Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 20. szám, 2025. május 16.KOVÁCS ZOLTÁN
Ez év februárjában még az volt a kérdés, mit keresett Orbán Viktor a madridi szélsőjobbos találkozón, ahol egy magyarellenes román pártvezető, George Simion is megjelent. A nacionalista, szélsőjobboldali román párt, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) ugyan hivatalosan nem vett részt az eseményen – mert erre csak azok kaptak meghívót, akiknek képviselői is vannak az Európai Parlamentben –, de George Simion maga mondta el a Balkan Insightnak, hogy ő is Madridban volt, és a konferenciához kapcsolódóan találkozott és tárgyalt is a többi résztvevővel. Korábban maga jelentette be, hogy az AUR kezdeményezné az etnikai alapon szerveződő romániai pártok, így a magyar pártok betiltását is, sőt még korábban törvényen kívül akarta helyezni Székelyföldet. A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat például 2020 decemberében panaszt intézett a Diszkriminációellenes Tanácshoz az AUR magyarellenes megnyilvánulása miatt, miszerint a párt országos kampányt indít az olyan etnikai alapon létrehozott politikai pártok ellen Romániában, mint például az RMDSZ. A panasz indoklásában kiemeli, George Simion és így az egész AUR kijelentései rasszisták és gyűlöletet gerjesztenek a magyar közösség iránt, elpusztítanák a közösséget, és kizárnák tagjait a parlamenti képviselői munkából. Az úzvölgyi magyar katonai temető meggyalázójaként megismert George Simion, az AUR egyik társelnöke a 2020-as európai választásokon indulva a következőket nyilatkozta: „Törvényen kívül helyezzük az úgynevezett Székelyföldet!”
Februárban még csak az volt feltűnő, hogy Orbán egy levegőt szív a magyargyűlölő román politikussal, májusban Tihanyban már a kormányfő maga beszélt arról, nem lesznek partnerek a várható új elnök – a magyarellenes, szélsőjobboldali George Simion – elszigetelésében. „A kereszténységért és a szuverenitásért folytatott küzdelemben számíthatunk egymásra” – jelentette ki Orbán, és kerüljük bár a cinizmust, de hogy jön össze a sírgyalázás meg a pártbetiltás a kereszténységgel meg a szuverenitással? „Biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk, ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőjével szemben” – mondta még Orbán, de ezt már Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sem bírta tovább hallgatni, videóüzenetben tiltakozott: „George Simion nem a mi emberünk. George Simion magyarellenes. George Simion úgy került a politikába, hogy az úzvölgyi magyar katonai temetőt, első világháborús temetőt földúlták. (…) George Simion nem a magyarok barátja, nem is lesz a magyarok barátja” – jelentette ki. Nem muszáj ahhoz akkora magyarnak lenni, mint Orbán meg az ügyben segítségére siető Kövér és Szijjártó, első olvasásra is szörnyű, amiket Simion beszél. Ha meg nem értik párt- és állami vezetőink, talán olvassák el újra. Meg újra, amíg nem megy a fejükbe.
Kelemen Hunor visszautasítása igen erős, ehhez Orbánék nyilván nincsenek szokva. Kövér László igyekezett kármentésre: „A miniszterelnök úr megnyilatkozása pusztán arról szólt, hogy mi a választók döntése nyomán kormányzó erőkkel hajlandóak vagyunk együttműködni, akár a kétoldalú kapcsolatok, akár az adott országban élő nemzeti közösségek ügyeit tekintve, akár pedig a brüsszeli politikát, az európai uniós közös ügyeket illetően.”
A miniszterelnök úr megnyilatkozása nem egészen erről szólt. A miniszterelnök úr előrefutott, és szó szerint ezt mondta: „számíthatunk egymásra”. A miniszterelnök úr ezzel nem a magyar–román kétoldalú kapcsolatokról beszélt, hanem abbéli reményének adott hangot – ismerve Simion oroszszimpatizáns nézeteit –, hogy az unióban új vétótársra talál. Az már csak – ahogy szakelemzők mondják – hab a tortán, hogy Simion támogatja Románia második világháború előtti határainak visszaállítását, amelyek a ma Moldovához, Ukrajnához és Bulgáriához tartozó területeket is magukban foglalják. Amúgy Ukrajnában és Moldovában is persona non gratának nyilvánították, de ilyenek a magyar kormányt általában nem érdeklik. Készséggel fogadnak be köztörvényest, kiadnak baltás gyilkost. Egyszer még jól jöhet, mindenki kerülhet szorult helyzetbe.
Közben Orbán egyre kérdésesebb társaságba keveredik. Áprilisban Vučić szerb elnök háromnapos nagygyűlést szervezett, amellyel a magyar CÖF-ös békemenet mintájára igyekezett erőt demonstrálni a hónapok óta tartó ellenzéki tüntetések után. Egy videóban Orbán azt üzente Vučić támogatóinak: „Nem vagytok egyedül, a ti harcotok a mi harcunk is. A szerb hazafiak számíthatnak a magyar hazafiakra.”
Ami Orbán Viktor videóüzenetét illeti, nem aratott osztatlan sikert a vajdasági magyar közösség körében. „Ez látszik a hozzászólásokból, nyilván a szemére vetik, hogy egyértelműen kiállt Aleksandar Vučić mellett, aki diktatórikus rendszert alkalmaz az egyetemisták fölött, és a vajdasági magyar közösségnek nagy része azért nem támogatja” – vélekedett Tómó Margaréta, a Szabadkai Rádió ifjúsági műsorának szerkesztője az ATV Híradójának.
Aztán tavaly ősszel – még mint az unió soros elnöke – Tbiliszibe sietett, már a georgiai választások éjszakáján ott volt. Lázas izgalommal érkezik ünnepelni az Európa-párti országba, ahol egy nappal korábban a Moszkva-barát erők minden valószínűség szerint elcsalták a választásokat, és minden erejükkel igyekeznek az országot letéríteni az európai integrációs útról. Akkor siet az oroszbarát pártnak gratulálni, amikor a helyieken kívül az országban tartózkodó hivatalos megfigyelők is a választások súlyos elcsalásáról beszélnek, és országos méretű tiltakozások kezdődtek. A választáson induló ellenzéki pártok aláírták az elnök által kezdeményezett chartát, amely szerint koalícióra lépnek, és reformokkal térnek vissza arra az európai integrációs útra, melyről a Grúz Álom vezette kormány letérítette az országot.
A Putyin kegyeit kereső és élvező Orbán dörgölődzését Európában nyilván nem honorálják. Az kevés, amit ismételget, miszerint gyáva az a nemzet, amelyik nem vállalja véleményét akár annak árán, hogy egyedül marad. Orbán újabban általában egyedül marad. Szembemegy az uniós értékekkel, elgyengül, ha Putyint látja, imádja Trumpot, és miközben üldözi a menekülteket, szítja ellenük a hangulatot. Már talán azt az egyszerű összefüggést sem látja – amit fiatal korában még igen –, ha egy flamand felpofoz Brüsszelben egy muszlimot, ugyanazt a pofont kapja Firenzében a román, Romániában pedig a magyar. Aztán Bulgáriában a török, mígnem a brüsszeli flamand pofonja végül Kazánban csattan, azt pedig egy orosz adja tatárnak. Azt a világot, amit Orbán és társai elképzelnek, ilyen pofonok hálózzák be északtól délig, nyugattól keletig.