Reggae

Szansájn és lézengő ötszáz a Pecsa szabtéren. Így megy ez, semmi értelmes bulira nem mozdulnak ezen a nyáron, pedig milyen jónak ígérkezett a dolog. Azóta bukott a Crimson-koncert, a Lou Reed is, bár ott azért volt vagy kétezer fizető, a Red Hot Chili botrányos ötezerrel, a világzenei fesztivál meg a világ cikije Pesten, egy félkocsmányi közönség, a Galliano le lett mondva, ne hogy má’ frisset halljunk. De ki merne ide ötven évnél fiatalabb rocksztárt hívni?

A huszonöt éve önismétlő Santana meg a tizenöt éve Sultans of Swingező Knopfler jött be eddig. És akkor ne pofázzunk, hogy ide lejárt sztárok járnak haknizni, azok hát, örüljünk nekik, Záray-Vámosi kell ide, meg Koncz Zsuzsi, a progresszív.

Szóval ötszáz ember egy fesztiválon megin, reggae-fesztiválon, pedig épkézláb reggae-t minden hatodik szökőévben hallani errefelé. És most a Pecsa szabadtérre el lett turnéztatva ötven minőségi reggae-zenész. A Malibu nevű nagyon fehér rum állta a cechet részben.

A Mighty Diamondst csak a koránkelők kaphatták el, állítólag rendben volt. Pato Banton és a Reggae Revolution produkciójánál viszont már mindenkinek kiderült: itten tánc lesz, szétesés, a hátas dobása.

Az ötszázból jó négyszáz mozgott már, ami rendkívüli arány ennél a népcsoportnál. A szerencsétlen magyarok olyan darabos mozgással adják elő ezt a reggae-lazulást, hogy.

Szétmosolyogják a fejüket a feketék, örülnek mindennek, ennek az ötszáznak is, mit foglalkoznak vele, rasta vibration – positive vibration.

Ini Kamoze, a gengszter nem jött, ő kevésbé pozitív, biztos, tud valamit. A Spanner Banner éppen csak melegít, nem is baj, átmennek Chaka Demusba, mégis ő a legnagyobb sztár a dance hall környékén, igazi MTV-s kedvenc, talán még a Juventus rádióba is befér, mint Scatman John alternatívája.

Még ha lassulunk is, a tánc folytatódik, sőt sűrűsödnek az emberek, állítólag kint osztogatják a jegyeket, bejöhetnek a mezőn ücsörgők, már akinél nincs éppen pitbull.

Tease Me és Twist And Shout – na igen, biztosra mennek. A protézisesek is csípőből nyomják a mozogást, és milyen hasznos ilyenkor, hogy a bringák leszoktak a hasat takaró ruhákról.

A Wailerst szánják fő attrakciónak, mégis Bob Marley, minden. Roots, Rock, Reggae – klasszikus beköszönés, és ha Marley papa hangja nincs is ottan, teljesen orig a dolog. Félelmetes ritmusszekció szaggatja, egy őszülő raszta a dobnál, meg egy flegma basszusarc. Nem bonyolult zene ez, csak éppen jókor kell eltanálni a pergő szélét.

Meg az ének. A hazai mezőnyben ahhoz vagyunk szokva, hogy harminc együttesre jut egy fél elfogadható énekes, itten meg az ötven zenészből huszonöt olyan hanggal bír, hogy.

A Lelőttem a körzeti megbízottat, a Háború meg a többi pozitív klasszikus és az egyre súlyosabb tánc, a szent növény illata, feledkezés, Everything’s gonna be allright.

Itthon vagyunk. Minden oké lesz. Stay positive!

Uj Péter