hvg.hu, 2025. május 29.
RÉVÉSZ SÁNDOR
„A belga főváros – itt már sok tapasztalat van erre – felkészült…”, jelentette a Népszabadság 1985. május 28-án. „Brüsszel már rutinos rendezőnek számít…”, írta másnap a Népsport. Azt is megírták a Népszabadság idézett cikkében, hogy kétezer helyet tartanak fenn a biztonsági embereknek, hogy bárhol, a nézőtér bármely pontján közbelépjenek, ha szükséges. Ehhez képest mindent elrontottak, amit elronthattak. És 39 szurkoló meghalt. A legfiatalabb áldozat 11 éves volt.
A brüsszeli Heysel Stadiont 1930-ban építették. Akkor a kontinens legkorszerűbb stadionjai közé tartozott. Sokféle sportág versenyeit befogadta.
1958-ban, 1966-ban, 1974-ben itt játszották le a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőit. 1974-ben kétszer is, mert megismételt mérkőzésen nyerte el a kupát a Bayern München. 1983-ban és 1984-ben az UEFA Kupa döntőjének hazai meccsét játszotta le itt az Anderlecht. 1972-ben itt rendezték meg az Európa-bajnokság döntőjét. A magyar válogatott is játszott néhányszor ebben a stadionban. Éppen a tragédia előtt két héttel értek el itt 2:2-s döntetlent a belga válogatott ellen egy barátságos mérkőzésen.
Ez a létesítmény tehát jól be volt járatva. Azonban jól le is volt rohadva. A stadion számos helyen omladozott. Sokan tudták, hogy biztonsági szempontból már nem alkalmas egy zsúfolt nézőtér és balhés szurkolósereg előtt lejátszandó kupadöntő megrendezésére. A két csapat vezetői igyekeztek meggyőzni az UEFA-t, hogy keressenek másik helyszínt, de nem jártak sikerrel. Pedig többek között a két hatalmas spanyolországi stadion, a madridi Bernabeu és a barcelonai Nou Camp is rendelkezésre állt, és mindkettőbe sokkal többen fértek volna be.
Akkoriban az angol csapatok uralták Európát. Az előző nyolc BEK-döntőből hetet angol csapatok nyertek. Négyet a Liverpool, kettőt a Nottingham Forest, egyet az Aston Villa.
Az előző évi BEK-döntőt Rómában, az Olimpiai Stadionban vesztette el az AS Roma a Liverpoollal szemben büntetőpárbajban. A mérkőzés után a Roma fanatikusai rátámadtak a Liverpool szurkolóira. Sokakat megvertek, megkéseltek. Valószínűleg akkor is ez történt volna, ha a Roma győz, mert a stadionhoz érkező autókban már eleve ott voltak az ütő- és szúrószerszámok.
Ilyen előzmények után várták az angol szurkolók az olaszokkal való brüsszeli találkozást. Már az elsőnek érkezett ezer angol szurkoló is összecsapott a rendőrökkel a városban.
A Liverpool volt az évtized kiemelkedően legsikeresebb európai csapata. A Juventus viszont megnyerte az előző évben a Kupagyőztesek Európa Kupáját, és a két kupagyőztes csatáját a Szuper Kupáért 1985 januárjában a Juventus nyerte 2:0-ra a Liverpool ellen. A Juventus világsztárok sorával állt fel. Ott játszott Európa legjobbnak tartott játékosa, az Év játékosa címet többszörösen elnyert Michel Platini. Mellette Boniek, Paolo Rossi, Tardelli, Scirea.
Óriási érdeklődés nyilvánult meg a mérkőzés iránt. A mérkőzés sajtófőnöke elmondta a Népszabadság tudósítójának, hogy 400 ezer jegyigénylés érkezett a belga és az európai szövetséghez.
Nyilvánvaló volt, hogy nemcsak telt ház lesz a rozoga stadionban, de jegy nélkül vagy hamisított jeggyel is sokan fel akarnak majd jutni a lelátókra.
A két kapu mögötti állóhelyes lelátókon alakították ki a Liverpool és a Juventus szurkolók szektorait. A két liverpooli szektor, az X és az Y mellett a Z-t a semleges belga futballrajongóknak szánták. Csakhogy a két csapat szurkolótáborából rengetegen maradtak jegy nélkül, és ők utazási ügynökségeken és jegyüzéreken keresztül jegyet szereztek a semleges szektorba. Belgiumban egyébként is sok Olaszországból elszármazott polgár és vendégmunkás élt. Ők is belgaként szerezhettek jegyet maguknak vagy olaszországi ismerőseiknek, hogy az olasz csapatnak szurkoljanak a „semleges zónában”. Mindenki tudta, hogy a semleges zóna nem lesz semleges, oda mindkét csapat szurkolói bejutnak majd. Főleg olaszok, de angolok is. Az elvileg semleges, gyakorlatilag kevert zóna ellen mindkét csapat tiltakozott. Hiába.
Ráadásul a két liverpooli zóna is túlzsúfolt volt, mert a gyenge jegyellenőrzés és biztonsági ellenőrzés mellett hamisított jegyekkel, sőt jegy nélkül is sokan bejutottak.
Két belga ifjúsági csapat játszott előmérkőzést a kupadöntő előtt. Ezek, véletlenül vagy sem, a Juventus, illetve a Liverpool színeit viselték. Közben a Juventus szurkolói körében már megjelent az angol drukkereket köszöntő tábla: Red Animals. Vörös állatok.
A Liverpool szurkolói lelkesen drukkoltak a vörös belga ifiknek, akik 3:0-ra vezettek a félidőben. Az első összecsapás nagyjából akkor zajlott le a nézőtéren, amikor a fehér csapat a második félidőben gólt lőtt. Ekkor találták meg egymást az Y szektorban tomboló angolok és a kevert szektorban dühöngő olaszok. Csak egy rossz drótkerítés és néhány rendőr által őrzött szűk senki földje választotta el őket egymástól. Eldönthetetlen, ki kezdte a dobálózást, de kétségtelen, hogy pillanatokon belül heves tüzérségi ütközet bontakozott ki. A többnyire erősen ittas szurkolók petárdákat, rakétákat hajigáltak egymáshoz. És minden egyebet, ami a kezükbe akadt. Például a stadion betondarabkáit is, hiszen a létesítmény olyan rossz állapotban volt, hogy a lelátók padlatából jókora kődarabokat tudtak kiszedni.
Akkoriban az angol csapatok mérkőzésein általános szokás volt, hogy az egyik csapat fanatikusai betörtek a másik szurkolótábor szektorába, majd egy kis verekedés után visszavonultak. Olaszországban azonban ezt a „játékot” nem ismerték, és amikor az angolok betörtek a Z szektorba, az olaszok fejvesztve menekülni kezdtek.
De nem volt hová. Zúdultak le a pálya felé, de a belga rendőrök elzárták az utat. Rohantak a kijárat felé, de a kapukat az illetékesek nem engedték megnyitni. A menekülők a szektor oldalfalához préselődtek. Többen megpróbáltak átmászni rajta. A gyenge fal ledőlt, az emberek lezuhantak, a fal darabjai rájuk estek. Lent a vasrács rúdjai kidőltek, a csonkjaik felnyársalták a rájuk zuhanó testeket.
39-en haltak meg, egy-két kivétellel a helyszínen. Túlnyomórészt olaszok. A sérültek száma 600 körül volt.
A holttesteket a vaskerítés darabjaira helyezték és futballzászlókkal takarták le. Aztán amikor a rendőrség és a mentők helikopterei megérkeztek, a légcsavarok keltette légáram lefújta a zászlókat a halottakról.
A közönség nagy részének fogalma sem volt arról, hogy milyen tragédia játszódott le a Z szektor környékén. Akik tudták, azok egy része bosszúra készült. Elözönlötték a pályát, elindultak a Liverpool szurkolótábora felé. A rendőrség megállította őket, de a Juventus fanatikusai két órán át harcoltak a rendőrökkel. Dobáltak köveket, rakétákat, üvegeket. Egyikük még pisztolyt is rántott. A küzdelem még a mérkőzés lefújása után is tartott. A Juventus győzelme ellenére.
Több játékos megpróbálta lenyugtatni a közönséget. Michel Platini az önéletrajzában így ír arról, hogy a játékosok az öltözőben a mérkőzés előtt és a közönség elé kiállva miként élték át az eseményeket: „A vélemények megoszlanak. Néhányan nem akarnak játszani. Tiltakozásuk érthető, ám hiábavaló, sőt veszélyes. Rothenbühler úr /az UEFA sajtófelelőse, R.S./ hozzájuk fordul, szavai szárazak, kimértek: »Ha Önök nem játszanak, akkor a mintegy harminc halotton kívül további, legalább száz emberélet forog majd kockán, itt a stadion körül.« Mindannyiunkat elfog s hatalmába kerít az irtózat attól, hogy pályára lépjünk. Várjuk a hivatalos döntést. Néhányan elhatározzuk, hogy kiállunk a szurkolóink elé, hátha felmérhető a katasztrófa mértéke, s ki tudja, talán a kedélyek is lecsillapíthatók. Boninival, Scireával s néhány más játékossal együtt az áldozatok tribünje felé igyekszünk. A Heysel – akár egy kitörő tűzhányó. Egyszercsak a Z szektor túlélőinek csoportjában találjuk magunkat. Sebesültek, valamennyien sokkos állapotban. »Bosszú! Gyilkosok! Nőket, gyerekeket öltek meg a vörösök! Bosszú!« Tomboló jajveszékeléssel vesznek körül bennünket. Könnyek szöknek a szemembe. Megnyugtató, vigasztaló, bátorító szavaim számomra is nevetségesnek tűnnek az ő fájdalmukhoz, szenvedésükhöz képest. Megragadják a karomat, könyörögnek, hogy ne játsszuk le a meccset. Már-már nekirontanak a »vörösöket« tőlük elválasztó gyatra rendőrkordonnak, hogy maguk vegyenek elégtételt. Torokszorító félelem attól, hogy az erőszak bármely pillanatban feltarthatatlanul hatalmába keríti őket, a rettegés attól, nehogy a huligánokhoz hasonló, vérengző vadállatokká váljanak – mondatja velem: játszanunk kell. Csak így vehetjük elejét újabb haláleseteknek. Rajtunk áll, hogy a halottakat megbosszuljuk, éspedig a pályán, szabályos küzdelemben, hisz a szurkolók miértünk haltak meg. /…/ Ez most több, mint egyszerű kötelesség, ez itt már-már küldetés.” (Rakéta, 1988. november 22.)
Bettino Craxi olasz miniszterelnök felháborítónak találta, hogy ilyen körülmények között, tiltakozása ellenére lejátszották a mérkőzést.
Majdnem félmilliárd tévénéző várta a készülékek előtt a kupadöntőt. A tévétársaságok egy része azonban lemondta a közvetítést. A Magyar Televízió nem tartozott ezek közé.
A hatalmas késéssel elkezdődött mérkőzést egy vaskos bírói tévedés döntötte el a Juventus javára. André Daina, a svájci játékvezető egy olyan szabálytalanságért ítélt büntetőt, amely nyilvánvalóan a tizenhatoson kívül történt. A 11-est Platini értékesítette. Ez volt a mérkőzés egyetlen gólja, amelyet megszokott gólöröm követett.
A kupát és az érmeket az UEFA elnöke az öltözők előterében adta át.
Margaret Thatcher brit miniszterelnök, a Vaslady követelte leghatározottabban, hogy az angol csapatokat tiltsák ki az európai kupákból. Ez meg is történt. A tiltás határozatlan időre szólt, azzal, hogy a Liverpool a tilalom feloldása után még három évig nem szerepelhet a kupákban. Végül öt év múlva oldották fel a tilalmat, és a Liverpool külön büntetését is egy évre csökkentették. Ezen idő alatt 17 angol csapat vesztette el a lehetőséget az európai kupákban való szereplésre, amelyre eredményeik alapján jogosultak lettek volna.
Az UEFA hivatalos megfigyelője kijelentette, hogy kizárólag az angol szurkolók felelősek a tragédiáért, senki más. Egy belga vizsgálóbíró jelentése azonban megállapította a rendőrség és a hatóságok felelősségét is. Néhány hatósági embert, köztük a stadion biztonságáért felelő rendőrkapitányt felelősségre is vontak.
Filmfelvételek és fotók alapján próbálták azonosítani a vétkes angol szurkolókat. 27 embert tartóztattak le, 14 szurkolót ítéltek el 1989-ben, öt évvel az események után 3-3 évre gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával. A büntetés időtartamának felét felfüggesztették.
Az elöregedett Heyselben ezután futballmérkőzést már nem rendeztek. Atlétikai versenyeket még tartottak itt. Tíz évvel később bontották le a létesítményt, és egy hipermodern stadiont építettek a helyére, ahol 1996-ban már újra kupadöntőt játszottak. Itt nyerte el a Paris Saint Germain az Európa Kupát a Rapid Wien legyőzésével.
A Heysel-tragédia nem volt elég ahhoz, hogy Angliában átfogó reformmal próbálják kizárni a közveszélyes garázdákat a stadionokból. Ahhoz kellett még egy tragédia, amely a Sheffield Wednesday pályáján, a Hillsborough Stadionban következett be 1989. április 15-én a Liverpool – Nottingham FA-kupa elődöntőn. Itt 96-an lelték halálukat. Sokkal többen, mint a Heyselben, de ennek nem a szurkolók közötti csata volt az oka. Itt a rendőrség megnyitotta a kapukat a kint rekedt szurkolók előtt, és a már zsúfolt lelátókra rázúdult a tömeg. Sokan a kerítésnek nyomódva fulladtak meg vagy halálra taposták őket.
Ezután kötötték bármikor visszavonható tagsági igazolványhoz a jegyvásárlást, ezután vették komolyan a garázda elemek kitiltását a stadionokból. Zártláncú kamerarendszereket állítottak fel a szurkolók megfigyelésére és megszüntették az állóhelyes szektorokat.