Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 17. szám, 2025. április 25.
VÁNCSA ISTVÁN
Szijjártó Péter vidéken celebrált lakossági fórumainak egyikén a nagyérdeműt váratlan kijelentéssel kápráztatta el. A kérdező megjegyezte, hogy államunk az akkumulátorgyártásba eddig legalább ezerötszázmilliárd forintot belefeccölt, Szijjártó viszont ezt a kijelentést nem utasította vissza, hanem szimplán csak annyit mondott, „lehet, lehet, igen”. Kormánypárti politikus ilyen beismerést emberemlékezet óta nem engedett meg magának, tovább megyünk, kormánypárti politikus a szakadó esőben állva se ismerné be, hogy esik az eső, hacsak úgy nem érezné, hogy evvel a vallomással nem igazán késlekedhet tovább.
Egyébként pedig kormányunknak a nagyközönség számára ennél csakis tartalmasabb és előremutatóbb mondanivalója szokott lenni, és azokat általában késedelem nélkül elibünk is tárja. Most például lerántotta a leplet az MNB botrányának valódi főkolomposáról, az Európai Központi Bankról, és ezt az információt a publikummal, benne mindenekelőtt Kósa Lajossal azon minutában megosztotta.
Amit viszont nem ver nagydobra, az a bizonyos nyolcezermilliárd forintnyi ingyenpénz, amelyet már meg kellett volna kapnunk, de nem jő, noha rég itt kéne lennie. Látni mi nem látnánk belőle egy kanyit se, de hát ez így van rendjén. Többször is megírtuk már, hogy az ilyen summák felhasználásának jól begyakorolt módszere van, amely abból áll, hogy nagyjaink megosztoznak rajta és hazaviszik. Ez a mostani viszont csakugyan nagy pénz, fejenként nyolcszázezer forint, de hát épp az összeg valószínűtlen nagysága indokolja, hogy a plebs a közelébe se kerülhessen.
Majd a nagyjaink, akik értenek az ilyesmihez, ők ezt a problémát is abszolválják, egyébiránt pedig őket magánemberként a pénz iránti vágyakozás jellemzi a legkevésbé. Nem így az ellenoldalt. Kormányzó urunk meg is fogalmazta az egyik Facebook-posztjában, hogy a Tisza Párt és Brüsszel összeesküdött a magyarok ellen, megállapodtak, hogy tönkreteszik a magyar egészségügyet és lerontják a magyarok életszínvonalát, hogy a Tisza Pártot segítsék hatalomra.
Bizonyára így is történt, bár a népesség jelentős hányadának az emlékezete szerint a gazdaságot, az egészségügyet és a lakosság életszínvonalát a 2010 óta egymást váltó Orbán-kormányok vágták teljesen gajra, másnak ugyanis erre esélye se volt. Élesebb elméjű honfitársaink abban se kételkednek, hogy a száj- és körömfájás vírusa laboratóriumban jött létre, és persze szándékosan, avval a céllal, hogy a magyar népet az ő kormánya ellen fordítsák, erre Gulyás Gergely mutatott rá roppant meggyőzően.
Szájer József a Magyar Nemzetben még világosabbá tette a képletet: „Az uniós tagországok szuverenitását ma életveszély fenyegeti. Mi, magyarok nem maradhatunk csendben, még ha ezért támadnak is bennünket azok, akik hatalmi célokból (újra) birodalmat akarnak Európából csinálni.” Most viszont zavar támadt az Erőben, sőt egyre gyakrabban támad benne zavar, mintha legalábbis ki akarna pökni minket, csak valami okból nem sikerül. Hogyan is sikerülhetne azután, hogy kormányzó pártunk megtalálta az MNB-botrány igazi főkolomposát, az Európai Központi Bankot, és egy pillanatig se késlekedett a leplet róla lerántani.
Az Európai Központi Bank tehet arról, hogy nem születhetett meg az a törvény, amely megakadályozta volna az MNB alapítványában lévő pénzek átláthatatlan kezelését, ezt maga Kósa Lajos mondta a 444-nek. „Kezdeményeztük azt, hogy az Európai Központi Bank menjen abba bele, hogy a jegybank felügyelőbizottsága folyamatában tudja ellenőrizni a jegybank által alapított alapítvány tevékenységét, de ebbe nem ment bele az EKB”, vázolta fel a helyzetet Kósa, nála hitelesebb hírforrás pedig el se gondolható.
Persze a legmeggyőzőbb e tekintetben is Orbán Viktor, ki lenne más. „Én harcolok a magyarok érdekeiért, de vannak, akik büszkék arra, ha minél rosszabb az országnak, mert akkor annál előbb kerülhetnek hatalomra” – mondta a szokásos, péntek reggeli Kossuth rádiós interjújában.
Azt is mondta továbbá, hogy olyan emberben, aki a hatalomért és pénzért bármire képes, abban megbízni sohasem szabad.
Nálunk ő e tekintetben nyitott kapukat dönget. Mi az ilyen emberben megbízni soha nem fogunk. Ha közben a legszabályosabb módon szentté avatják, akkor se. Ha Isten a szemünk láttára ragadja magához, mint Hénochot és Illést egykoron, akkor beletörődünk, hogy az ég ura is tévedhet olykor-olykor.
De valójában nem tévedhet. Ekkorát soha.