Pécsi Napló – 1899-04-19 / 89. szám

A kocsolai apostaták.

Pécs, ápr. 18.

A minap Szántova községben, e hónap elején pedig a tolnamegyei Kocsola községben nagyobb méretü áttérés történt a róm. kath. vallásból. A szántovaiak a szerb vallás kebelébe tértek át, mert a kalocsai érsek egyházmegyéjébe tartozó kath. község lelkésze magyar álláspontra helyezkedett, Kocsolán ugyanez történt, csakhogy ott a németek óhajtották, hogy a pap németül többet prédikáljon, mint magyarul. Ez nem történvén, április 4-én 85 kocsolai róm. kath. család áttért az evangélikus hitvallásra. Apostaták lettek, elhagyták az öröklött hitet, melyben nevelkedtek és mely őket eddig boldogitotta.

A szántovai áttéréssel nem foglalkozunk, noha Baranya vármegye tőszomszédságában fekszik ezen község, melynek patronusa Frigyes főherczeg, az apostoli magyar király közeli rokona, aki birtokán kenyeret ad az áttért szántovaiak jó részének és ha igaz katholikus lelkületét nem hevitené a felebaráti szeretet, megbüntethetné a szántovaiakat azzal, hogy azoknak birtokán többé dolgozniok nem szabad. Hadd tanitaná meg a hitehagyottakat a nélkülözés, és nyomor, hogy a vallás nem suba, melyet tetszés szerint változtatni lehet. De a keresztény szeretet ily bosszuállást nem ismer és igy a földön nem kell tartaniok semmi megtorlástól. Közelebbről érdekel bennünket a kocsolai eset, mert a pécsi egyházmegyéhez tartozik ezen község, mely emberemlékezet óta jó katholikus volt, és lakósai német származásuk daczára lépést tartottak a magyarosodás terén is, megértik csaknem kivétel nélkül a magyar prédikácziót is, és mégis azért lettek apostaták, mert a róm. kath. plébános csakis annyi teret engedett a német nyelvnek, amennyit a canonica visita előir. Nagymérvü lelki megtévelyedéssel állunk itt szemben a németajku hivek részéről és ha csakhamar nem győz a jobb belátás, ha a lelkiismeret intő szava föl nem ébred és a közigazgatási hatóság nem érezteti a leghatározottabban sulyos kezét, a kocsolai eset nem marad egymagában.

Lássuk csak, mi is történt Kocsolán? Egy 1842-ből datált canonica visita, mely a predikácziók nyelvét állapitja meg, arról szól, hogy a kocsolai templomban minden harmadik vasárnapon németü1 prédikáljon a lelkész. Ezen kötelességet hiven teljesitette mindenkor az ottani plébános. Régi gyakorlat volt ez, melytől a lelkészek soha el nem tértek. Örömmel tapasztalták ugyan az idők folyamán, hogy a magyar predikácziónak is mind több német hallgatója akad, akik megértik már a magyar szónoklatot is, de ragaszkodva a canonica visitához, nem kevesbitették a német szónoklatokat és minden szép rendben volt, mig — szocziálista izgatók föl nem világositották a hiveket, hogy a canonica visita nem örökös alkotás, azon is lehet változtatni. Kérjék, azaz inkább követeljék, hogy ezentúl minden második vasárnap szóljon németül a pap a hivőkhöz.

Ezen mozgalom már régibb keletü. Mily kiméletlenül követelték a kocsolai németek „jussukat”, kitünik abból is, hogy 1897. november l-én közölte a hivatalos lap Hetyey Sámuel pécsi püspök kinevezését, aki még Estergomban időzött, ahol a pécsi székesegyházba való bevonulás előkészületeivel volt ott elfoglalva, és már Esztergomba küldötték hozzá a kocsolaiak instancziájukat, hogy a canonica visita revideáltassék, mert nékik több német predikáczió kell. Alig gondoljuk, hogy az uj püspököt, aki magyar testestől-lelkestől, kellemesen érinthette volna a kocsolaiak ezen praepotens eljárása; akik be sem várva székfoglalóját, máris ilyen fajta kérelemmel ostromolták. Ezen kellemetlenkedés daczára elhatározta a püspök, hogy vizsgálat tárgyává teszi az ügyet, mert ő hiveinek igazi lelkipásztora óhajtott lenni és ha a kérelmet jogosnak találta volna, bizonyára enged is a kocsolaiak óhajának. Püspöki teendői között egyik első ténykedése volt, hogy Hanny Gábor kanonokot bizta meg, hogy a köztörvényhatóság közbejöttével egyénenkint vizsgálja meg a hely szinén, mennyire vannak ott amagyar nyelvvel, hogy indokolt-e a magyar predikáczió kevesbitése, illetőleg a canonica visita revisiója. Ekkor kitünt, hogy alig van a kocsolaiak között, nehány vén asszonytól és embertől eltekintve, aki ne értene jól magyarul, igy el is esett a revisió. Ámde a kocsolaiak, illetőleg az izgatók ezzel a negativ eredménynyel nem voltak megelégedve, hanem nagyobb küldöttséget menesztettek Pécsre a püspökhöz, hogy élő szóval ismételjék óhajukat. A küldöttség épenséggel nem viselkedett, a főpappal szemben állva sem, szerényen, hepcziáskodtak és a püspök szelid szavaira, melyben sok volt a hazafias intelem, fenyegetődztek. A püspök hajlandónak nyilatkozott a nyugtalankodók és hazafiatlanok részére külön káplánt küldeni Kocsolára, aki a németeknek akár vasárnaponkint németül prédikál, de csak akkor, ha azt meg is fizetik. És ez természetes; ami pedig a kocsolai plébánost illeti, kijelentette, hogy arra nézve továbbra is kötelező a canonica visita! A derék kocsolaiak azonban erről semmit sem akartak tudni! A pénzkérdésnél megszünt vallásos buzgalmuk.

Ezen előzmény után történt most a kocsolai 85 család áttérése az evangélikus hitre A felekezet a törvény értelmében nem tagadhatja meg senkinek a fölvételt, amint a felső-baranyai ev. ref. egyházmegyében sem akadályozhatta meg senki, hogy több száz hivő a nagy felekezeti terhek miatt felekezetnélkülivé ne legyen. Utóbbinak, ismételten kijelentettük ezt, nem vagyunk hivei és ezt az egyházpolitikai törvényalkotások szépség-foltjának tartjuk, ami pedig a vallás csereberélését más, mint bensőmeggyőződés okából illeti, az egyenesen kárhoztatandó és mi nyereséget sem jelent azon egyház részére, mely ilyen elemekkel gyarapszik. Látjuk ezt Ausztriában, ahol a tulzó német sovinisták kiadták most a jelszót : „Los vou Rom” és Schőnerer és Wolf bujtogatására egész községek lépnek ki a kath. hitfelekezetből. Az evangélikus felekezet hangadói a legélesebben elitélik ezen hitehagyást és tiltakoznak, hogy politikai ürügyek alatt, nemzetiségi okokból gazdagitsák ezen felekezetek lélekszámát, kijelentve, hogy nem fogják megtürni, hogy a politika hullámverése felrázza nyugalmából a felekezetet.

Mi történik nálunk az ilyen absurdumok, az ilyen lelki betegségek ellen? Semmi! A közigazgatási hatóságnak a törvény módot és eszközt nyujt arra, hogy éber figyelemmel kisérje az izgatókat, mert erélyes präventiv intézkedéssel könnyen megakadályozható lett volna a kocsolai eset is. A lelkész maga sem bir most a kellő tekintélylyel és sulylyal hivei fölött, hogy azokat együtt tarthassa, mert az egyházpolitikai küzdelem alatt kifejtett politikai tevékenység sokat ártott ezek tekintélyének, melyet most lépésről-lépésre, czéltudatos munkássággal kell a papnak a maga részére visszahóditania. De amig ez bekövetkezik és erre csakis az idő lesz képes, a hatóságnak az egyház segitségére kell sietnie és el kell csendesitenie az izgatókat, akik akár a tömeges áttérésre, akár felekezetök elhagyására izgatják a tömeget, mely sem elegendő lelkierővel, sem elég tudással nem rendelkezik, hogy mérlegelni tudná meggondolatlan cselekedetének nagy horderejét. Őrizzük, óvjuk meg a vallást, mert vallás nélkül nincsen földi boldogság, vallás nélkül nem lehet a léleknek egyensulya. Istenfélelem nélkül nincs hazaszeretet és nincsen áldás a munkásságon! Komoly, következményeiben messze kiható a kocsolai eset, mely intő szózatul szolgálhat sok tekintetben. Összetett erővel akadályozható csak meg az ilyen esetek ismétlése és nem kételkedünk abban, hogy a pécsi püspök tántorithatlanul távábbra is oda fog müködni, hogy idegen nyelvnek az ő egyházmegyéjében csak éppen annyi hely jusson, amennyi azt megilleti, másrészt pedig, hogy egyházmegyéjének minden papja oda fog hatni, hogy idővel egészen magyar legyen a pécsi egyházmegye. A kocsolai apostaták nem fogják utját állani, sőt ellenkezőleg, siettetni fogják a magyarositást. Akinek ez nincsen kedvére, hagyja itt az országot, mely boldog addig ugy sem lesz, míg teljesen magyarrá nem lett!