HVG.hu, 2022. március 7.

RÉVÉSZ SÁNDOR

Ennek a választásnak, ha nem is kizárólag, de jelentős részben a szolgalelkű és az önérzetes Magyarország küzdelméről kellene szólnia.

Orbán Viktor szolgalelkű Magyarországot akar. Ilyet épít, szolgalelkűek szavazatára számít, az önérzetes, autonóm állampolgárok rágalmazására, lejáratására, nézeteik, intézményeik, életfeltételeik lerombolására törekszik.

Kik szavaznak egy olyan rezsimre, mely minden deklarált céljához mérve kudarcot vallott? Az egészségügytől a közoktatáson át a környezetvédelemig. A magyar valutát legyengítette, a nagy világgazdasági konjunktúrát és az uniós pénzfolyamot a térségben a legrosszabbul használta ki, lenyomta Magyarországot a régiós rangsorba, az államadósságot nem csökkentette, sőt, jelenleg minden állampolgár közös adóssága havonta 40-50 ezer forinttal nő.

A társadalmi egyenlőtlenséget folyamatosan növeli, a gazdagabbakat kedvezményezi a szegényebbek rovására az állami újraelosztás minden formájával az energiaárak hatósági meghatározásától, az adórendszertől, a családi támogatásoktól, a támogatott hitelektől kezdve a nyugdíjrendszerig. Az inflációt elszabadította. A demográfiai helyzetet nem javította. A magyar sport területén tömérdek pénzzel nem ért el semmit. A környezetet, az emberi életfeltételeket, a kulturális örökséget védő, a monopóliumok kialakulását akadályozó intézményrendszert megsemmisítette.

Minden nagyobb kormányzati beruházás hatalmas csúszással és többszörös ráfordítással készült el, ha elkészült, jelentős részük teljesen fölöslegesen. Minden világrendezvény többszörösébe vagy sokszorosába került a tervezett összegnek. A közpénzek eltulajdonításának mértékét több nagyságrenddel megemelték. A járványkezelésben a lehető legrosszabb eredményt érték el a lehető legmagasabb áron. Iszonyatos összegekért felépítettek egy olyan határkerítést, amelyet évente tízezres nagyságrendben kerülnek meg vagy másznak meg a menekültek.

A világháború rémét és a világjárvány valóságát a világra rászabadító eurázsiai kommunista és posztkommunista nagyhatalmak csatlósaként és lobbistájaként járatta le Orbán az országot, és idegenítette el, tolta el, amennyire csak tudta, a világ legfejlettebb régiójától. Az orosz titkosszolgálat rendelkezésére bocsátotta Magyarországot. Megfosztotta az országot legrangosabb egyetemétől.

A kulturális és tudományos életben érvényesítette a shakespeare-i helyzetképet: „Észre láncot doktor Balga vet”. És ezért az eredményért rúgnak fel minden hazai és nemzetközi jogszabályt, ami az útjukban áll. A mögöttünk lévő évek, miként Oroszországban, azonképpen Magyarországon látványosan megcáfolták mindazokat, akik azt képzelték, hogy a központosított, a demokrácia és a jogállam korlátaitól függetlenített hatalom eredményesebb a demokráciánál.

Nos, ahhoz, hogy valaki egy amorális kudarckormányzás folytatására szavazzon, még nem kellene szolgalelkűnek lennie, ahhoz elvileg elég, ha tájékozatlan, fanatikus nyugatgyűlölő vagy hülye.

Csakhogy ez a kudarckormányzás egy vezérelvű rendszerben zajlik, ahol az állampolgárokat kizárják a közügyek intézéséből, önkormányzataikat, független civil szervezeteiket, szakmai szervezeteiket pusztítják, a szakértelemnek súlya nincs, kormányzati emberek független tényezőkkel nem állnak szóba, vitapartnerekkel nem néznek szembe, mindent eltitkolnak, amit lehet és nem lehet. Ami az adatszolgáltatást illeti, a törvénysértés, a szabotázs folyamatos, automatikus, kivételt nem ismer és a lehető legtudatosabb, hiszen azt a bíróság minden esetben megállapítja. Ebben a rendszerben mindenki fentről függ és lefelé uralkodik, ez a rend, és ebbe a rendbe szolgalelkűség nélkül beleilleszkedni nem lehet. Szolgalélek fogadja el, hogy ellenőrizetlenül gyakorolják felette a hatalmat, hogy a boldogulását ennek elősegítéséhez, elfogadásához kössék.

A választópolgároknak a Fideszre szavazó körülbelül harmada bűntársakból, megvehetőkből, megtéveszthetőkből, megfélemlíthetőkből áll, és azokból az elvakultakból, akik az országukat lerohasztó és a keresztényüldözésben élenjáró diktátorok előtt hódoló vezérben látják a nemzet és a kereszténység védelmének garanciáját, ezért a kormány nem is tud olyan kártékony és erkölcstelen lenni, hogy ne szavazzanak rájuk.

A szolgalelkűség a személyes karakter és a társadalmi helyzet jellemzője – igen különböző arányban. Sokan élnek olyan egzisztenciális kényszerhelyzetben, kiszolgáltatottságban, az érdemi tájékozódás lehetőségeitől megfosztva, hogy az ő esetükben a szolgalelkűség nem a jellemüket, hanem a helyzetüket minősíti. Ellentétben azokkal, akik ennek a gerinctörő hatalomnak a részesei, haszonélvezői és gerinctörésben tettestársai. És a két szélső pont között vannak az átmenetek.

Erősen hiányolom az ellenzék fellépéséből, kampányából az önérzetes polgár pátoszát.

Természetesen mindenkire lehet szolgalélekkel szavazni, de nem mindenkire lehet önérzetes, autonóm polgárként. Úgy most csak az ellenzékre lehet vagy tartózkodni lehet.

Az ellenzéknek a polgárok önérzetére kellene hatnia. Megnyitni az önérzetes, a megalázkodás kényszerétől mentes polgári lét távlatát azok előtt, akiknél a szolgalelkűség nem belső hajlam, hanem külső kényszer.

A régi világban a társadalom túlnyomó többsége számára a szolgalelkűség létfeltétel volt. Jobbágyok, cselédek, napszámosok, inasok, segédek, szolgák és mindenféle rendű-rangú alattvalók a jellemüktől függetlenül viselkedtek szolgalelkűként függő viszonyaikban, és a jellemüknek megfelelően viselkedtek egymás között, illetve egyéb viszonyaikban. Az Orbán-rezsim mindent megtesz azért, hogy újra így legyen, az ellenzéknek mindent meg kellene tennie azért, hogy ne legyen így.

Valamikor arról volt szó, hogy az igen különböző ellenzéki pártok technikai koalíciót kötnek: annyi a közös dolguk, hogy az önkényuralmat felszámolják, és aztán egy következő lépcsőben dönthetik el a választópolgárok, hogy melyiküknek mennyi részt juttatnak a kormányzó hatalomból, ha juttatnak. Ezen az ellenzéki pártok túlléptek. Közös programmal jelentkeznek, és ennek elemeivel kampányolnak, már amennyire kampányolnak…

De mintha nem lenne szó a részek mellett (fölött) az egészről. Az önérzetes, polgári Magyarország harcáról a szolgalelkű Magyarország megváltásáért.