13. Go WEST!

13.1. Dühös mexikói úr Wesselényinél

13.1.1.

Régi, jópofa, fiatalos, matrózos szokásunk, hogy mindenféle kísérleti fázisban tesztelődő oldalainkra Lorem ipsumok, árvíztűrő tükörfúrógépek (egy hűtlen vejét fülöncsípő, dühös mexikói úr Wesselényinél mázol Quitóban) és hasonló vakszövegek helyett ordas kreténségeket, hülye híreket írunk. (Biznisz esz júzsöl – tréfálkozhatna a pikírt olvasó, de NEM teszi.) Előfordult már, hogy publikus poén lett a különösen ordasra sikeredett belső tréfából, lásd az Index dizájnváltós őskommunista stílusú álcímlapját 2006-ból, amire Illés A. Etele megalkotta a „Megérkeztek a majmok Csehszlovákiából” tökéletes álhírcímet.

13.1.2.

Szóval, az amerikai elnökválasztásra pofozni kelletett régóta nem használt és kissé ledurrant live-blogging motorunkon – az a nagyon hosszú izé, amibe végtelen hosszan folynak befele a posztok, kicsikét máshogyan működik, mint maga az oldal, külön kis szerkrendszer a szerkrendszerben, mindegy. TBG-vel hegesztgettük, mint Csubakka és R2D2, de ahogy lenni szokott, kicsúsztunk a határidőből, már élesben ment az elnökválasztás, éles volt maga a live-blog-oldalunk (percről percre) is, és történetesen én voltam az esti szerkesztő, ezért úgy szerkesztgettem befele az érkező eredményeket, hogy közben az igazi címlapunk szerkesztőfelülete mellett egy tesztcímlap is meg volt nyitva a monitoromon, mert ott meg az elkészülő újabb kis módosításokat figyeltem.

Az etelei hagyományokat követve TBG is beírt néhány hülye álhírt a tesztoldalra, úgyhogy időnként, amikor véletlenül arra néztem az igazi címlap helyett, egy pillanatra mindig lemerevedtem a „Kanye West behúzta Texast” címnél, legalább ötször azon kaptam magamat, hogy egy-egy századmásodpercre simán beszoptam, ötször is le kellett fusson az agyamban a villámgyors (de egy századmásodpercig csak tartó) fact-checking algoritmus.

Mert miért ne húzhatta volna be?

Nagy hülyeség ez?

Zaphod Beeblebrox után. (Hogy a sok South Park mellett végre egy másik tűpontos szociográfiát, Douglas Adams – sötét, sátáni, ateista szerző! – Galaxis útikalauzát idézzük.)

13.1.3.

Erről jut eszembe a legtökéletesebb műalkotás, amit mostanában láttam. Csak linkelem, hogy a kép ne verje szét a mailt.

13.2. Vakcinikusok

13.2.1.

Jön a vakcina, jön a vakcina! – cincognak világszerte a hangoskodó politikusok. Nem értünk aggódnak, inkább magukért.

Hajrá lakosság! Ezt a kis időt már fél lábon is kibírjuk. Nem is kell már annyit megszorítani! na, még egy kis ingenyparkolás… És akkor minden jó lesz megint. Ott folytatjuk, ahol abbahagytátok.

Arról a szemen szedett politikai szélhámoskodásról meg ne is beszéljünk, hogy akkor hova érkezik először tíz ampulla orosz/kínai/üzbég/türk mutatványvakcina.

13.2.2.

Pedig vannak még itt apró bökkenők. Először is az sem biztos, hogy a vakcina elég a járvány megállításához. Sőt, szinte biztos, hogy önmagában nem elég.

Aztán. Be kéne fejezni az utolsó tesztfázisokat, az még eltart néhány hétig. Az engedélyekkel nem lesz gond, minden ország olyan gyorsan fogja ráütni a pöcsétet, mint a szárazvillám; világrekordok dőlnek majd. Aztán le kellene gyártani a vakcinákat, néhány milliárd adagot. Ez azért nem lesz egyszerű feladat, eltart egy darabig, de nyilván nagyon belefekszenek majd, lesz pénz mindenre elég. Aztán logisztikázni kell. Arra is lesz végtelen pénz, de lesznek fizikai akadályai a gyorsításnak.

És csak innen kezdődik majd a neheze! Meg kell győzni az emberek, hogy oltassák be magukat. Magyarországon a többség, még egyszer mondom, a TÖBBSÉG vakcinaszkeptikus a felmérések szerint. Tavaszig ez még változhat, de nem indulunk jól. Ha a lakosság fele nem hajlandó beoltatni magát, akkor eleve megette a fene a „visszatérést a normális élethez”.

Aztán még magát az oltást is meg kel szervezni, az sem lesz olyan nagyon egyszerű. Eltart egy darabig. Aztán kialakulgat a védettség, aztán esetleg rá kell oltani, aztán még mindig beletelik jónéhány hétbe, hónapba, amire a fertőzések száma – még mindig szigorúan betartott óvintézkedések mellett! – közelítheti a nullát.

13.2.3.

Nem lesz ez egyszerű menet, akármit ígérgetnek. A maszk még sokáig rajtunk marad.

Lesz még hosszú gazdasági szenvedés – a vakcinázó politikusok aggódhatnak tovább, hogy milyen trükkel nyerjék meg a következő választást.

13.3. Kína jön, de még nem megy

13.3.1.

A kínai csodavakcina híre meg ez az egész járványmizéria megmozgatta a kocsmai világ- geo- és gazdaságpolitizálókat is, akiknek egyik kedvenc új tétele, miszerint a vírusválság fölgyorsítja Kína nagyhatalmi fölzárkózását, mert lám, hogy elfojtották, milyen szervezetten, milyen hatékonyan, és az USA meg, hát…

13.3.2.

Kedvenc közgázprofesszorom, Tyler Cowen éppen arról írt a Bloombergen (fizetős!), hogy a vakcinasztori – jobban mögé nézve – inkább azt mutatja, hogy az Egyesült Államok és a Nyugat még mindig jelentős előnnyel bír a technológiai versenyben, sőt, ezt az előnyét növelni is tudja.

A kínaiak hatalmas erőforrásokat mozgattak meg a hatásos oltás előállítása érdekében, és sikerrel is jártak. Még nem tudjuk, hogy pontosan mekkora sikerrel, de higgyük el, amit állítanak. A vakcinájuk viszont régebbi technológián alapul, míg a Pfizer és BioNTech új technológiát, az mRNA platformot használja, ami további hasonló vírusok ellen is továbbfejleszthető. A fejlesztést vezető céget két Németországban élő török kutató (orbánul: MIGRÁNS) vezeti – fejteget Cowen, mi pedig rögtön hozzátesszük, hogy az alaptechnológia szabadalma pedig egy Egyesült Államokban tanító magyar biológusnőé, aki egyébként a lehetetlen hazai munkakörülmények miatt ment a tengeren túlra. Tehát az USA-nak és a Nyugatnak továbbra is óriási előnye a technológiai versenyben, hogy magához tudja vonzani a legjobb elméket a világ összes országából.

Kínába meg valamiért nem nagyon akarnak menni.

13.3.3.

Kína fejlődési ütemét, már meglévő gazdasági erejét, roppant nyomulását persze nem kell lebecsülni vagy félvállról venni. De már hajlamosak vagyunk úgy kezelni néha, mint az új Amerikát, mint csili-vili szuperhatalmat, pedig még mindig nagyon messze van ettől. Ritkán gondolunk bele, hogy Kína még Magyarországnál is sokkal szegényebb ország. Igen. Kína egy főre jutó nemzeti terméke még mindig alig fele a magyarnak. (Nyolcezer dollár körül lesz 2020-ban, a magyar meg 16 000.) Tehát Kína kétszer szegényebb, mint mink. Bi-bi-bí.

13.4. Mémzene helyett mémtánc

Viszonylag ritka jelenség, hogy kortárs táncprodukció kezd el bemémesedni. Yoann Bourgeois koreográfus és a CCN2 társulat Celui qui tombe című darabja Frank Sinatra legismertebb dalára, a My Wayre készült; 2016-ban mutatták be, akkor föl is vették, fölkerült a Youtube-ra, a Guardianon kritika is volt, ahogyan kell, a visszhang kábé akkora volt, amekkora szokott. Aztán a Youtube-on elkezdett terjedgetni, most nyáron minden bloggerek ősbloggere, Jason Kottke írt róla egy lelkendező posztot, a napokban meg az AEON hírlevelében tűnt fel. Itt tessenek megnézni.

Nem állítom, hogy rettenetesen bonyolult lenne a szimbolika, és nem akarnám elismételni Kottke vagy a Guardian föllfedezéseit sem a Smooth Criminaltól a cirkuszi akrobatikáig, de az hétszentség, hogy iszonyú meló lehetett összerakni ezt a teljesen lazának tűnő mozgássort az őrült sebességgel pörgő színpadon. Tényleg meg-i-gé-ző. Avagy hip-no-ti-kus.