Népszabadság, 1996. augusztus 14.

Szerda

UJ PÉTER

Atalantában esik. Szomorú egy Orimpia ez így, ebben a formában. Korrektul szívnak, mint Ziaul Hakkot a tányérsapka, konkréten.

Leveti magát a vécékagylószerű piros szkájfotelba, a hidegburkolatot nézi, meg ki: ott is, itt is sunyi eső.

Szól a kokodzsámbó. Mindig szól, valahol mindenütt van egy zug-Juventus, rejtett Danubius, rádiócsapda.

Bérelne biziviciglit? Ebben az időjárásban benne? Zisten rogyasztaná az eget Vissy Károlyra.

Ebédre ubisali, tojásos nokerli, legalább. Kicsit már hűlt, de azért.

Mégsem van ez rendben, bronzorimpia, csárlszbronzon. (Közben: Tré Csárlsz a Dunán bitliszel millecentenár, megaszínpadon ejtőernyős Demszky, rendezte Jancsó, csók a család, pár száz millió valami jó prodáksönnek.)


Videokamera viszi haza Balaton. Jutta fürdik fekete tóban. Itt meg rászorult a biciglisnadrág. A kis Jürgen lukozidot iszik. Ez meg én vagyok. Videokamera egy szép épület előtt. Szálloda. Hattyúk. Egy sirály és kenyérhéj. Itt meg ebédel a család, resti, pohár sör, másfél adag örömpörkölt, visszük haza, nézzük örömpörköltöt majd, VHS, zommer kilencvenhat, szól a kokodzsámbó meg a makaréna.


Nyárfák, látod, kisfiam, nyárfák. Olyan randa vattája van neki. Nem nyír, a nyír az a fehér, fehér a törzse neki. Kommunista fa. Amikor apád komszomolista volt, nyírfából kifaragták az évfordulóra a kommunista kiáltványt. Apád volt az őrsben leninmauzóleum. Hány és hány minap telt el így!

A síphoz volt olyan piros zsinór, ne lehessen lenyelni, ha mégis, akkor vissza lehessen húzni.


Reggelire borsóleves nyírségi style. Atalantában meleg van. Itt az első arany. Istenem, megúsztuk, mint a templom egere. Szól a kokodzsámbó, meg vápsuváp.

Kinn még mindig szibéria van, szürke nyomor, hullámzó Balaton, benn meg kávébarna unalom, közvetítés az atalantai orimpiáról, némi meglepetésre beverekedte magát a világ tíz legjobb háromezerméteres üldözőnője közé.


Estére pacal, koviubi. Kereszrejtvényfejt, Füles vagy miazanyám van most, szól a kokodzsámbó meg a bímájlává, Szokol celluxolt ceruzaelemekkel, tévében Katona Klári. Éjjeli követítésszünetben hasizmoznak, talán még nem késő elkezdeni izmosnak lenni, álmában badizik.


Kirándul vele a hajó, makaréna szól meg kokodzsámbó, kiskóla. Eurófiatal eltűnik bézbólsapkájában, tüntetőleg Filázik, botlik a citronysárga pólójában, lila felirat veri a térdét, pénzért jön, kap ezeret, kilukozid, chips, pizzájára brokkoli, csilibab, kecsap. Estére mehet palacediszkóba, eshet szeme kifele, mer’ műanyag szoknyás lányok, toronymellek, keptendzsek meg kokodzsámbó, de itt csak zenemeghajtású kabriósok rúgnak a labdákba, kokakóla, kábítószer, tetoválás.


Májgaluskaleves. Talpraesették alkusznak a zöldborsófőzelékre. Vagy mi van. Hogy az Irénkéjék elmentek és nem-e lehetne-e hogy az ő hidegcsomagjukat, viszont a szardínia helyett löncshús és a gyerekek nem jönnek reggelizni, elvinnénk a rántott húst meg a kakaót, öntse össze, kihűlt a rántotta, olajos, mér’ nincs friss víz és foltos az eszcájg, vigyázzon a céklával!


Egy jó ital a bárban? Vesevelő után, ezzel máris visszaadjuk a szót a kerékpárnak, nem sok babér terem, a nigérek Afrika braziljai, nem kanu, kajakra, nem amunikálok, okocsa?, emelt fővel szaladtunk bele a késbe, vápsuváp és lemontrí. Napszállta a pingpongozás nem ajánlott, viharjelzésre gumicsónakot elhagyni.


Atalantában hőmérséklet és páratartalom van. Finn a kavicságyban. Formula ájnc, Hokkenheim, Atalanta elveszett az éterben, csak a kokodzsámbó hangjai szűrődnek át. Megnyugtató gemüsesuppe.


A melegben jól jön egy gyümölcsleves, Schweinskotlette am Rost, bizivicigli csúzdával, vízilabdazakó. Katona Klári a szemifájnelben, Atalanta rá-rá-rá, és micsoda korrekt tornászcsajaink vannak, a többiek feneke béka, mint szikvizes a paripáját, Kiss Balázs elveti a sulykot.


Emhetesen már hazakokodzsámbó, ultrarövid út, kajakkenusainkban bízik a hang sztereó, beúszik lassan a makaréna.

Uj Péter