Pécsi Napló – 1899-03-23 / 68. szám

A választási jogról.

Pécs, márczius 22.

(gm.) A legutóbbi választások után a számban és erőben egyaránt megfogyott ellenzék a fuzió bekövetkeztével még jobban meggyöngült. A megmaradt ellenzéki pártok közül a legtekintélyesebb: a függetlenségi párt emellett még saját benső ügyei folytán, bátran állíthatjuk, válságba került. A tagok a parlamentben és parlamenten kivül homlokegyenest ellenkező álláspontokat foglalnak el olyan kérdésekben, melyek pedig sarkalatos pontjai a függetlenségi programmnak. A vezér és hivek egymás ellen folytatnak öldöklő harczot. A meghasonlás és pártoskodás nyiltan fölütötte fejét ebben a pártban, amelynek pedig igen fontos és jelentőségteljes szerep jutott közéletünkben.

De nem czélunk nekünk most ezt a pártot „ütni.” Hiszen ugyis elég a saját baja. Akik előre belátták ezt az állapotot, azok sem segíthetnek már rajta. Mi csak mélyen fájlaljuk, hogy egynéhány ember saját önző czéljaiért, a saját hatalmi vágyának kielégitéseért föl merte dúlni a pártnak békéjét. Arról sem akarunk most szólni, hogy sokan vannak a függetlenségiek között, kik bár magokat ilyeneknek vallják, készek a függetlenségi elvek legszentebbjét is önérdekük kielégitésére sutba vetni.

Nem akarjuk mi most ezeket a kérdéseket bolygatni. Hiszen elég neki a saját vergődését kiheverni. A szárnyaiból nemcsak a tollakat tépték ki, hanem a szárnyak tőrül is le vannak metszve. Más az, a mi bennünket felszólalásra késztet. Ámbár tán az okból is szólhatnánk, hogy a függetlenségi párt azt a kincset, mely neki örökül hagyatott, annyira elpazarolta. A közjogi opponáláson kivül csak egy fölkapott jelszó az, melyet a párt az ujabb időkben oly fennen hangoztat.

Általános és titkos választási jogot kiván a népnek. Mintha már hallottuk volna ezt másoktól is, mielőtt a függetlenségi párt zászlójára irta volna. A más tollával ékeskedni nem szokás és nem is illik. Ezt a függetlenségi urak bizonyára jól tudják. És ime kényszerüségükben mégis a nemzetközi szocziálistáktól veszik kölcsön a jelszót. Paródia számba menne, ha nem volna olyan nagyon is szomoru. A „legsovinistább” magyar párt ölelkezik azokkal, kik a hazát csak értéktelen földnek tekintik.

Mi ez egyéb, mint teljes elzüllése a függetlenségi hagyományoknak! Mert hiszen igaz az, hogy a mostani adó-census nagyon magas, a jelenlegi választási törvény tarthatatlan.

Igaz az is, hogy ki kell terjeszteni a választási jogot a nép szélesebb rétegeiben, meg kell adni a népnek azt a jogot, hogy jelentékenyebb erővel vehessen részt a törvényhozásban. Vajjon ki tagadja mindezt? Mutassanak a szabadelvü párt tagjai közül csak egyet is, ki nem ismerné el a census aristokratikus voltát? Mert legnagyobb ellenségei sem foghatják a szabadelvü-pártra, hogy ne járt volna mindig legelöl az emberi jogok kivivásában?

De más, magasztos és nagyobb szempont az, mi az általános választási jog azonnali megadását a szabadelvü párt részéről megtiltja. Olyan szempont, melyet első sorban a függetlenségi pártnak kellene programmjára kitűzni!

Nézzenek csak jól szét a függetlenségi urak Magyarország térkepén. Tagadhatják-e ők azt, hogy, fájdalom, igen nagy részében az országnak a nemzetiségek olyan számban vannak, olyan hatalommal rendelkeznek, hogy tiszta választás esetén ott csakis nemzetiségi férfiut küldenének a parlamentbe. Nagyon is elcsépelt théma annak megvitatása, hogy milyen vészes, mennyire beláthatatlan és káros következményei volnának ennek a biztosan bekövetkező esetnek!

Nem, uraim! Előbb magyarrá kell tenni egész Magyarországot! Magyarrá érzésben és nyelvben egyaránt. Addig általános választási jogról ne beszéljünk. Hát nem cseng rémesen az önök fülébe a szántovai sokaczok esete. Magyar prédikácziók miatt még őseik vallását is elhagyják, annyira gyülölik a hazát fentartó magyar elemet.

A lemondott kormány ellen önök sokat irhattak, még többet áskálódhattak, de azt el kell ismerni, hogy a nemzetipolitika terén nem csekély sikert ért el. Erős kézzel fogta meg a nemzetiségi izgatókat. Békóba tudta verni a magyarság ellen irányuló törekvéseket. És nekünk őszinte kívánságunk, hogy a mostani kormány kövesse e nyomokat.

Nem, mi nem irtózunk, mi nem félünk a választási jog kiterjesztésétől, de hazánk jól fölfogott érdekében még nagyon korainak tartjuk az általános választási jogot.

És nekünk erős reményünk van abban is, hogy maguk a függetlenségi választók is be fogják látni szavaink igaz és objectiv voltát; erős a reményünk, hogy nem engedik tönkre juttatni az igazi függetlenségi elveket és előbb-utóbb ismét az ideális czélokért küzdő, magasztos függetlenségi párt fog a mai zavaros függetlenségi velleitásokból kibontakozni, az a függetlenségi párt, melyet a parlamentarizmus nem nélkülözhet. Idealizmus nélkül igazi függetlenségi eszméket valló pártot nem képzelhetünk.