Dühöngő ifjúság

Irracionális gyűlölet terjed a fiatalok körében – panaszolja Lázár János, és mindjárt a magyarázatot is mellékeli. A fiataloknak semmi bajuk nem lenne amúgy, csak lázítják őket. Sétál a deli magyar legény a napfényben, egyik zsebében munkáshitel, a másikban országbérlet, és már épp belépne a Kereszténydemokrata Néppártba, egyetlen kínja csak az, hogy rég nem volt Állami Párválasztó. De ekkor a fülesében megszólal, hogy mocskos Fidesz, ettől beköveti Hadházy Ákost, lóbálni kezdi az övcsatját, és már veri is széjjel a nemzeti együttműködést. Hasonló megfejtésekkel szórakoztatja közönségét a kormánypárti médiagólem is, abban a megnyugtató tudatban, hogy maguk a fiatalok úgysem hallják ezeket a sületlenségeket.

Tartsunk tehát gyors, kétszemélyes lakossági fórumot mindenki okulására. Fájni fog, de a gyógyulásért muszáj. János, a fiatalok azért utálnak titeket, mert nem képviselitek őket. És amit műveltek, az számukra vagy undorító, vagy ostoba, de leginkább mindkettő.

A számtalan példa közül emeljünk ki egy épp aktuálisat: a drogpolitikát. Harminc év alatt gyakorlatilag mindenki tudja, mi az a marihuána. Legalább a fele már próbálta, jó csomóan már a középiskolában is ugyanolyan természetességgel pattintanak el egy jointot, mint egy sört. A többiek meg látják ezt… és egyáltalán nem szólnak semmit. Ettől még lehetnek mindannyian kitűnő tanulók. Nem érzik magukat se bűnözőnek, se bűnrészesnek, ugyanis értik, hogy ez nem heroin.

Ha tehát előáll egy nyakkendős kereszténydemokrata seggfej két reggeli snapsz után papolni arról, hogy minden drog halálos, akkor pofán röhögik. Ha pedig razziázó rendőröket is küld rájuk a fesztiválra, akkor bosszút esküsznek. Ami per pillanat azzal jár, hogy skandálják a mocskos Fideszt. Jövő áprilisban pedig leszavaznak majd a Tisza Pártra, kifejezetten azért, hogy az említett KDNP-s majomnak szar legyen, és többet ne ugathasson bele az életükbe. Remélem, hogy szerenádozni is fognak az ablaka alatt.

Miért történik ez veletek? Ez csak egy példa, de kitűnően megmutatja, micsoda vermet ástatok magatoknak. Az értelmes drogpolitika nyilván úgy nézne ki, hogy nem hajkurászunk füvező gimnazistákat, hanem koncentrálunk a tényleg veszélyes cuccokra. Csak ugye akkor bonyolultabbakat kéne mondani, mint hogy „a drog rossz”. El kéne magyarázni, hogy drog van egypupú, van kétpupú, sőt több; és egyébként a pálinka sem kimondottan egészséges.

És ez nektek nem megy. Túl hülye már az átlagszavazótok ehhez. Átálltatok a lakodalmas rockra, és most elfogyott a közönség. A rakoncátlan fiatalok már megint a luxemburgi rádiót hallgatják. Vagy bármi mást, ami nem ti vagytok. Igen, pont olyan dohos, molyszagú, elmaradott, hebegő vén hülyék lettetek, mint negyven éve a komcsik. Pontosan ugyanolyan alakokat állítotok ki. A vaskalapos, szenilis öregurat, akinek elvei vannak, és állandóan a hisztériás roham szélén billeg, amiért az ifjúság leszarja az ő elveit. A korrupció­tól bűzlő, dagadt disznót, akiről mindenki tudja, hogy tőlünk lop. Az összes drogot és alkoholszármazékot az arcán hirdető funkcit, akiről senki meg nem tudja mondani, mihez értett valaha is. A törtető udvarhölgyet, aki végre felszopta magát a palotába, és most tíz hegyes körömmel kapar, hogy megtartsa a kiváltságait. Meg a simára borotvált karrieristát, aki tök nyilvánvalóan nem hisz abban, amit előad, csak eljátssza. És túltolja, mert ezek mindig túltolják. Odatuszkolja a kamera elé a saját gyerekét, és elmondatja vele, hogy ő nem megy lóversenyre, ha ott vonulnak fel a melegek. Mindezt a gyermekvédelem nevében.

Fel tudod fogni, mennyire nevetséges vagy?

Ja, és nehogy megnyugodj: ez nem a drogokról szól. Pont ugyanígy cseng minden más, amit előadtok. Ukrajna, az Európai Unió, a szánalmas ájtatoskodás, a görcsös karaktergyilkossági kísérletek, amikkel folyton tökön lövitek magatokat.

Mindent megtettetek, hogy ártsatok a fiataloknak. Hoffmann Rózsától Balog Zoltánon át odáig, hogy bekúrtátok inkább az egész oktatást a rendőrség alá, mert más tervetek nem is volt, mint hogy kuss legyen. A lakástámogatásokkal, amik által a szerencsétlenebb sorsúak fizetik azok törlesztőjét, akiknek a szülei le tudják rakni a kezdőtőkét. Meg azokét is, akik eleve befektetésnek veszik.

Az a kellemetlen, enyhén büdös öreg rokon vagytok, akivel évente kétszer muszáj találkozniuk. És aki olyankor félrészegen előadja a fárasztó megfejtéseit: Höhöhö, milyen felmelegedés!? Bezzeg az én időmben! Hajad is milyen! Aztán belekezd a dögletes meséibe arról, hogy az ukránok a chemtraillel irtják a fehér embert, és belerakták az oltásba a chipet.

Tizenöt éven át néztetek át rajtuk. Lesajnáltatok, betiltottatok, elüldöztetek mindent, ami nekik fontos. Volt elég öreg, magányos, lecsúszott választó, aki már évtizedeket invesztált a gyűlöletbe és a rajongásba, és kitartott érvek nélkül is. Ezek a lányok és srácok viszont nem tartoznak nektek semmivel.

Rettenetes hírt hozok, János! A gyűlölet valós, de nem irracionális. Jogos. És tettre kész.