Volt egy híre a Pride-ról

Hol legyen a Pride? Ezt a kérdést tette föl saját magának három nappal az esemény előtt a kormánypárt néhány igen fontos embere, és a következőt válaszolták saját maguknak, egyben a választópolgárok szíves figyelmébe ajánlva: legyen a Margitszigeten. A másik: legyen a lóversenypályán. A harmadik: ne legyen a lóversenypályán, már csak a lovak érdekében sem. Ezek a válaszok azon kívül, hogy érzékeltetnek valami egészen ordenáré kiközösítési hajlamot, primitívek is. Az ötletelők egyike neves jobboldali publicista, a másik igazságügyi miniszter (ő a Kincsem parkos), a harmadik országgyűlési képviselő. A legrealistább közülük a mostanában vidéket járó vasútügyi szakreferens Lázár János, aki a következőket mondta az egybegyűlteknek: „Ha meghoztuk a törvényt, akkor vegyük komolyan, vagy nem kellett volna meghozni. De magunkból hülyét – azzal, hogy hoztunk egy törvényt, amit nem hajtunk végre – semmiképpen ne csináljunk.”

Stimmel. Ezt a törvényt nem kellett volna meghozni, de a miniszterelnök tavasszal egy nagygyűlésen, valószínűleg tévesen értékelve a helyzetet, bejelentette: „Van egy hírem: a Pride-dal kapcsolatban a szervezők ne fáradjanak: nem lesz Pride!” Már akkor, abban a percben valószínűsíthető volt, hogy lesz Pride, és feltehetően a valaha lé­tezett legnagyobb budapesti Pride lesz. Akik pedig a törvényt meghozták, valóban hülyét csináltak magukból, elsősorban is – tetszik, nem tetszik – az ország miniszterelnöke, akinek a történtek ismeretében fontosabb volt egy szűk körben fölcsattanó taps, mint a következmény.

A Pride óta folyik a kormányszintű kármentés. Először egy jól kipróbált harcos, Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője magyarázta el készségesen, hogy az egész tüntetés Orbán Viktor mesterterve volt: a Pride-dal világossá vált – fejtette ki a szakelemző –, hogy az ellenzék valójában egy csapat, ugyanazt a globalista hálózatot szolgálják. És azt is hozzátette, a Pride szervezői azt szerették volna elérni, hogy a rendőrség úgy lépjen közbe, mint 2006-ban, amikor Gyurcsány erőszakra hergelte rendőreit.

A vezető elemző valamit elnézett: látott itt erőszakoskodó tömeget? Deák szerint valakik fölgyújtották a tévészékházat, barikádokat emeltek és randalíroztak az éjszakában? Nem mintha 2006-ban a rendőrség a helyzet magaslatán lett volna, de mit látott a vezető elemző akkor, és mit most?

Aztán harcba szálltak a kormány szatellitemberei. Gönczi Gábor olyan interjút készített Orbánnal, amilyet magára valamit adó riporter már a Kádár-korban sem csinált. Amikor például Orbánnak a Kapu Tibor űrhajóssal folytatott beszélgetését játszotta be a csatorna, megdicsérte a kormányfőt: „Jól áll önnek ez a szerep, nem tudtuk, kiváló újságíró lenne, miniszterelnök úr.” Ugyanez A tanúban, amikor Virág elvtárs javasolja Tusinger írónak az ürgebőr-motívumot: „Lehet, hogy egy hülyeséget mondok, de mit szólnál például ahhoz, ha – maradna a doboz, de – ürgebőrbe varrva. Talán még hitelesebb lenne. »Jó vénád van, Virág elvtárs, miért nem írsz?«”

Ennyit szakmai állapotunkról.

Akad aztán harcostárs, aki túlbuzgóságában kisöpörni való szemétkupacként mutatja Zelenszkijt és Magyart: ez a kormány üzeneteit terjesztő Nemzeti Ellenállás Mozgalom videója. A közmédia azonnal segít is azoknak, akik nem értették a videót, amiben szemétkupacként ábrázolják Volodimir Zelenszkijt és Magyar Pétert. Ifjabb Lomnici Zoltán CÖF-szakértő öt órán belül háromszor is elmagyarázta a Hirado.hu Face­book-követőinek, hogy milyen rejtett összefüggések vannak az Apáti Bence-féle Nemzeti Ellenállás Mozgalom animációs filmjében. Ezeknek a különleges zagyvalékoknak a szomorú taxációjával most nem foglalkoznék, de arra kíváncsi volnék, kik találják ki ezeket a képtelenségeket. És vajon értenek-e ezen kívül valami máshoz is: legenda Orbán pride-os mestertervéről, a háttérhatalmi összeesküvésekről, globalista ármányról meg a politikai ellenfelekről és szemétkupacról, a Brüsszelből szervezett bábkormány-elméletről.

Az tisztán érzékelhető, minél nagyobb a kormány zűrzavara, annál több a zagyvaság. De mintha a haladvány sokszorosa lenne a megszokottnak. Elhangzik egy hibbant mondat, mondjuk a tavaszi nagytakarításról, nincs idő a konszolidálásra, mert beszáll a köztársasági elnök, és még nagyobb szamárságot beszél: „A jelzett részben nincs hasonlat, de még metafora sem.” A kormányfő áttelelő poloskákról beszélt.

Ezt a kormányzati zavart azóta látni, mióta Orbán Balázs közzétette nagyívű tézisét arról, hogy hiba volt ötvenhat októberében ellenállni az orosz katonai támadásnak. „Ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna, azért, mert ’56-ban az lett, ami lett.” Ez a kijelentés a Fidesz identitását érinti. Már úgy értve, a valamikori identitását. Még sokan emlékeznek rá.