3. Pro primo harmadszor: a halál a legnagyobb rajzfilmrendező

3.1. „Lófarát! A kilátó az civileknek van, a megfigyelőállás, miszerint beobachtungstelle* meg a katonaságnak, a katonaságnak, ami hadban áll, és figyeli az ellenség hadmozdulatait!”

3.1.1. A huszadik századi MAGYAR kultúra egyik legnagyobbja halt meg hétvégén. Igen, Jirží Menzelt a magyar kultúra részének gondolom, csont nélkül.

Illetve… Bocsánat.

• 3.1.1.2. [vetem közbe legitt] Takaró Misi bácsinak lenne ehhez néhány keresetlen szava, dehát neki mihez nem. (Ebben a zárójelben üdvözöljük a magyar kormány oktatáspolitikáját, amely végre lehetővé tette, hogy 2020-ban, magyar felsőoktatási intézményben, 1944 után újra zsidó szennylapként lehessen tanítani a Nyugatot!)

3.1.2. Nem „szinte”, nem „inkább, mint”, hanem annak. Magyarnak.

Hogy egy szót sem beszélt magyarul, nem érdekes. (Egyébként az „egy szót sem” nyilván nem igaz, másrészt meg a filmjei magyarul beszéltek, tehát.)

Ahogy a magyar kultúra fontos és csodálatos részévé vált Menzel ihletője és alkotótársa, Bohumil Hrabal, sőt már Hrabal előképe, Jaroslav Hašek is. (Érdekes, hogy mindkettejük előfutára, a szintén fantasztikus Jan Neruda, a prágai Krúdy viszont sosem lett úgy „magyar”, ahogyan a fentiek.)

De Menzel nemcsak az én fejemben „magyar” (ott az, mindenestül, francba az idézőjellel), hanem tényleg részévé vált a magyar színház- és filmkultúrának: gyakran jött, ha hívták, játszani, rendezni, dolgozott rendszeresen magyar színészekkel, rendezőkkel, más színházi, filmes emberekkel. Tucatnyi magyar film stáblistáján találjuk meg a nevét, de még több színházi előadásban vett részt. Bán Jánosból konkrétan kihozta a világklasszist Az én kis falumban. Filmtörténeti alakítás.

3.1.3. Hatvanpluszos kollégák minden bizonnyal elnekrológozták már, milyen szerepet játszott pszichoszexuális fejlődésükben Magda Vásáryová fellibbenő szoknyája, vagy a Hubička forgalmista által lestemplizett fenék.

• 3.1.3.1. „Átkozott erotikus évszázad! Minden agyon van erotizálva! Erotikus izgatószerek! Suhancok és kisgyerekek beleszeretnek a libapásztorlányokba! Könyvekből és erotikus filmekből ellesett tragédiák! Bíróság elé a nevelőkkel, a pornográf könyvek meg képek szerzőivel és eladóival! Le az ifjúság elfajult képzeletével!” (…) „A vádlottak padjára azokkal a tanítókkal, akik megtűrik a nemi felvilágosítást az iskolákban! Minél több erkölcstelenség és élvhajhászás, annál kevesebb bölcső, annál több koporsó!” – hörögte az államásfőnök úr Hrabal novellájában, a Szigorúan ellenőrzött vonatokban, és mi nagyon át tudjuk ezt érezni, mert a Szigorúan ellenőrzött vonatok 1945-ben játszódik, mi meg konkrétan 1944-ben élünk, állomásfőnökünk meg annyi, mint kutyán a bolha.

3.1.4. Gimnazista koromban szombati bulik előtt följártunk Zsomborékhoz, Az én kis falumat nézni, VHS-ről. Megnéztük vagy két tucatszor, mondtuk a szöveget a színészek előtt, ahogy a Rocky Horror Picture Show amerikai nézői szoktak kiabálni a moziban. Kelenföldi lakótelep, Szakasits Árpád út, tízemeletes, nyolcadik vagy kilencedik, a tizennégyzetméteres szobában szívtuk a Csongor szivart, és nyitottuk a söröket mindannyiszor, ahányszor a filmben nyitottak. A hetedik lépcsőfok legendája, ugye: Pávek, Skruzný doktor és a kőfaragó mindig a pincelépcső hetedik fokán hűtött sört itták, mert az a tökéletes hőmérséklet. (A jelenet, illetve a hetedik lépcsőfok legendája annyira megragadt a közönségben, hogy az északnyugat-csehországi kisváros, Žatec kitűnő sörgyára 2015-ben sörmárkát indított ezen a néven: Sedmý schod, azaz Hetedik lépcsőfok.)

• 3.1.4.1. Az Én kis falumat egyébként Zdeněk Svěrák írta, aki Hrabalon kívül Menzel talán legfontosabb alkotótársa, korszakos zseni. Őt talán nem ismerik annyian Magyarországon, de nekem ő is „magyar”. Ahogyan magyar színész Rudolf Hrušínský is, a Szeszélyes nyár, a Pacsirták cérnaszálon, a Sörgyári capriccio, Az én kis falum, a Mesés férfiak kurblival és még tucatnyi fantasztikus (nem-Menzel) csehszlovák film szereplője.

3.1.5. Ha azt hallom, Jirží Menzel, akkor nem Jirží Menzel ugrik be először. Nem a vézna szemüveges figura jelenik meg előttem, hanem a nagy darab, pocakos Hrušínský, és az ő kissé széteső, de átszellemült arca a Szeszélyes nyárból, a Hóvirágünnepből, a Pacsirtákból.

Amikor bemutatták a Pacsirták cérnaszálont, talán 1990-ben, miután 21 évig be volt tiltva, valami csehszlovák filmhetet rendeztek Budapesten éppen, ha jól emlékszem, egy hétig ültem egy körúti moziban (hogy melyikben, már meg nem mondom: Bástya? Hunnia? Művész?), nem mentem sehova, se dolgozni, se iskolába, se edzésre. Csak ezek a gyönyörű menzeli képek villogtak a fejemben.

3.1.6. Aligha volt a film- és irodalomtörténetben tökéletesebb művészi szimbiózis, mint Menzelé és Hrabalé. Szinte elképzelhetetlen, hogy filmes tökéletesebben, érzékenyebben jelenítsen meg irodalmi anyagot, hogy nyelvben teremtett világot pontosabban fordítson képire. Valószínűleg Hrabalra is visszahatottak Menzel képei, de Hrabal olvasóira mindenképp: szerintem minden Hrabal-történetet (azt is, amelyik film közelébe sem jutott soha) Menzel-képekben képzelünk el.

3.1.7. Menzel képei: az esetlen, komikus figurák között átragyogó, gyönyörű, mindent szelíden bearanyozó fény. Mennyei fény, ha úgy tetszik.

3.1.8. Minden Menzel-filmről úgy jöttél ki, hogy hát nem egyszerű hely ez a Kelet-Közép-Európa, de mégis fantasztikusan szép.

Nem tudom, érezhetnek-e még hasonlót, akik 2020-ban látnak először Menzel-filmet. Az a gyanúm, hogy nem. Kifarolt a világ a Menzel-filmek alól. (Lehetne még a „Nemzeti Politikával” tisztítani a lámpák üvegcilinderét?)

3.1.9. Mintha Menzel halála is önkéntes, sértett távozás lenne a világból. Nem érezte már otthon magát. Minden nyilatkozata erről szólt évek óta.

Persze, mondhatjuk, hogy az öreg, öregedő ember értetlensége, keseredettsége, zsémbe.

• 3.1.9.1. (Magyarországon legjobbnak tartott filmje, a Sörgyári capriccio is ilyesmiről szól: az új világ csodái szétverik a régi világ harmóniáját. De a fiatal Menzelnél ez még nem apokalipszis, hanem csak mulattató káosz, gyönyörű kavalkád.)

3.1.10. Az ember azért mégis hajlamos öreg-menzelebb lenni az öreg Menzelnél, ha körülnéz, és látja, az a fájdalmasan bájos, tragikusan vicces világ mintha soha nem is létezhetett volna. Parodisztikusan bunkó rajzfilmfighurák őrjöngenek mindenfelé.

Például egy Menzel-nekrológ miatt, filmcímek, szereplők és egyéb adatok után kutakodva túrja az IMDB-t, és látja a pontszámokat. Persze, tudja, hogy nem lehet az ilyesmit komolyan venni, ez csak amolyan népítélet. Vagyishogy akkor mégis komolyan veendő, de nem a filmeket minősíti, hanem a nézőket. Az IMDB-n a Sörgyári capriccio 7,8 pontos, a két Bosszúállók (nyolcéves gyerekeknek való, full idióta képregényfilm) 8,4. A Thor Ragnarok is 7,9.

Menzel tudta, mikor kell meghalni.

3.2. Egy ideje nagyon hülye rajzfilmmé vált a világ. Valami kivételesen beteg South Park-évaddá (Jézusom, öt éve megírta Herczeg Márk!), konkrétan. Eric Cartman az Egyesült Államok elnöke, például.

3.2.1. Ezek után ugye senkit nem lep meg, hogy a múlt hét sajtóvilágszenzációja az az illuzionista foglalkozású férfi volt, aki három tucatnyi héliumos lufiba (vö.: luftbalom) kapaszkodva 7600 méter magasra emelkedett. Már várom a következő mutatványt, amiben tízméteres átmérőjű palacsintasütővel arcon verik, de semmi baja nem lesz, fölpattan és fut tovább. Aztán esetleg megpróbálhatná kedvenc rajzfilmjelenetemet (mit jelenet! toposz!), hogy kifut egy szakadék fölé, ott még öt másodpercig teker egyhelyben, amikor észreveszi, hogy nincs alatta talaj, aztán tanácstalan arcot vágva lezuhan.

* A beobachtungsstelle, miszerint megfigyelőállás szó német helyesírás szerint két s-sel írandó, mint itt látható. Hrabal szövegében, illetve a magyar kiadás szövegében (ford. Hap Béla, 1979) egy s-sel szerepel, mint fönt.