Magyar, ne lopj!

– Ön a videófelvétel tanúsága szerint jelentős értékű szeszes italt és parfümöt gyömöszölt a fehérneműjébe, és fizetés nélkül távozott.

– Ragaszkodom ahhoz, hogy kimaradok a háborúból és megvédem gyermekeimet az LMBTQ-lobbitól!

Körülbelül így zajlik a vádirat ismertetése, és a rá adott védekezési stratégia. Nem kétséges, hogy rezonál rá a magyar nép, le lehet menni vidékre ellenőrizni, ha valakit érdekel. Ez tehát a jó válasz az uniós korrupciós vádakra. A dacos kiállás, áldozatszereppel ötvözve. Ezt díjazni fogja a magyar, aki maga is szeretne kimaradni a háborúból és megvédeni gyermekeit, ezért kormánya mellé áll az Európai Unióval szemben, amely – a válaszból következően – nyilván azt követeli, hogy menjünk a Don-kanyarba kollektív herélésre.

Ezzel szemben egy párhuzamos világban, amelyet valóságnak nevezünk, Európa azt követeli, hogy ne lopjunk.

Az sokkal kellemetlenebb vita, amit ráadásul megnyerni is nehezebb, mert a háború kellemetlen dolog, a lopás viszont szintén. A gombáknak tehát az a legjobb, ha nézik tovább azt a meccset, ami nincs. Van azonban még néhány mellékhadszíntér. Például azon kormánypártiak, akik olvasnak újságot (az ellenségét), és onnan értesülnek arról, hogy nem háború és buzilobbi a téma, hanem a lopás.

Szerencsére kiépítették már énvédő mechanizmusaikat, és azok most sem fogják őket cserben hagyni. A legkényelmesebb menekülőút az, hogy valójában mégiscsak a háborúpárti pedofilok támadása ez, akik ürügyként használják az állítólagos korrupciót. Az ajánlat igazából az, hogy menjünk a háborúba átoperálva, és akkor ejtik az amúgy is koholt vádakat.

Ennek persze ellentmond a vádak meglehetős megalapozottsága; 44 oldalon okvetetlenkednek a revizorok, a szájukra véve magát Tiborcz Istvánt is, akiről a leghűségesebb fideszes sem állítja, hogy ne a lopás lenne az egyetlen teljesítménye széles e világon. A másik út a korrupció hívőié: ők nem tagadják, hanem sajátos magyar gazdaságszervezési programként írják le a tolvajlást, és ha belelendülnek, meg sem állnak a nemzeti nagytőke hőstetteiig, mint amilyen a villanyautózás forradalma, a magánűrhajózás, a Windows és az okostelefon kifejlesztése.

Mármint ezek későbbi érésű gyümölcsök. Jelenleg még a gyémánttal kivert pálinkázós malackörömnél tart a hazai elit fejlődésregénye, de Róma sem egy nap alatt épült.

Ezzel meg is volnánk, nincs itt semmi látnivaló. Már megint igazunk van, csak a retardált európaiak nem fogják fel. Mire idáig elérkeztünk, a problémáról egyáltalán értesülő tömeg majdnem elfogyott. Jóllaktak a magyarázatokkal az út folyamán. Csak páran érdeklődnek még: mi is lesz ennek a vége, ha egyszer kibékíthetetlenek az ellentétek, az unió pedig amondó, hogy ő ide nem ad semmiféle pénzt, amíg drogra és kurvákra költjük.

Közbevetőleg: lenne egy pofonegyszerű megoldása a feladványnak. Én például nem jelentkezem katolikus középiskolákba latintanárnak, mert tudomásul veszem, hogy a feltételeknek nem tudok és nem is akarok megfelelni. Ezzel lemondok az ezért járó fizetésről és egyéb javakról, de a parancsolatokkal és az igeragozással folytatott megterhelő küzdelmekről is. Magyarország mondhatja azt, hogy nem kéri az EU fűnyíróját, ha ennyit ugráltatják érte.

Itt szakad le felfedező túránkról az utolsó fideszes is, sűrűn szabadkozva elfoglaltságai miatt. Innentől úgyis elmérgesednének a vitáink arról, kell-e nekünk az a pénz, miért is kell annyira, és az elmúlt hónapokban a jó kormányzás tanúi voltunk-e, vagy valami másé. Majd Orbán Viktor eldönti, mennyit ér meg. És van ebben valami irigylésre méltó. A megszabadulásban, a pillanatban, amikor az állampolgár behunyja a szemét és kinyomja a kuplungot, a gondviselésre bízza magát, és nem spekulál, nem aggódik tovább. Neki ezzel nem kell foglalkoznia, nem kell róla tudnia sem, csak hinni választott vezetőiben és abban, hogy ők tudják, mit miért csinálnak.

Egészen eddig tudták, tényleg. Látszott a bankszámlákon hónapról hónapra, nem kellett magyarázni, hogy ez miért jó így. Aligha volt kész terv számonkérés esetére a spontán rúgkapáláson túl, azt viszont álmából felkeltve előadja bármelyikük. És működni fog: amikor a por elül, itt állunk majd a szokásos megoszlásban: aki eljutott idáig a HVG-ben vagy más újságban, az tudja, hogy azért nem jutunk hozzá 2500 milliárd forinthoz, mert nem vagyunk képesek garantálni, hogy nem lopja el Orbán Viktor.

A többiek pedig úgy tudják, hogy azért, mert nem hagyjuk, hogy a gyerekeinket herén csippelje Bill Gates. És a maguk világában igazuk is van, ilyen áron nem kell, már csak azért sem, mert hamarosan visszakapjuk Kárpátalját, ahol árvalányhajat fogunk termeszteni, és azt eladjuk a kipcsakoknak.

Az erőviszonyok kiegyenlítettek. Az unió megvonhatja a támogatást, Orbán viszont meg tudja győzni a népét arról, hogy semmi sem az, aminek látszik.

Esetleg megpróbálhatna Európa az így megspórolt pénz egy százalékából szólni ehhez az árva néphez. Nem azért, mert az érvektől majd hirtelen megváltozik minden. Csak hogy láthassuk, van a barlangban másik troll is. És nem ezzel az eggyel vagyunk összezárva örökre.