Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 22. szám, 2025. május 30.
KOVÁCS ZOLTÁN
Mennyi zagyvaság egyetlen mondatban! Halász János fejtette ki az átláthatósági törvény beterjesztésekor, hogy a transzparens, átlátható közélet érdekében nyújtotta be a javaslatot, és szerinte ez a legjobb eszköz arra, hogy hatékonyan fellépjenek az ukrán propaganda ellen. Halász azt lát – amúgy párttársaival együtt –, amit a Fidesz politikai bizottsága mond neki. Most épp ukrán propagandát. Ezt pedig szinte napra pontosan azóta, mióta Ruszin-Szendi Romulusz korábbi vezérkari főnök belépett a Tisza Pártba. Azt megelőzően szó sem volt ukrán propagandáról, sőt a testület tejbe-vajba fürösztötte, több tízmillióért újíttatta föl egy századnyi katona elszállásolására alkalmas házát. Nem sejtette a testület, hogy kígyót melengetett a keblén, de mióta ez kiderült, végigsöpört az ukrán propaganda.
Pillanatnyilag az a kérdés, mennyien vannak az országban olyanok, akik ezt a zagyvalékot még benyelik, de főleg, hogy ezek közül mennyien hajlandók jövő év tavaszán szavazni a Fideszre meg erkölcsi horgonyára (vö. Harrach Péter korábbi kereszténydemokrata élharcos), a KDNP-re. Ilyen szellemiségű törvénnyel az Orbán-kormány korábban is fáradozott, 2017-ben tető alá is hozta a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényt. Már ez is orosz beütésű volt, a hibbant politikai észjárást és deformált lelkületet jelenítette meg: a külföldről támogatott civil szervezetek bizonyos körére vonatkozott. (A sajtóban többnyire a civiltörvény, ritkán a Lex NGO elnevezés használatos.) Az azóta hatályon kívül helyezett törvény szerint minden egyesület és alapítvány köteles volt bejelenteni a bíróságon, ha a külföldről kapott tárgyévi támogatásuk összege elérte a 7,2 millió forintot. (Hogy miért 7,2 millió, azt senki sem tudja.) Az érintett szervezeteknek fel kellett tüntetniük a honlapjukon, valamint az általuk kiadott sajtótermékeken, és mindenen, amire írni lehetett, hogy „külföldről támogatott szervezetnek” minősülnek. A törvény ugyan az érintett szervezetek működését nem korlátozta, de az eljárás kétségtelenül megbélyegző volt. Ezzel szemben a törvény alkotói szerint fontos nyilvánossá tenni, ha e szervezetek társadalmi befolyásán keresztül külföldi érdekcsoportok érdekeit érvényesítik. Ez korábbi rendszerek korábbi rossz emlékű vezetőit idézi emlékezetbe, akik ellen például Orbán és szobatársai is harcoltak, de nagyot fordult a világ. Ma Orbán és szobatársai bújnak falak közé és hoznak effajta rendelkezéseket. Most ennek a 2017-es politikai elmebajnak, a civiltörvénynek a továbbfejlesztett, orosz mintára kialakított változata látszik törvényerőre emelkedni a szuverenitás jegyében. Mindez elsősorban a baloldali és modern liberális értékrendet követő alapítványokat és kiadványokat támadja majd, de olyan jogszabályi követelményekkel, amiket már betartani sem lehet. (Igazolni kell például, hogy néhány száz forintos támogatás nem tartalmaz-e külföldi pénzt. Tényleg gyalázat, de egyébként értékhatártól függetlenül.) Ennél jóformán a késő kádári rendszer is nyitottabb volt.
Most az átláthatósági törvénnyel kapcsolatos fő Fidesz-mondanivaló az ukrán propaganda rémisztő ereje mellett, hogy aki tisztességes, annak nincs mitől tartania. Különösképp nyegle mondat, mert azt, hogy ki a tisztességes, ennek a gumijogszabálynak a tetszőleges számú értelmezhetősége adja. A gazdag állami tápon tartott kormány- és kormányszimpatizáns sajtó tort ül. A szaktársak attól vidámak, hogy a független sajtó most jól megszívja, azt remélik, több ellenzéki lap és net-szerkesztőség tönkremegy. (Ettől különben miért lesz vidám egy újságíró?)
„A támogatási lista alapján a 444.hu több mint 8 millió, a G7 és a Jelen 7-7 millió, a Klubrádió és a Magyar Hang egyenként több mint 10 millió forinttól esik el, és a Tilos Rádió sem számíthat a pályázaton elnyert több mint 7 milliós összegre – részletezi a Demokrata. – A civil szervezetek közül a Transparency International Magyarország több mint 7, a Roma Sajtóközpont pedig 5 milliótól esik el.” Ez összesen nincs százmillió forint. Ezzel szemben például a K-Monitor korrupciókutató szervezet közlése szerint az állam a kormányfő kedvenc lapjára, a Nemzeti Sport működtetésére 2024-ben 1 milliárd 338 millió 300 ezer forintot biztosít (Költségvetés, 2023).
A vidám fiúk figyelmébe ajánlom a Heti Válasz nyomtatott változatának szomorú történetét. A lap a jobboldali sajtó talán legjelentősebb kiadványa, ahogy szakírók mondják, zászlóshajója volt. Ma hasonló néven a színvonalas valasz.hu jelenik meg, de ez másik történet. Az egykori nyomtatott Heti Válasz jó példányszámmal, jó tartalommal, úgy hírlett, príma marketinges háttérrel létezett. Aztán jött az Orbán–Simicska-összetűzés, majd miután utóbbi visszavonult, a lap nyomtatott változata két hónap alatt megszűnt, a kiadó becsődölt. De miért kellett volna ennek örülni. Mellékesen: hova lett a príma marketinges háttér?