A szomszéd orgazmusa

Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága visszaadja az államoknak a jogot, hogy döntsenek az abortusz engedélyezéséről. Ez elsősorban az amerikai bibliaövezetben lakó – és onnan elmenekülni nem képes – szerencsétlen nők problémája, ám a példa ragadós, a világ populista partijain már bontogatják a pezsgőt a kedvezményezettek: cinikus, többnyire impotens férfiak. Érdemes felkészülni.

Iránytűnk csalhatatlan és egyszerű szerkezet. Az abortusz elég szörnyű dolog, teljesen érthető, ha valaki szeretné, hogy minél kevesebb legyen. Ilyen aktivistából kétféle van: az egyik a fogamzásgátlás terjesztéséért küzd. Amelyik ezt nem teszi, az bigott idióta, illetve nőgyűlölő; és nem a magzatok élete érdekli, hanem a fejében zümmögő hangok, meg hogy másokat minél jobban megszívathasson. Velük szemben a helyes válasz: szüljenek süncsaládot, naponta.

Az abortusz tiltása mögött állítólag az a meggyőződés húzódik meg, hogy az emberélet szent, a magzat pedig kéthetesen is teljes ember. A terhességmegszakítás ellenzői érdekes módon szinte kivétel nélkül lelkesednek a halálbüntetésért, de nem ez az egyetlen különös a magatartásukban. Hanem az, hogy ahol sikerrel járnak, ott is azonnal, menetből köpik magukat szembe. Vegyük például a lengyel szabályozást, amely természetesen az ottani sámánok, vagyis a katolikus egyház fundamentalista platformjának támogatásával, sőt az ő kielégítésükre született. Szóval a magzati élet szent, ugye? Gyilkosság lenne elvenni, Isten húzná a szőrös száját! Kivéve! Kivéve, nos, öhöm, amennyiben nemi erőszak sajnálatos következménye, illetve hogyha veszélyeztetné az anya életét. Nocsak! Akkor talán mégsem szent? Akkor az már nem is élet, csak egy sejtcsomó? Már lehet is kaszabolni?

Jó jó, szent az is, de – így érvelnek a törvényalkotók – az már tényleg egészen felborítaná az anya életét, ezzel szemben ha a harmadikat szüli egy fűtetlen, földbe vájt üregbe tizenhat évesen, az nem. Ők azt jobban tudják, mikor lehet még bevállalni egy gyereket, nem bízzák a döntést holmi nőkre, akik persze eleve hülyécskék: írva vagyon, hogy beleesznek a tudás fájába is, aztán kész a baj. Ha lenne a nőknek bármi eszük, még ma is a paradicsomban élnénk, sőt egy kivilágított, meleg töklámpásban, hetvenhét ministránssal, mindörökké.

Tehát igazából nekik se abszolút érték a magzati élet, megkötik a maguk kompromisszumait, és nem ám a Bibliából vagy a Mormon könyvéből vezetik le, hogy hol a határ. Hanem abból, hogy mit tudnak még letolni a drukkereik torkán. Azt még ők sem veszik meg, hogy minden körülmények között meg kell szülni. Tehát igenis van az abortusznak létjogosultsága szerintük.

Drukkereik, mint ebből is látható, nem gondolkodással morzsolják el a napjaikat, hanem indulataik és babonáik között félálomban pattogva gurulnak végig az életen; odaát őket nem díszes kapu várja, csak egy lefolyó. Azon nem kell megtalálni a kilincset. De addig is hajlandók arra szavazni, aki – a minden harmadik felfogott szó alapján – valami olyasmit hirdet, hogy az abortusz rossz.

Ami egyébként igaz. Mit tesz tehát a tisztességes, a terhességmegszakítások visszaszorítását valóban óhajtó aktivista? Nem arról hápog, hogy mit tenne Jézus – gumit húzna nyilván –, mert Jézusnak semmi köze azok életéhez, akik nem hisznek benne. Hanem óvszert osztogat, tablettákról tart előadást, nőgyógyászokból szervez hálózatot. Felmegy a miniszterhez, a köztársasági elnökhöz akár, és nyilvánosan veri az asztalt, hogy a közoktatás mindenhol releváns, praktikus felvilágosítással szolgáljon. Hogy a fogamzásgátlók a legszegényebbek és a fiatalok számára is gond nélkül beszerezhetők legyenek. Az igaz abortuszellenes harcos jelvénye és fegyvere nem a kereszt, hanem a koton.

Az összes többi cinikus demagóg, a legjobb esetben valláskárosult őrült. Nekik nem az az igazi bajuk, hogy valahol zigótákat operálnak ki – hanem hogy mások felszabadultan élvezik az életet, szexuális életük van, ami nekik ilyen-olyan okokból nem adatott meg. Talán már a családjuk is ilyen terheltekből állt, vagy csak visszataszító jellemük akadályozta őket a párkeresésben, és most elégtételt keresnek: kiteljesedhet gonoszságuk és frusztrációjuk. Megbüntethetik a többieket.

Ezt célszerű észben tartani, és az orruk alá dörgölni, ahányszor előbújnak a sötét középkor, a nőgyűlölet, a prüdéria televényeiből, és sápítozni meg ájtatoskodni kezdenek az abortusz miatt. Nekik kell szegezni a kérdést: tehát ön is egyetért azzal, hogy legyen óvszerautomata minden középiskolában? Ugye ideje átdolgozni a tanterveket? Netalán civileket engedni be az iskolába, ha másképp nem megy? Esetleg átgondolni a nevetséges gyermekvédelmi törvényt?

Ha igen, akkor az illető komolyan gondolja, és érdemes a figyelmünkre. Ha hímezni-hámozni kezd, akkor egyszerűen perverz, aki szeretne mások gatyájában turkálni. Az ő vezérelvük nem az, hogy a magzati élet szent. Hanem hogy dögöljön meg a szomszéd orgazmusa is. És ennél sokkal kellemesebb megoldás, hogy inkább pusztuljanak bele ők az irigységbe.