Népszabadság, 1996. augusztus 7.
Szerda
UJ PÉTER
Akkor kapott el először a hányinger, amikor a Szomszédokban (jó, tudom…) Zenthe Ferenc okleveles tenkeskapitány, az igazság háromszoros magyar bajnoka belehajolt a kamerába, de úgy bele, ahogy csak a Szomszédokban tudnak, és harsányan Mol benzinkút építését követelte szűkebb pátriárkájában, Gazdagrét környékén.
Lenyeltem rögtön a távkapcsolót. Rendben van, sokat fizetnek, mint a disznó, de legalább ne ilyen durván adnák elő forgatókönyvileg, lenne először csak megnyomva az igékben a mol: barMOL, lejMOL, karMOL, aztán fokozatosan történne az adagolás, mint a korszerű környezetbarát töltőpisztolyokkal, ugye. De így kajakra, amikor egész Gazdagrét veszettül tiltakozik, hogy tán nem kéne benzinkutat húzni a zöldbe, egy tervezett park, egy óvoda meg egy orvosi rendelős társasház közé.
A pénz itten nem gondolkodik, nem udvariaskodik, nem ügyel erre-arra, ízlésre, hanem még több pénzt akar, és akkor jönnek a realitások, a racionalitás, hogy ennyi meg ennyi, és nyilván — tudjuk, hol élünk — megjelennek bordó papírérvek is megfelelő zsebekben, még ezzel is kiegyezik az ember — mert tényleg realista, mondjuk így —, csak akkor fordul a gyomor, amikor lakossági igényekről, pláne környezetbarátságról esik szó. Márpedig gyakran esik.
A lakossági igény megkérdőjelezhetetlen. A magyar lakosság folyton benzinkutak után vágyódik, a töltőállomás, illetve az üzemanyag első számú szükségleti cikke. Elég csak Gazdagrét környékén szétnézni, ahol három benzinkút épült az utóbbi egy-két évben, mind a három akkora, hogy egy-egy kisvárosra elég volna.
Egy éve sincs, hogy pont a lakótelep alatt megnyílt a vadi új óriás-Esso, kicsivel arrébb a Hamzsabégi útnál keletkezett egy Agip, följebb, ötszáz méternyire, Budaörs határában egy méretes, alig néhány hónapos Shell, aztán Budaörsön egyébként is van három, most meg megint Gazdagrét alatt, az Esso előtt építenek egy hatalmas Aralt. Úgyhogy a benzinkút-ellátottságot tekintve alighanem ez Európa legdinamikusabban fejlődő területe. Micsoda hatalmas lakossági igényeket rejthet itten a mély, ha még egy Mol kút is köll! Bizony, minálunk a lakosok úgyszólván benzinnel működnek, a százharminc forintos kilencvennyolcassal konkrétan. Isszák, szívják, eszik, csontjából apró emléktárgyakat készítenek.
És ha megfigyelték, mostanában mindenütt környezetbarát kutakat építenek. Milyen is a környezetbarát benzinkút, vetődik föl jogosan a kérdés. Mint neve is mutatja, gyűjtőhelye a kihalás fenyegette hüllőknek, ritka madaraknak, kisemlősöknek, a védett növényfajtákról nem is beszélve, és ott az az áldásos levegőtisztító hatás.
Na jó: kevésbé környezetszennyező benzinkút van, környezetbarát nincs. Illetve az a környezetbarát benzinkút, ami nincs. A pontosság kedvéért.
Mindig hülyének vagy valamiféle perverz állatnak néztek azért, mert szeretem a benzinszagot. Amit egyébként azok a remek kis rákkeltő aromás szénhidrogének okoznak. Tényleg szeretem. De most már kezd nagyon büdös lenni.
Uj Péter