Arcosok Klubja

Nézem a vircsaftot, amit Orbán Viktor és barátai, pontosabban a Harcosok Klubja néven összeverbuvált társaság művelt a hétvégén, elborzaszt, a magyar kormányfő újabban miket vállal. Ráckevén spontán fölbukkan egy fórumon, sőt, Pilisvörösváron is ugyanez történik, mert véletlenül mindig arra ődöng, ahol fórum van. Legutóbb cirkuszi kikiáltást vállalt szikrázóan amerikaias környezetben. Titokzatos háttér, leomló falak vízesés-imitációval, előtte áll a kormányfő, ilyenkor szoktak bevágtatni a bóbitás lovak. A miniszterelnök nyakig ebben a cirkuszi pompában, minden harmadik szava a harc, minden ötödik a háború meg hogy ellenség. Pedig igazi ellensége csakis neki van a jelenlévők közül, választások közelednek, és ha veszít, maga sem tudja, mi lesz itt. Nem túlárazással kell elszámolnia, meg ilyen-olyan vagyoni elemekkel, hanem tizenöt évvel, zsákutcába vitt országgal, rongyolt lelkű, módszeresen átvert társadalommal és ki tudja, mennyi visszafizetendő hitellel. Ezért kapaszkodik mindenbe, ezért áll most rendületlenül a számára is idegen környezetben, és mondja, amit legújabban kitaláltak neki. A hatalomért, a túlélésért, a győzelem karcsúsodó reményében.

De aztán nem a bóbitás lovak következnek, hanem bohócok lépnek a színre. Egyikük energikus, a másik billeg, a harmadik tárgyszerű, ő a szembenéző. Meghatározó hangnem az ordítozó. A nézőtéren helyet foglaló harcosok figyelik a szertartást, de mintha nem értenék pontosan, minek is vannak ott. Befelé siettében egy pufók ember a riporter érdeklődő kérdésére –  mi lesz itt, miért jött ide? – azt válaszolta, nem tudja, de majd „a főnökség eligazít”.

Nem látni azonnal, ki a veszélyesebb: a porondról épp lelépő cirkuszi kikiáltó, vagy a harcos, aki nem egészen érti, mi készül éppen, de lépked befelé elszántan, eligazításra várva. Negyven év sem telt el, és az egykori szabadsághős immár a manézsban pózol és eligazítást tart. Egykor szabadságról és szabad emberekről beszélt, akik, ahogy a költő is remélte, másként ejtik a szót, fejükön másként tapad a haj. Ma áll Bagarja uram, a béke barátja, és így szólít békére: „Hahó, Harcosok! Isten hozott Benneteket! Köszöntöm a digitális világ szabadságharcosait! Ma azok gyűltek itt össze, akik jelentkeztek a felhívásomra, amit a hazájukat szerető magyarokhoz intéztem, mondjuk úgy, hogy a magyar patriótákhoz. Olyan patriótákhoz, akik nemcsak szeretik a hazájukat, hanem készek tenni is érte. Köszönöm, hogy csatlakoztatok a Harcosok Klubjához.”

Még jó, hogy azok vissza nem köszöntek: „Ave Cae­sar, morituri te salutant.”

Hogy persze erre a színjátékra meg a körítésre, meg az ezekhez kapcsolódó lelkesítő és felrázó emberekre nagy szükségük van Orbánéknak, de még hű helótáiknak, az állami tulajdonú szolgáiknak is, az biztos. Sötét felleg látszik közeledni, olyan nagy és fekete, amilyen eddig még nem, és miután ennek a hatalomnak nincs terve a normális vesztésre, majd hivatalátadásra, összete­rel­ni igyekszik saját táborát minden erővel. Aztán majd kiderül, az mire lesz elég. A hatalmi struktúrát lázasan erősítik: egy korábbi pártkatonát, a mindig is pártfügget­len legfőbb ügyészt voltaképpen áthelyezték alkotmánybírósági elnöknek. Korábbi pozíciójába a korábbi legfőbb ügyész jobbkezét szemelték ki, a megmaradt harcosok pedig talán lesznek elegen. Ők úgysem akarnak semmit, csak a sáncon belül lenni: a szolga nem szabad akar lenni, hanem hajcsár, az meg lehet belőle.

Orbánnal ebben a szorult helyzetben még azt is elhitették fürge tanácsadói, hogy az online tér visszaszerzése létszám kérdése, pedig ez aligha van így. Nehéz elképzelni, hogy lenne hirtelen tízezer olyan ember, aki reggeltől estig kommentharcot tud vívni a nyilvánosságban, mert megvan hozzá a megfelelő egzisztenciális háttere, nem kell dolgoznia, nem is kell majd mást csinálnia. Sőt, aztán majd százezren lesznek, ahogy a miniszterelnök mondta. Ezt a kommunikációs teret létre lehet ugyan hozni mesterségesen, de a valóságban fordítva történik: a szerveződő tér erősíti saját magát, és végül lesz belőle létező kommunikációs erő. Orbán és tanácsadói úgy gondolják, híveik majd osztódással szaporodnak, így lesz a mostani ezerből tízezer, majd százezer. Először is, nem lesz. De akármennyi lesz is, mi lesz a tartalma és a mondanivalója ennek a sokasodó, majd gigantikussá váló kommenthadseregnek? Brüsszel? Soros vagy Ukrajna, hiszen Orbánnak sincs egyéb mondanivalója. Ebbe hamar beleunnak, főleg, akik írják. Itt alighanem igaz lesz: a mennyiség az istennek sem csap át minőségbe.