Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 13. szám, 2025. március 28.
KOVÁCS ZOLTÁN
Az elmúlt tizenöt évben Hadházy Ákos egyike volt azoknak, akik tartották a lelket az ország szabadsághoz ragaszkodó részében. Ha valaki tudni akarta, mi folyik az országban, elég volt, ha olykor rákattintott a képviselő honlapjára: a nagy pénzekkel megtámogatott két méter magas, vagy épp a buszmegálló tetejére fölhúzott kilátótól kezdve a pusztába vesző, soha el nem készült utakig bezárólag. Ezek mind magyar agy szüleményei, amik önmagukban csak szégyenletesek, de miután kivitelezésükre állami bukszák nyíltak jó nagyra, egyben egy ország esztelen és megmagyarázhatatlan bőkezűségének építményei is. És ezek csak a néphülyítés mindennapos és egyszerű eszközei, mert mindaz, ami nagyban folyt, nem is volt látható. Az, ami most kezd kiderülni, a rendszer lelkéből fakad: a parasztvakítástól egészen az urizálásig, értelmetlen beruházásokon át. Ennek a táplálékláncnak a tetején pedig – ahogy az egész működésének vezető pozíciójában – Orbán Viktor ül.
Sok durva ügy történt a három és fél ciklus alatt, de most mintha kimagaslana ezek közül a Magyar Nemzeti Bank másfél évtizedes története. Lassan fény derül mindenre: ötszázmilliárd forint sorsa tisztázatlan. Nem mintha a most távozó elnök hivatali ideje alatt rendben ment volna minden, hiszen már akkor is fölvetődött, hogyan veszti el közpénzjellegét az alapítványokba kimentett állami pénz, de akkor még nagy volt a barátság a jegybank elnöke és a kormányfő között. A miniszterelnököt legutóbb Lukács László György, a Jobbik frakcióvezetője szembesítette a kormány felelősségével. A miniszterelnök a múltban többször is „jobbkezének” nevezte Matolcsy Györgyöt, amit az többször viszonzott, mondhatni, kéz a kézben jártak. A bankelnök legemlékezetesebb mozzanata volt egy 2012-es hódmezővásárhelyi beszéd: a kormány „gigászi harcáról” beszélt angol banki ismerőseinek, akik megkérdezték, miként álltak ellen a magyar kabinetet ért gyilkos támadásoknak. „Mondtam nekik, kell hozzá egy miniszterelnök, egy frakció, egy kormány, egy nemzet, egy nép, egy békemenet és még néhány egyéb dolog. Azt mondták, ők ezt nem értik. Megebédeltünk, hazajöttem” – számolt be londoni kalandjairól.
A londoni bankárok valószínűleg ma sem értenék az egészet, ha nem tárulna föl ország-világ előtt ennek a kormány-jegybank szimbiózisnak a mélysége. Nyilván nem véletlen, hogy Orbán számára hirtelen nagyon fontossá vált, hogy a Nemzeti Bank „független” a kormánytól.
„Ha a kormány korábban azt mondta, hogy a Nemzeti Banktól kivitt pénz nem közpénz, de most az Állami Számvevőszék állapította meg, hogy nagyon is az, akkor van-e elszámolnivalójuk ezzel, mikor fogjuk visszaszerezni az emberek ellopott pénzét?” – szegezték a kérdést a kormányfőnek, aki természetesen semmiféle saját felelősséget nem érez: úgy válaszolt, a Nemzeti Bank teljesen független. Bevett gyakorlat. A miniszterelnök a hatalom fala mögé bújik, olyan válaszokat ad családja eszelős gazdagodásával kapcsolatban, hogy „ő maga nem foglalkozik üzlettel”. Vagyis Orbánnak fogalma sem volt, mi folyik a közpénzekkel, úgy tudja, minden rendben van. Nem érez aránytalanságot, jó minden, ahogy van. Nyaranta többször járok a székesfehérvári Auchan áruházban, ilyenkor általában elmegyek a Puskás Akadémia nevű futballklub standja előtt. Van itt minden, de leginkább az a teljes érdektelenség ragad magával, ami ezt a standot körbeöleli. Az asztal mögött fiatal lány bökdösi a telefonját, pólók, dedikált labdák, prospektusok. Egy kicsiny csapat az NB I.-ben. Olyan falu csapata, amelynek összlakossága 2018-as adatok szerint 1850. Felcsút az aktuális miniszterelnök faluja, ezért aztán minden az ő észjárását és világfelfogását követi: így lett minden torz és aránytalan. A falu csapata a futballbajnokságban első helyen áll. (Ceaușescu szülőfaluja is bajnokesélyes volt a hetvenes években Romániában, a Viitorul Scornicești. A stadiont mára benőtte a gaz.) Kisvasút indul a Mozdony utca 1. szám elől, van kis tó: 250 milliós uniós támogatásból építették, amelybe mesterséges szigetet is álmodtak, akik álmodták. A turisták hattyút formázó hídon sétálhatnak át a víz felett. A néhány méter magas kilátóból (minek ez a sok alacsony kilátó!) a kisvasút állomására lehet látni.
Az ellenzék mindeközben egymás lekezelésével foglalkozik. „Bocs, mi több ezren vagyunk éppen Egerben. Attól mi változik, hogy lezárnak egy hidat két órára?” – írta Magyar Péter. „Én kétszáznegyven rendezvényt szerveztem egy év alatt az utcákon és a tereken, ma épp hatot.” De különben meg kit akar legyőzni, Hadházyt? Végül is mi a baj Hadházyval?