hvg.hu, 2025. április 15.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Aki szereti a hazáját, nem akar neki rosszat. Nem támogatja, ami rontja a helyzetét, hanem azt támogatja, ami javítja. Ez nagyon egyszerű igazság, amellyel nagyon egyszerűen gondolkodó embereket, nagyon csúnyán át lehet verni.
A rossz és a jó ugyanis nem a pillanat kérdése. Nem is egy-két évé. Hanem hosszabb távé. Legalábbis azok számára, akik jól szeretik a hazájukat, és nem ostobán. Azok számára, akik gondolnak a holnappal.
Ha rossz kormányzás alatt jobban megy az országnak, az rossz. Ha rossz kormányzás alatt rosszul megy az országnak, az jobb. Legalábbis akkor, ha a kormány leváltható.
Ha rossz kormányzás alatt jobban megy az országnak, akkor a kormányváltás motivációja és esélye csökken, a rossz kormányzás tovább tart, és az országnak hosszabb távon rosszabbul megy majd. És fordítva.
Putyin alatt is, Erdogan alatt is ment jól az országuknak, mielőtt rosszul ment volna. A jól menésnek volt szerepe hatalmuk megszilárdításában, kiterjesztésében – a későbbi rosszul menésben.
Rosszabb kormányzás alatt mehet az országnak jobban, jobb kormányzás alatt is mehet rosszabbul. Ez nem ellentmondás, hanem hétköznapi tapasztalat.
Egy országnak sok okból mehet jobban rosszabb kormányzás alatt, mint jobb alatt.
Egyrészt külső okokból. Jobb kormányzás alatt is lehet világválság, megugorhatnak az importálandó, lezuhanhatnak az exportálható javak árai és még sok minden történhet. Természeti katasztrófák, külső támadás, akármi. Rosszabb kormányzás alatt is lehet konjunktúra, alakulhatnak kedvezően a cserearányok is, az időjárás is, és érkezhet kívülről pénzözön.
Másrészt ott vannak a belső okok. Rosszabb kormány is élvezheti egy előző jobb kormány gazdaságpolitikájának üdvös hatásait. Jobb kormány is szenvedheti egy előző rosszabb kormány gazdaságpolitikájának ártalmait. A gazdaságpolitikai stratégia ugyanis hosszabb távon hat.
Egy jobb kormány belebukhat abba a gazdaságpolitikába, ami az ország javát szolgálja, és akkor szolgálja, amikor már egy rosszabb kormány fennmaradását segíti elő.
Továbbá: a rossz kormányzásnak is, a jónak is sokféle ágazata és hatása van a gazdaságpolitikán és az életszínvonalon kívül. Egy rossz kormányzat alatt eltorzulhat az oktatás, szétzilálódhatnak a nemzetközi kapcsolatok, elfajulhat a közmorál, sérülhetnek az emberi és politikai jogok, növekedhet az egyenlőtlenség mindenféle tekintetben, megerősödhetnek a diszkrimináció különféle formái stb., stb. Ha ezen kárhozatos folyamatok visszafordítását a szavazataikkal segítik azok a választók is, akik minderre nem, de az életszínvonaluk csökkenésére érzékenyek, az nagyon is rendjén való.
A lengyel kormány éppúgy semmibe vette az uniós jogot, éppúgy pusztította a jogállamot és a demokratikus intézményeket, mint a magyar (illetve annyira azért nem, de eléggé). Lengyelország pénzét éppúgy visszatartották, mint Magyarországét. Ezt Lengyelországban is megérezték. Ez hozzájárult a kormány bukásához. Ennek köszönhető, hogy Lengyelország hozzájutott a pénzéhez.
A Tisza Párt EP-képviselője azon dolgozik, hogy ez Magyarországon is megtörténjen, hogy Magyarország is hozzájusson a jó okkal blokkolt pénzéhez. Kollár Kinga tehát azt teszi, amit Magyarország hű polgárának a hazája érdekében, honfitársai jobbléte érdekében tennie kell.
Köszönjük!
Az egykori liberális és demokratikus Fidesz aktivistái azzal a táblával köszöntötték George Bush elnököt 1989 nyarán Budapesten, hogy „Don’t give money to the communists!”. Ne adj pénzt a kommunistáknak! Vagyis a regnáló kormánynak, melynek leváltása a szabadság és jólét hívei számára mindennél fontosabb volt. A kommunista párt központi lapja el is marasztalta a Fideszt (is): „Lehet olyan nyugati vélekedés is, amely a ‘kommunista világban’ kedvezőnek tartja ilyen feszültséggóc jelenlétét, de legalábbis azt, ha Magyarország gazdaságilag és politikailag a szakadék szélén ingadozik. Ennek az irányzatnak kedvező a Fidesz és az MDF-vezető javaslata.” (Népszabadság, 1989. július 17.)
Ezen a mélyponton van ma a Fidesz. Illetve sokkal mélyebben.