A megerőszakolás ígérete

Jakab Péter egy hosszú ideig nyíltan (is) homofób álláspontot képviselő párt elnöke, de a Budapest Pride tiszteletünkre föltétlenül méltó szervezői Árpási Bence pályatársammal együtt tévednek abban, hogy a minap a parlamentben homofób kijelentést tett volna.

Ha valaki azzal fenyegeti a miniszterelnököt, hogy bukása után börtönbe kerül, és ott vele egynemű rabtársai szexuális erőszakot fognak rajta elkövetni, azzal még nem mond semmi rosszat azokról, akik a saját nemükhöz vonzódnak, és e vonzalmuknak megfelelő szexuális életet élnek.

Tamás Gáspár Miklósnak sincs igaza, amikor azt írja, hogy Márki-Zay Péter „homoszexualitással VÁDOLJA (!) a miniszterelnök egyik hozzátartozóját”, mert a hódmezővásárhelyi polgármester egyértelműen kifejezte, hogy ez részéről nem vád, neki a homoszexualitás tényével semmi problémája nincs.

Jakab és Márky-Zay szövegeivel más, de nem kevésbé súlyos problémák vannak.

Márki-Zay egy személy szexuális orientációjáról mondta el saját véleményét, az ő hozzájárulása nélkül. Ez tűrhetetlen és gyalázatos a nyilatkozat valóságtartalmától függetlenül.

Jakab szövegével az első súlyos, de nem a legnagyobb probléma az, hogy – az ellenzék vezető politikusainak nagy részével együtt! – prejudikál! Ítéletet hirdet a független bíróság helyett, és ezért meg is érdemelték TGM fent említett cikkének súlyos szavait. Közember, publicista nem tartozik semmilyen hatalmi ághoz, és erre nem is törekszik. Kimondhatja a nyilvánvalót, hogy ti. lopáscentrikus kormányzás folyik, és egységes bűnszervezetté formálták a végrehajtó és törvényhozó hatalmat.

Az ellenzék politikusai is fölsorakoztathatnak minden erre utaló tényt, följelentéseket tehetnek, és kifejezhetik azon véleményüket, hogy az igazságszolgáltatás intézményeinek függetlenségét a végrehajtó hatalom nagymértékben csorbította, és ezáltal ezek képtelenné váltak az igazság szolgálatára. Azt azonban nem tehetik meg, hogy a végrehajtó hatalomba törekedve maguk is e független intézmények helyébe lépnek, és meghatározzák azok működésének elvárt eredményét, választási ígéreteket tesznek emberek bebörtönzésére.

Jakab azonban ezen is túlment: megelőlegezte, hogy az kormányfő bukása után a börtönben, az állam őrizetében (!) súlyos szexuális bűncselekmény áldozata lesz. Olyasmit fog elszenvedni, amire semmilyen bíróság nem ítélheti. Jakab ezt nem csupán jósolta, ezzel fenyegetett! Ez pedig súlyosabb vétség a prejudikációnál is, éppen azért mert szinte fel sem tűnik, annyira magától értetődik szinte mindenki számára, hogy a börtönben ilyesmi szokott történni.

Ez az igazán borzasztó. És annál borzasztóbb, minél kevésbé magyarországi sajátosság.

Gondoljunk bele. Politikusaink szinte kivétel nélkül hallgatólagosan adottságnak tekintik, hogy az állam börtöneiben kvázi életvitelszerűen szexuális erőszakot, vagyis súlyos bűncselekményt követnek el. Olyat, amit az állam egyébként üldöz és büntet a börtön falain kívül (ha tud) – ámde eltűr, ha a saját felügyelete alatt álló intézményben történik meg. Az elkövetőket nem ítéli el, az áldozatokat nem védi meg.

Az állam a legnagyobb mértékben felelős azokért, akiket az őrizetében tart. A büntetés-végrehajtásnak az a feladata, hogy annak a büntetésnek a végrehajtásáról gondoskodjék, amelyet a bíróság megszabott. Arról is kötelessége gondoskodni tehát, hogy azon túlmenő büntetés ne érje az elítéltet.

Ilyen jogtalan büntetés az is, ha valakit nem a törvénynek megfelelő körülmények között tartanak fogva. A jogállam hívei ezért üdvözölték azokat az ítéleteket, amelyek a törvénysértő körülmények között fogva tartottak számára kártérítést állapítottak meg, és elmarasztalták a magyar államot. Az elítéltek ügyét felvállaló civil szervezetek nagy eredménye volt, hogy rákényszerítette a magyar államot a börtönviszonyok jelentős javítására. Orbán és társai ugyan ezeket az ítéleteket is vicsorogva megugatták, mint mindent és mindenkit, ha a jogállami normákat kéri számon tőlük. De az ítéleteket végrehajtották ugatva és vicsorogva is.

A tömeges szexuális erőszak bevett gyakorlatával azonban nem foglalkozik lényegében senki. Bogdán László cigánymegváltó modelljét sokan dicsőítették és sokan bírálták, de a „köcsögmentesítő” programjáról senkinek nem az jutott az eszébe, hogy netán az elítéltek köcsögösítésének gyakorlata ellen is tenni kellene valamit.

Az ellenzéknek, amennyiben komolyan gondolják a jogállam helyreállítását, a legkevésbé sem a Viktorok Viktóriává gyalázását kell megígérnie, hanem azt, hogy a börtönön belüli szexuális erőszakot keményen üldözni és büntetni fogják, és a jövőben a Viktoroknak nem kell tartaniuk attól, hogy az esetleges börtönbüntetéssel együtt tömeges megerőszakolásra ítélik őket.

A szexuális kiéheztetés nem menti a szexuális erőszakot, de egyrészt hozzájárul, másrészt önmagában is elfogadhatatlan. Immáron három évtizede, hogy Darvas Iván az Országgyűlésben felszólalt annak érdekében, hogy intim szobákat létesítsenek a börtönökben, s így biztosítsák az elítéltek számára a szexuális kapcsolatok legalább valamelyes fenntartásának lehetőségét. Nem biztosítják azóta sem.