Vezércsel

Le kell-e cserélni Márki-Zay Pétert? Mielőtt ennek nekilátnánk, az jön, hogy lehetséges-e lecserélni egyáltalán. Elméletileg igen, de rendkívül költséges: le kellene zavarni egy újabb időközi előválasztást, és már ehhez is komolyan vehető indoklás szükséges. Ahhoz pláne, ha a csere e nélkül történik. No és van-e egyáltalán cserejátékos? Igen, de csak egy név merülhet fel reálisan, tehát a kérdés valójában az: le kell-e cserélni Márki-Zay Pétert Dobrev Klárára?

Még a DK szavazói sem kiáltanak fel egy emberként, hogy igen. Maga Dobrev Klára sem, gondolom. Belátják, milyen negatív visszhangokkal járna ez, és hogy a választási esélyeket legalább annyival vetné vissza, mint amennyit segíthetne. Mert mi is a baj MZP-vel?

Illetlen, agresszív, pletykákat és rágalmakat terjeszt, megfogalmazásai szerencsétlenek, üzeneteit pedig kéjjel forgatja ki a kormánypárti gépezet. Ebből az utóbbit megkapja bárki, akinek lejáratása érdeke a Fidesznek, elég ehhez újságot írni vagy blogolni. Ha kell, szavanként vágják össze a hazugságot, amit az ellenség szájába adnak.

Ettől még nem volna kötelező arról értekezni, hogy Orbán Viktort Grazban kezeli a pszichológusa, már csak azért se, mert valószínűleg épp az a mi balsorsunk egyik oka, hogy nem kezelik sem ott, sem máshol. Nem súlyosabb rágalom, mint hogy Vona Gábor muszlim terroristákkal szervezkedik törökfürdőkben, de nem is elegáns. Különben is snassz dolog bárkit azzal támadni, hogy pszichológushoz jár, ez páciensszégyenítés, kirekesztés és korszerűtlen. Ahogy az egész ember az, fennen hirdetett hitével, hanghordozásával, atavisztikus szaporaságával.

De mindaz, amit nyelvbotlásként felrónak neki, igazából működik. Fáj a Fidesznek – ezért forgatják ki és tálalják hibaként. MZP agresszív pimaszságai nem mind újak; feldolgozta őket az ellenzék és a független sajtó évekkel ezelőtt. Csak már elfelejtettük a rácsodálkozást arra, hogy az al-Káida pénztárosa is befért a letelepedési kötvényesek közé, vagy hogy a köztudottan meleg és zsidó Finkelstein kapott megrendelést a Fidesz kisebbségellenes, fasiszta kampányaira. Kimeríthetetlen erőforrás, amikor egy dekadens társaság kőkonzervatív jelszavakkal kampányol – hülyeség nem kihasználni. Magától értetődő manőver az ellenük folytatott küzdelemben lerúgni a szent fazékról a fedőt, s rámutatni, hogy ami benne fortyog, az kénköves genny, nem szenteltvíz.

MZP eszközei a jól fésült értelmiségiek számára visszatetszőek, idegenek. Viszont nemcsak ők utálják ám Orbánt és rendszerét. Olyanok is, akik nem a jogállamiság mibenlétét boncolgatják, hanem vaskos gúnyolódásban, rosszmájú pletykák terjesztésében és cirkalmas káromkodásokban nyilvánul meg gyűlöletük. Elég belehallgatni a fodrásznál, villamoson, taxiban, kommentekben, kínai büfékben. Ott Graz a téma és a tolvajokkal kapcsolatos vérszomjas fantáziák, szaftos híresztelések, amelyek leleplezik az ájtatos bűnbanda álszentségét. Egy részük túl van már az elvi felháborodáson, az érdeksérelmei számbavételén, és most már csak ventilál. Mások sose fogalmazták meg egzaktan, mi is a bajuk, csak rosszul érzik magukat, és ezért, okkal vagy ok nélkül, felelőssé teszik a kormányt.

Na ők azok a bizonytalanok, akiket annyira keres az ellenzék tíz éve. Most legalább meghallják, hogy van kihívó. Lehet, hogy éppen a kormánymédiából tudják meg, amely vicsorogva csapkodja le a magas labdákat, természetesen felfújva és hamisítva, ahol csak tudja. De hát nem labdák azok, hanem gránátok. A felháborodás trójai falovában a fideszes sajtó eltalicskázza a hírt a sötét zugokba is: valaki a sarkon cefetül szidja Orbánt.

Sértődésük egyébként mulatságos. A Fidesz az ellenzékről azt hirdeti, hogy külföldi ügynökök, akik végtelen gonoszságukban gyermekeink megrontásán dolgoznak. Ezt az üzenetet nem szatellitszervezetek terjesztik, vagy kartávolságra eltartott zuglapok, hanem maga a miniszterelnök, és mögötte a teljes magyar pártállam. Ez a szöveg senkinek sem ciki odaát. Aki kritizálni merné, azt másnap kirúgnák. Tréfás ezek után számonkérni olyan illemtant, amit ők sohasem tartottak be.

De azért számonkérik, mert élvezik, hogy a libernyákok orra alá dörgölhetik: na látod, ez az ellenzék jelöltje, ez a buzizó, zsidózó, migránsozó alak. Határolódj el azonnal, és cseréld le! Csakhogy aki végigolvasta, pontosan miről is beszélt Márki-Zay Péter, az tudja: soha egy szóval se mondta, hogy zsidónak, melegnek vagy migránsnak lenni bűn. Végig arról beszél, hogy hányan hirdetik ezt úgy, hogy maguk is érintettek. A képmutatásról.

Efféle határsértésekre jellemzően a művelt és tájékozott közönség érzékeny; azok, akikre a Fidesz nem főz már sok-sok éve. Nekik viszont tudniuk kell, hogy a választás nem retorikáról szól. Rendszerváltásról. Egy másik világról, ahol a miniszterelnök nem az Isten. Akár le is lehet váltani, és mégsem hal bele a nemzet.

Nem az az ajánlat, hogy ilyen lesz az új Orbán. Hanem hogy nem lesz többé Orbán senkiből. És abban a rendszerben az se volna katasztrófa, ha a miniszterelnöknek tényleg megmegy az agya – mert lenne mód megszabadulni tőle.