Gyógyszerészi Közlöny, 1934-07-21 / 29. szám

Gyógyszertári mozgalmak.

Dávod, bácsmegyei község fiókgyógyszertár felállítására hozott határozatot. Ugyanilyen kérelmét a miniszter három év előtt már elutasította, most azonban azzal érvelnek a dávodiak, hogy a község lélekszáma azóta mitegy ezer lélekkel megszaporodott (?), hogy a mellette levő Püspökpusztának sincs gyógyszertára és hogy a községnek se a gyógyszertárral biró Hercegszántó, se pedig Nagybaracska felé nincsen jó útja. Bács-Bodrog vármegye kisgyülése e hó 8-án tárgyalta úgy ezt, mint a csátaljai gyógyszertár engedélyezési ügyét és egyhangúan úgy határozott, hogy mind a két gyógyszertár megadását kéri a minisztertől; azonban nem fiók-, hanem önálló gyógyszertár formájában. A kisgyülés nézete szerint a csátaljai patika a nagybaracskai, a dávodi pedig a hercegszántói gyógyszertár forgalmát csökkentené ugyan, de létüket nem veszélyeztetné (?). A közegészségügy, a lakosság emelkedő száma és a szociális helyzet is mind azt kívánja, hogy e két község patikát kapjon. Mint a ,,Baja-Bácska” című újság írja, az ügy tárgyalásánál Schweipert Tamás, a „mindig aranyhumorú” bizottsági tag, nagy derültséget keltve, így szólt közbe: „Ha több patika van, nem srófolják úgy fel az árakat.”

A kedélyes bácskai úr, úgy látszik nem tudja, hogy a gyógyszerek árát a belügyminiszter szabja meg. De a határozatot hozó urak úgylátszik, nem tudják azt se, hogy ma a falusi gyógyszertárak nagy többsége úgyszólván a tönk szélén áll; ma tehát a forgalom legkisebb csökkenése is exisztencájában támadja meg a fennálló gyógyszertárakat. A derűs hangulatban hozott határozat még nagy szomorúságára válhatik két érdekelt kartársunknak.