlett országokban, különösen Európában ez a gazdaságnak igen nagy szelete.
14.1.7.
Attól félek, ezt még mi, magyarok is duplán fogjuk megfizetni. Sajnos az orbáni pártállam és az állampárt pont ezt az ágazatot nézte ki magának, hogy mindenféle embereinek hatalmas magánvagyonokat juttasson: rengeteg szálloda, étterem kapcsolódó szolgáltatás van a kezükben, és sok illúziónk nem lehet: ömlenek majd a segélymilliárdok, hogy életben tartsák ezeket az egyébként is kipumpált állami (és EU-s) pénzből felfuttatott álvállalkozásokat.
Na, a vége mégsem lett annyira optimista.
14.2. Winkler
14.2.1.
Nem szoktunk ennyire promótálni az új munkatársainkat, most mégis futok egy extrakört, pedig már volt kis cikkünk, hozzá házilagosan profi, drónozott videó is. Winkler Róbert a fedélzeten.
Azért hozom elő itt is, mert hogy mondjam, kicsit olyan személyesebb ügy ez, és nagyon régről indul. Winkler Róbertet 1993-ban ismertem meg, azt hiszem. Arra egész pontosan emlékszem, hogy a Népszabadság belpol rovatában ültem az asztalomnál, gyakornokból véglegesülő pályakezdő szerkesztő-újságíró, és a helyettes rovatvezető, Freész Károly hozott oda egy nagy darab, derékig érő, sötétbarna, hullámos hajú korombeli ürgét, hogy akkor ő a Winkler, és írni fog ezt-azt. Ő egyébként úgy emlékszik, hogy rajta kívül én voltam az egyetlen hosszúhajú hímnemű az egész szerkesztőségben, és jól kivehetően énekeltem magamban a Celtic Frost The Circle of the Tyrantsjét. (Ma is aktuális.)
Az első írása, amit láttam, az XL Sisters nevű rövid életű rockezenekarral készített interjú volt, még háborogtam is rajta, mert akkoriban hardcore punkban voltam nyakig, és irtóztam ettől a hajmetálból kinőtt, dirty rockba mártott mainstream izétől. Viszont valami egészen szokatlan és egészen szórakozató stílusban volt megírva.
Winkler nem ragadt meg a Népszabadságnál, ment a Narancshoz, ami ekkor élte nagy korszakát. Jött az állatos sorozata, a kutyás könyv, gyorsan sztár lett ebben a szubkultúrában. Az első (vagy a második?) Szigeten már ő volt a nagyszínpad műsorvezetője.
14.2.2.
1999-ben, az Index indulásakor vetette föl Balásy Bulcsú, a Fornax vezérigazgatója, akivel több projektben is dolgoztunk még Internettóként, lelkes olvasó/támogató volt, szóval azt vetette föl, hogy csináljunk online autós lapot, mert neki úgyis jó haverja mindenki a Porsche Hungáriánál, csinálja a teljes online-jukat, tudna hirdetést hozni dögivel.
Fogalmam nem volt az autós sajtóról, láttam már autós lapokat, de azok engem nem érdekeltek. Nem a téma, hanem az újságírói megvalósítás: a nyelvezet, a módszer. Viszont éppen akkoriban írt a Winkler egy cikket a Magyar Narancsban valami BMW-ről. Olyan autótesztszerűség volt, de full Winkler: vicces, okos, szórakoztató.
Fölhívtam, hogy most kezdtük ezt az Index nevű lapot, online, nem akarna-e írni. De akarna, profi bokszról (vagy profiboxról). Akkoriban éppen bunyózni járt, és nagyon benne volt. Jó, oké, mondtam, akkor csináljunk profi boksz rovatot. Aztán valahogy ebből lett a Totalcar.
14.2.3.
Hogy a Totalcar micsoda és hogy miket, kiket termelt ki (Karotta, Vályi Pista és a többiek), azzal talán már nem kell traktálni az online médiát követő olvasót. Húsz évig nyomta a Totalcart. Az első tíz évben teljesen a személye köré épült, ő vitte az egészet, a második tíz évben már csak arca volt és kulcsszerzője. Közben profi tévés is lett, volt rádióműsora, podcastja, standupol (elmentem februárban megnézni, tökéletes), elkezdett sört főzni, aztán egyszemélyes videostábbá fejlesztette magát, profi hanggal, képpel, drónnal, és YouTube-csatornát csinál majdnem főállásban.
14.2.4.
Csak olyasmivel hajlandó foglalkozni, ami igazán érdekli (ez újságíróknál elég ritka), és ami érdekli, abba beleássa magát. Ahogy az autókba-motorokba, úgy a profi bokszba, a sörfőzésbe, kutyákba, napszemüvegekbe. Minden rovart ismer. Egyszer egy beígért sanghaji sajtóút miatt elkezdett kínaiul tanulni. A sajtóút elmaradt, de letette a mandarin középfokút.
Nem sokkal a 444 indulása után (talán 2014-ben?) már megkeresett, hogy szíve szerint lelépne a Totalcartól, de akkor nem tudtam ígérni neki semmit. Egy fillérünk sem volt. Most összejött. Ma elkezdjük kigondolni, milyen lesz az új profi boksz rovat.
14.3. Blűz
Ajánlom még figyelmükbe ennek a nem is olyan fiatal (Winklerrel egyidős, nálam egy évvel idősebb) embernek az irodakoncertjét. (A felvétel sem mai: 2015-ös.) Talán a legjobb kortárs blueselőadó, pedig elsőgenerációs amerikai. Orbán Viktor-i közelítéssel fekély a társadalom testén. Szigorú muszlim, szomáli bevándorló apuka, nagyon súlyos gyerekkor, drogdílerkedés, utcai erőszak, de aztán Prince iránti rajongása megmentette a drogoktól és az utcától. Autodidakta zenész, ahogy Prince (és Hendrix) is az volt. Majdnem harminc éves, amire az első lemez megjelenik, aztán jön egy súlyos, majdnem halálos autóbaleset, megtörő karrier, csalódás a zeneiparban, 2007-ben abba is hagyta. Aztán 2014-ben visszatért, és két albuma két Grammyt nyert a legjobb kortás blueslemez kategóriában.