hvg.hu, 2025. április 7.
RÉVÉSZ SÁNDOR
„Az a civilizáció, amely szemközt röhögi a Teremtőt, a természetellenest magasztalja, a világ legnagyobb vallásai szerinti bűnöknek hozsannáz.” Ezzel a szöveggel üdvözli a gyülekezés alkotmányos jogának eltiprását a Magyar Nemzet megkülönböztethetetlen szöveggyártóinak egyike.
Nos, a természetellenes szexuális magatartást a világ legnagyobb vallásai követelik meg híveiktől. Bűnnek minősítvén a természetes szexuális gyakorlatok jelentős részét. Mindenkinek alkotmányos, a gyülekezési jognál nem kevésbé fontos joga, hogy elfogadja és kövesse istenének törvényeit, és azoknak megfelelve, természetellenes módon korlátozza a szexualitását.
Csak éppen nem kellene ellentétükre fordítani a szavak értelmét.
A katolikusok hatodik, a reformátusok hetedik parancsolata azt mondja: „Ne paráználkodj!” A zsidók hetedik parancsolata pedig azt: „Ne légy házasságtörő!” A keresztény félrefordítást az tette szükségessé, hogy a zsidók az Ótestamentum szerint, amint azt minden bibliaolvasó ember tudja, gyakorta többnejűségben éltek, és még feleségeik szolgálónőit is igénybe vehették gyereknemzés céljából. Így jött össze Jákob tizenkét gyermeke is.
Azonban hagyjuk a zsidókat, az izraelita vallás nem tartozik a világ legnagyobb vallásai közé, rájuk biztosan nem is gondolt az idézett mondat szerzője.
A „Ne paráználkodj!” parancsolatát sokféleképpen értelmezik. Többen úgy, hogy az egymáshoz hű, melegházasságban élő párok nem is szegik azt meg. Ezért vannak olyan keresztény pásztorok, akik a meleg házasságot szentesítik.
Maradjunk azonban a hagyományos keresztény értelmezésnél. Ennek kitűnő összefoglalását adja Cseri Kálmán, jeles református lelkipásztor könyve A törvény betöltése – a tízparancsolat magyarázata.
Ebben világosan és minden lazítás nélkül le van szögezve, hogy Isten a szexualitást a házasság, férfi és nő monogám házasságának keretébe helyezte, és a paráznaságnak minősül minden szexuális gyakorlat, ami ezen kívül van. Mivel értelemszerűen Isten parancsolatának megfelelő házasságról lehet csak szó, kizárólag az egyház által megszentelt házasságban lehet Istennek megfelelő módon szexelni. Az önkielégítés is paráznaságnak számít természetesen. Isten törvényeit követő ember a válástól is tartózkodik. Válás után már csak paráználkodni lehet.
Cseri Kálmán hangsúlyozza is, hogy mennyire fontos az önmegtartóztatás. Hogy ellenálljunk a vágyainknak. Akkor is, ha a házasság lehetőségétől még igen messze álló serdülő gyerekek vagyunk. És minden más esetben. Uralkodjunk a vágyainkon, parancsoljunk a szemünknek, a gondolatainknak! Győzzük le a természetünket!
Elsőrendű követelmény, hogy fojtsuk el azokat a vágyainkat, amelyeket a természet belénk táplált fajunk fenntartása végett. Mi egyebet nevezhetnénk természetesnek, mint azt a szexuális gyakorlatot, amellyel a természet generációról generációra újjászüli önmagát? Mi állhat ettől távolabb, mint az a szexuális önkorlátozás, amelyet a hagyományos keresztény tanítás hirdet. És amelynek még a keresztények túlnyomó többsége sem tud megfelelni, nem beszélve az emberiség 70 százalékáról, amely nem keresztény. Ha ehhez az óriási nem keresztény többséghez hozzászámoljuk azokat, akik nem hitük, csak keresztlevelük és ünnepnapi szokásaik szerint keresztények, akkor az az óriási nem keresztény többség még nagyobb. És a többnejűséget bizonyos helyzetekben és országokban elfogadó iszlám híveivel meg az izraelitákkal együtt sem éri el az egyistenhitűek aránya az emberiség harmadát.
Az utóbbi évtizedekben megszületett magyar gyerekek többsége nem keresztény házasságból született, tehát paráználkodásnak köszönhetjük, hogy annyian is vagyunk, amennyien. Az elérhető információk szerint ilyen, egyházi házasságon kívül született gyerek például Orbán Ráhel, mint ahogy így születtek az én lányaim is.
Ki-ki gondolja át, hogy az általa belátható körben mekkora lehet azok aránya, akik soha nem éltek keresztény házasságon kívül nemi életet, soha nem elégítették ki magukat. Milyen törpe kisebbséget alkothat ez a hatodik/hetedik parancsolatnak megfelelő kör? És azok közül, akik ezen kívül vannak, hányan érezték, érzik megvetendő bűnösnek magukat?
És hány ezer évig kellett az emberiségnek fajfenntartás céljából paráználkodnia, mire létrejött a házasság intézménye?
Az ember persze nem csupán természeti lény. Nagyon sok mindent nem tesz meg, amit megtenne, ha csak a természetes vágyait követné. Szerencsére. Hiszen ettől ember. Ki mennyire. Az a túlnyomó többség, amelyet nem köt a helyes szexualitásról vallott hagyományos keresztény felfogás, az is tekintetbe vesz mindenféle elvet, körülményt, szempontot a saját érzelmeit, kapcsolatai érdekeit. Legfőképpen vágya tárgyainak akaratát.
Aki azt hallja, hogy a természetellenességre hivatkozva tiporják bárki jogát, legyen tisztában vele, hogy róla van szó! Akkor is, ha a hagyományos keresztény felfogást követi, és akkor is, ha nem.