Élet és Irodalom,

LXIX. évfolyam, 25. szám, 2025. június 20.

KOVÁCS ZOLTÁN

A hét elején az Országgyűlés azonnali kérdések órájában Kálmán Olga is feltette azt a kérdést, amit évtizede fogalmaznak meg ellenzéki képviselők: mi a véleménye arról, hogy kormányzása idején gyakorlatilag az összes cselekvőképes családtagja milliárdos lett? A miniszterelnök pedig pontosan azt válaszolta, amit ilyen tartalmú kérdésekre vagy tíz éve mindig, „tartom a korábbi elveimet: üzleti ügyekkel a magyar miniszterelnök nem foglalkozik”. Ezt mondta Orbán, ebből azonban csak az derül ki, hogy meg sem értette a kérdést, mert itt közgazdasági értelemben szó sincs üzletről: családtagjainak és barátainak arra az eszelős mértékű gazdagodására vonatkozik, ami normális országban el sem képzelhető. Azt kérte a képviselő, legalább valószínűsítse, hogy ehhez neki nincs semmi köze.  És felsorolta, hogy az Orbán család hány céggel és érdekeltséggel rendelkezik. Közismert, hogy közvetlen családtagjai tavaly több mint 2 milliárd forint osztalékot vettek ki a cégeikből.

Orbán úgy beszél, mintha minden milliárdossá lett rokona, barátja valamiféle onassziszi pályát futott volna be, hatvan dollárral kezdte jó mélyen, de húsz évvel később már övé volt a világ egyik legnagyobb tengeri flottája. Mészáros Onassziszé nem kifejezetten ilyen pálya, de Orbán vejéé sem, apjáé sem, meg senkié sem a rokoni körből. „Üzleti ügyekkel a jövőben sem kívánok foglalkozni” – zárta válaszát a kormányfő, aki pontosan tudja,  miről van szó, de amíg százharmincvalahány parlamenti képviselője egy emberként hajlandó vakot és tájékozatlant játszani, addig bármit mondhat, százharmincvalahány vak és tájékozatlan ember fogadja el, amit Orbán mond. „Rendületlenül” – írta 2024-ben a Szabad György emlékére készült videofelvételre Orbán, de amikor megrendülten nézi a sírt, vajon hogyan él emlékezetében Szabad? Az Orbán-féle társasággal egyébként szimpatizáló politikus ugyanis annak idején „hivatalából fakadó erkölcsi többletigényről” beszélt. Ismerve Orbánék hivatalgyakorlását, nincs, ami távolabb állna tőlük, mint az erkölcsi többletigény. Semmi sem számít már, csak a hatalom erős birtoklása és a szerzés végtelen vágya, ez köreikben úgyszólván mindennapos. A Matolcsy család gazdagodása is a családfő jegybankelnöki kinevezése után lódult meg, vagyis a tapasztalatok szerint ebben a társaságban a pénz és a hatalom súlyos személyiségváltozást okoz vagy hoz felszínre, ezzel nem képes megbirkózni senki, aki ebbe a körbe kerül. Az utolsó kaparjkurtának is jut egy balatoni szupervilla, jól osztó céges kifizetőhely, szinte  mindennap van egy hír, legutóbb például arról, hogy Orbán Ráhel több mint 320 millió forintért kíván megvásárolni 120 hektár földet Dél-Somogyban, írja a Somogyi Hírközlő Facebook-oldala a magyarorszag.hu-n megjelent hirdetmény alapján. Orbán Ráhelt még 2021-ben vették nyilvántartásba mint földművest. Az ember ilyeneket olvasva a saját meg a saját országa nyomorúságán kínjában röhög, de talán nem is az elszabadult szerzési láz a legnagyobb baj, hanem hogy közben mintha nem történne kormányzás. Kedden leállt a Jahn Ferenc Kórház klímarendszere, amit a főigazgató vitat, mondván, ez igaz, de a betegek nincsenek veszélyben. A szen­tesi kórház krónikus-belgyógyászati osztályán elviselhetetlen a hőség, a hozzátartozók hoznak ventilátort, klíma nincs, a nagy méretű ablakok pedig fokozzák a meleget. A dolgozók szerint a nyár előrehaladtával a helyzet tovább romolhat. Az államtitkár értelmezhetetlen számokat sorol, mennyit költött az ágazat a bázishoz képest. Cikluson áthúzódó gondok vannak – mondja, és valami effélét magyaráz a vasút illetékese, Lázár János is a pünkösdi vasúti összeomláskor: „A vasút akkor sem lesz jobb holnaptól, ha Magyar Péter lesz a miniszterelnök.” Ez utóbbi gondolat a tizenöt évvel ezelőtti féktelen gyurcsányozást idézi emlékezetbe: akkoriban jobboldali elemzők és publicisták kipirult arccal magyarázták, hogy mindennek oka az elmúlt nyolc év, mert semmi sem történt az egészségügyben, meg az oktatásban, meg a közlekedésben sem, meg úgy általában sehol. Nem akarom megvédeni Gyurcsány kormányzását, de vajon az elmúlt tizenöt évben (ez gyakorlatilag kétszer annyi, mint a Gyurcsány-éra) mi történt a kórházi ellátásban meg mondjuk a közlekedésben?

A kormányfő már rég nem foglalkozik belpolitikával. A Harcosok Klubja meg az összes hasonló propagandagagyi nem államügy, hanem közpénzen folytatott népbutítás. Ami a külpolitikát illeti, ott Orbán holnapra megforgatja az egész világot – ez invenciózus terv, de miközben épp forgatja, kéne járniuk a vonatoknak, meg oda kellene figyelni a kórházi betegekre, hogy ne virág­spricnivel kelljen életben tartani őket.