A butaság éve

Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér. Beismeri, hogy tévedett.

Új felvilágosodás jön – írtam és reméltem a járvány kezdetén, nem egyedül. Hiszen a ránk törő veszélyt a tudomány írja le, és egyedül az adhat védelmet ellene. Babonának és hitnek itt nem osztanak lapot. Kutatók, biológusok felé fordulnak a világ népei reménnyel, hálával, és áldják a tudományt.

„A Covid nem is létezik, illetve mesterségesen létrehozott biofegyver, amellyel meg akarnak minket tizedelni, mert túl sokan vagyunk. Ugyanakkor egyáltalán nem veszélyes, immunból le lehet nyomni, viszont a vakcinával akarnak kiirtani az izék, tudjukkik.” Ezzel fordulnak a világ népei tudósok és politikai vezetők felé, hála és remény helyett. És ez csak szerény termékminta a kavargó ostobaságból, aminek ugyanúgy nem szabadna léteznie évszázadnyi tankötelezettség után, mint a rontáslevételnek és a horoszkópnak – de hát azok is köszönik szépen, megvannak.

Ha a tudós erre érvelni kezdene, és elektronmikroszkópjához invitálná őket, mint egykor Galilei, akkor még hozzáteszik a világ népei, hogy #tömeggyilkos, #háttérhatalom, valamint #buzi.

Az ember végül homokos.

Az öngerjesztő indulatok összeállnak egész Marvel-univerzummá: QAnon, Querdenken, tudatosan ébredők. Ironikus, hogy a tudomány adta a kezükbe az eszközt, amellyel egy bolond tényleg százat csinálhat, és azok is fejenként százat. Nemcsak mikrofonhoz jut minden holdkóros, de annyi anyag van minden őrülethez, hogy a becsavarodásig lehet fogyasztani. Harminc éve egy ufológusnak be kellett érnie évente néhány kötetnyi észleléssel, ma az Élet Iskolája nonstop nyitva áll.

A tudomány szállít gyógyszert, kütyüt, élelmiszert, szputnyikot, közlekedést és virtuális valóságot, mégis túlél a mágikus világkép. Nyilván megvannak az evolúciós előnyei. Úgy ad megnyugvást, hogy nem kell hozzá sem végzettség, sem kitartó, értő tanulmányozás, a kép mégis kerek. És noha rémisztőbb, mint a valóság, de legalább érthető.

Miért tart ki a hiedelmek vonzereje? A világ ijesztően bonyolult lett. A huszadik század második felében egy érettségizett apuka magabiztosan el tudta magyarázni a gyermekének, hogyan működik a világ. Egy csavarhúzóval szétszedhette a telefont, és legalább annyi világos volt, hogy az az öklömnyi harang csöng benne. Az atomenergiát és az elektronikát akkor sem értette a többség, de az őt körülvevő világ nagy részét igen, illetve látta az autóik alatt fekvő családfőket hétvégente a parkolóban, és ebből annyit levonhatott, hogy ha ő nem is, de azért elég sokan tudják, mi micsoda.

Hát most más idők vannak. A polgárok többsége a DNS-ig tudta követni a témát, az RNS mindig is homályos volt, úgyhogy neki magyarázhatnak. És ugyanígy áll a telefonjához, az autójához, a klímaváltozáshoz, az egész világhoz. Micsoda is egyáltalán egy telefon? Nem is lehet már szétszedni, és ha mégis, akkor se látjuk, hol legelészik benne a Pegasus.

Megváltozott az információk élettere is. Nem bibliai átok, hanem tény, hogy rövidül a figyelemfókusz, néhány pillanatnyi tartalmakra épülnek világhódító vállalkozások. Bizonyos dolgokat tíz másodpercben nem lehet elmondani. Annál rosszabb a bizonyos dolgoknak.

Talán csak átmeneti felívelés volt, hogy tömeg és tudomány együtt mozgott száz évig, szerencsésen találkozott a technikai fejlődés és a közoktatás elterjedése. És az utóbbi eddig bírt lépést tartani. Sokat fejlődtünk, az analfabéták részarányával mértük a haladást emberöltőkön át, mert úgy gondoltuk, odáig elég elvezetni a nyájat, és akkor már magától is tájékozódik.

Életbe vágó dolgok történnek, túl a laikus ellenőrizhetőség nagyságrendjén, mérettartományán. És mit tesz ilyenkor az ember? Úgy van: vallást fabrikál, szőranyát. Isteneket az égitestek helyére, mesebeli büntetést az időjáráshoz és a betegségekhez, meg persze túlvilágot. Az érthetetlen, a túl bonyolult, a bizonytalan helyére belátható, tanulságos történet lép, amiben mindennek van értelme. A mágia megnyugvást ad, irányt, egyértelmű igazságokat, továbbá végcélt. Állításai egyébként tényszerűen hamisak, de az pillanatnyilag mindegy.

És szerepe van a politikában is. Az egyik világáramlat gondolkodási mintaként használja, a másik pedig a lovat adja alá.

Nézzük csak meg, hogyan, milyen szövegekkel és vitakészséggel lépnek fel politikusok, és látni fogjuk, hogy sokkal kevesebb köztük a tudós, mint a varázsló. Még amelyik tudós, az is inkább titkolja.

Tudományos alapon végül is nehéz ostromra vezetni a népet. Ne felejtsük: ez az év úgy indult, hogy erőszakos ufóhívők rohamozták meg a Capitoliumot, teljesen alaptalan vádak, álhírek, rémhírek nyomán. Vezetőjük már elnök sem lehetett volna, ha a politikában nincs varázslat.

A populista jobboldal – nem utolsósorban vallásos, tehát a halandzsára előkészített gyökerei miatt – alapvetően nem bánja, ha van egy szép, terjedelmes tömeg, amely tulajdonképpen bármit elhisz, ha nem kell fél percnél tovább odafigyelnie. Maguk sem ragaszkodnak a hosszabb kifejtéshez, belekérdezéshez, bizonyítási igényekhez. Abba csak belezavarodnának. Jó lesz a Brexit, mert erősek vagyunk – sokkal kényelmesebben előállítható üzenet ez, mint kiszámolni, mi lesz, és esetleg beismerni, hogy hülyeség az egész. Építünk egy falat, és akkor nem jönnek át a szörnyek Mexikóból – ez is könnyen felfogható terv, csak hát működésképtelen.

A progresszió, a nemzetközi baloldal viszont éppen rigorózus logikájával nyit teret a babonaságnak. A szabadságjogok kiáradnak, mint a Szentlélek, megillet mindenkit a tisztelet bőrszíntől, szexuális vegyértékektől, testi adottságtól és minden egyébtől függetlenül. Sőt a megbecsülés! Senkit sem szabad megkülönböztetni, nemcsak a jogok megvonása, de a puszta kritika, pláne a gúny is bűn, gyűlöletbeszéd. Ja, hát akkor tessék engem is végighallgatni – mondja erre a gyíkember-határozóból feltekintő polgártárs, és már meséli is, hogyan lopták el a karácsonyt az űrzsidók.

Ő úgy más, hogy hülye.

És mit tehetnénk vele? Megvettük és kitüntettük a szakállas nőt, a sárkánygendert, megláttuk az iszlamofóbiát a becsületgyilkosság elleni óvatos fenntartásokban, emeltük a mutatóujjunkat russzofóbiára és sinofóbiára figyelmeztetve, amikor diktatúrák viselt dolgai merültek fel. Mikroagresszió minden ellenvetés, kérdés, cáfolat.

Miért éppen az összeesküvés-hívőket lenne szabad megbántani, ignorálni, kinevetni? Mert tévedés ne essék: a jogaikat már megtanulták, és hisztérikusan reagálnak nemcsak a csúfolódásra, de bármilyen, a hitüknek ellentmondó tényállításra is. Sőt élvezik. A hajtókájára sárga csillagot tűző oltásellenes piszkosul fel van dobva, amiért magáénak követelheti ugyanazt a tiszteletet, ami egy népirtás áldozatainak jár, de ehhez nem kell lágerbe vonulnia, csak óbégatni az utcán. Megnyerte a mártíromságot pusztán azzal, hogy nem figyelt az iskolában. A hülye a világ négere.

Nem jön új felvilágosodás, bocsi. Ennyit bír a szemünk. El lehet éldegélni a félhomályban, mítoszokkal kipárnázott, otthonos sötétben. Jogunk van hallgatni, jogunk van vaknak lenni. Vigyáznak ránk azok, akik látnak helyettünk. Amíg el nem kergetjük őket.