Part

Sajnálatos módon, és itten látványosan nem bocsátkozom találgatásokba, mindig ugyanarról van írva.

A százforintos kolbászról, ezermárkás cimmer feriről, árszínvonalról, na; meg esetleg a maffiásososodásról, lepofozott adóellenőrökről, kurvákról, persze, nyálcsorgatósabb bulvárlapokban és rendőrségi magazinokban, és aztán még ott vannak a csontig lerágott kelet-németek.

Viszont el van hallgatva, kőkeményen, egy másik arc, amely azért a mai napig meghatározó volna.

Ottan van, a balatoni valóságban mélyen gyökerezve, kiirthatatlanul, ott szaglik, lebeg és pusztít a SZOT-életérzés (nyelvőröknek: -fíling).

A lengőteke-ultiparti-csocsó-tojásosnokedli üzemi üdülői négyszög. Futószőnyeg és lambériát imitáló töredezett műanyagburkolat, vécékagylószerű scifi szkájfotelok (piros műbőr, naná, majd a Himalája), tavalyi szúnyogok a pók hálójában, tavalyi vendégek vére a falon, félig megfejtett Fülesek, tankcsapdázott pingpongasztal (kínai háló!), tágas társalgó, hiányos sakk-készlet, ösmerkedési öst és szalonnasütés (konfliktusforrás: mekkora nyárs, mekkora szalonna, mennyire parázson, mennyire szenesre – ilyen hitviták). Még Traubi is van, igaz, kilencvennyolcért.

Létező holiday-szocializmus.

Jöjjön csak egy kis eső, borulás, és máris előtűnnek a SZOT-arcok.

A krumplileves de facto krumplileves. Menzailag. A napközben kétkapura unatkozó szabadidősusogós nyugdíjasok élet-halálharcot vívnak a zöldborsófőzelékért.

Kulturális programnak ott a Csárdásfesztivál, a Száz roma virtuóz meg Pap Rita a szabadtéri színpadon.

Vissy Károly a népszerűségi listán magasan vezet Bobby Ewing és Esztergályos Cecília előtt. Ő az isten. Hogy a kelet felől érkező az most merre? és a tőlünk délre található felhőzóna? de elsősorban: a Balaton környékének időjárását mi alakítja? alakítja-e valami?

Ha alakítja, és kisüt, más a felállás ugye. El lehet lepni a vizet. (A halak is azért annyira laposak, hogy elférjenek valahogy a fürdőzők között.)

És bármit mondjanak az árszínvonalról (egyébként a parti büféknél olyan Budapest, belváros III. osztály) a kockáspokrócosok megrohanják a legközelebbi hekkeldét és kétpofára zabálják azt a rossz, nyolcvanszor fagyasztott tengeri halat (keszeget csak ínyencek és horgászok), de hát ilyen nép a magyar: hálátlan, konformista, azért a kis szálkátlanságért eladná az anyját.

Sokáig nem lehet erjedni a térdig érő hideg vízben (mondani nem kell: a déli parton vagyunk, az az igazi SZOT-Balaton), és Füred felé járva már a begyaloglást is megunja az ember, kinn, a pokrócon meg kifogy a betű a múlt heti tévéújságból, kimerül a hekk-, főttkukoricakeret, lépni kell, és ha jól jött ki, hát meg lehetni elégedve az ember: összeég rendesen, hogy kormánynak dőlve, félmeztelen kell hazaladáznia az emhetes autópálya-paródián.

Rali, krossz.

Uj Péter