Haza a csomagtartóban

Ön szeretné, ha az ukránok összekötöznék és bedobnák egy csomagtartóba? Valószínűleg arra jutott a kollektív bölcsesség, hogy ez zseniá­lis felvetés lesz. Mindenki azt válaszolja majd, hogy nem, ezt mindenképp el szeretné kerülni, és ha ennek az a módja, hogy apró-cseprő sérelmek ellenére is Orbán Viktorra szavaz, akkor ennyit igazán megtesz, hiszen különben csomagtartó.

Vajon volt-e még valaki az asztalnál, aki megpendítette volna a másik lehetséges választ? Ami nem az, hogy igen, én szeretnék összekötözve zötykölődni a csomagtérben. Hanem, amit szombat reggel becsengető hittérítőknek szokás odavetni, mielőtt orrukra csapjuk az ajtót: hogy takarodjon maga a jó édes anyjába a hülyeségeivel.

Valószínűleg nem volt ellenvetés. Ha lett volna, akkor legalább azt felismerik, hogy kormánypárt politikusának nem ajánlatos emberrablásos jelenetekben pózolni, mert hamar átértelmeződhet. Amúgy is forgalomban van egy olyan rosszindulatú világnézet, hogy az állampárt pont így kötözte össze és rabolta el az országot; és hogy ezeknek a százmilliárdos bankrablás csak a szabadidős tevékenységük. Főállásban egész kaszinókat és hadiipari vállalatokat lovasítanak meg.

Ha lett volna ellenérv, akkor nem az agyament ukránozás lenne az egyetlen szerszám, amivel hadonásznak. Akkor megfontolnák, hogy ez csak a russzifikált kemény magnak édes dallam, de egyetlen árva pluszszavazót sem hoz. Ám ott, a súlyos függönyök mögött is lejárt már régen a viták ideje. A főnök ideges, kapkodnak a kisfőnökök is, mindenki függésben, senki nem kockáztat. Talán lejátszották már. Talán valamelyikük már elővezette az ellenvetéseit, aztán pisloghatott a szőnyeg szélén, makoghatott a kérdésre, hogy van-e jobb ötlete – és nem volt.

Rájuk zárult a szekták súlyos koporsófedele. Saját nyelvük lett, saját elfajzott parancsolataik, ahol a megtámadott ország bűnös, a városokat bombázó hódító a mi csodálatra méltó barátunk; ahol a kereszténység semmiféle erkölcsi elvárással nem jár, csak párthűséggel és a többiek gyűlöletével. A Fidesz olyasmivé züllik, mint a nyugati nagyvárosok pincéiben kecskét vágó, gyerekházasságot meg világvégét prédikáló muszlim underclass.

Hosszú és fáradságos munkával jutott ide a polgári Magyarország víziójától. Évről évre metszette vissza magát penésszé, a talajszintre. A Soros, az EU, a melegek, a filozófusok, a sajtó, a civilek, az önkormányzatok elleni támadások nyomán lett egyre vállalhatatlanabbá. Előbb az egyetemi oktatók, aztán az egyetemisták, a városlakók, végül az érettségizettek tették fel a kezüket: ide már nem tudják követni őket; ez ciki, kínos, védhetetlen. Maradtak azok, akiket közvetlenül megfizet – meg akik nem értik, mi folyik itt. De ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált, mi folyik, úgy szűkült a tábor odáig, hogy ma már legprecízebben a falusi kocsmaprogram célozza meg őket.

Mindez fel van írva a falra. Nemcsak a legfrissebb kutatás elsődleges számai jelzik a közelgő bukást, hanem annak részletes bontása. Ötven­éves életkor alatt a Fidesz sehol sincs. Érettségi, sőt szakmunkás végzettség felett a Fidesz veszít. Ide vezetett az ostobaságra épített stratégia. Ide vezettek a súlyos függönyök mögötti hallgatások, a nagyot nyelések, a megadó bólintások. A magát a nemzettel azonosító párt vademberként tépett le magáról ruhát, illemet, civilizációt. Maradt neki az aljanép, a gyűlölettel táplálkozó reménytelenek, meg a fizetett udvar.

Állítólag szuronyokkal sok mindent meg lehet csinálni, csak rajtuk nyugodtan ülni nem lehet. Körülbelül ugyanez a helyzet ezzel a táborral.

Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik – írta Széchenyi. Miféle nemzeti oldal az, ami annyira engesztelhetetlenül gyűlöli a kiművelt emberfőket, hogy azok mostanra kénytelenek viszontgyűlölni? És ami még ijesztőbb: milyen politika várható egy olyan párttól, amely tudja nagyon jól, hogy minél okosabb valaki, annál kevésbé fogja támogatni? Igen, attól csak a nemzet elbutításának, lezüllesztésének programjára számíthatunk. Ami maga a nemzethalál.

Az utánuk következő korszakról töredékes a tudásunk. Nem a világverő program ismerete hajtja a kormányváltó indulatot. Hanem az a felismerés, hogy rosszabb nem lehet. Hogy a sötétség nem tarthat örökké, de igazából már egy másfajta sötétség is egész felfrissítő változatosságot jelentene. Meg az is, ha az égbekiáltó bűnök legalább néhány elkövetője nehéz vasban sipákolva bevonul a kóterba.

Húszévnyi lefelé nivellálás után érkeztünk meg ide. Húsz év szisztematikus butítás, arcátlan hazudozás, közpénzből fizetett nemzetnyomorítás küzdötte le a Fideszt a kisebbségi létbe, oda, hogy már csak a legkiszolgáltatottabb, legreménytelenebb páriákra számíthat.

Közös felelősségünk, hogy miután kiszavazzuk az őket bolondító patkányfogót a hatalomból, ne feledkezzünk meg róluk. Amit most költünk udvari kéjnők ékszereire meg táskáira, azt nyugodtan áldozhatjuk a felemelésükre. És ha nem sikerül – azt is könnyebb lesz megmagyarázni, mint a százmilliós kocsikba pállott milliós gatyát a kéjnők seggén.