A hatalom érvénytelenítése

Szinte kereken egy év múlva választás. Hogy ennek tétje van, az nemcsak a nyilvános kutatásokból látszik, hanem a kormány radikalizálódásából is. Ahová tartanak, az egyértelműen a szélsőjobb, minden létező mérce szerint. Sehol Európában nem tilos a Pride, és semmilyen demokratikus erő nem hisztizik lilulásig attól, hogy vannak tőle független újságok. Utóbbi hadművelet azt is jelzi, vannak még mocskos titkok a szekrényben, és komolyan tartanak újabb botrányoktól.

Ez az év nehéz és undorító lesz. A Fidesz gondolkodás nélkül lök a busz alá félmillió embert az újra felcsavart homofób hadjárattal, és ez nem az utolsó ötlete. Lesznek még áldozatok. Lesznek lejárató kampányok, hatósági próbálkozások, akár törvénytelen fellépések is. A köztársasági elnöknek beöltöztetett zenebohóc csuklóból írja alá az alkotmányellenes törvényt. És persze lesz még lopás is, kézzel-lábbal; jön Szodoma százhúsz napja, most kell kivinni a présházat, eladni az irodákat, megnyerni a tendert, amíg lehet.

Ebben a helyzetben a kormányzásra készülő ellenzéknek van egy speciális feladata: előlépni mint leendő kormány, és felülírni a végvonagló hatalom intézkedéseit. Érvényteleníteni, semmissé tenni azzal, hogy kilátásba helyezi nemcsak a visszavonásukat, hanem azt is, hogy a visszaéléseket szigorúan büntetni fogja.

Alkalmas példa erre a Pride elleni fenekedés, de nem a melegek, hanem az alapjogok felől. Amit a Fidesz tervez, az nyilvánvalóan képtelenség az Európai Unióban, amely védi a gyülekezési jogot, és kizárja a diszkriminációt. Aki ilyen törvényt vagy alkotmánymódosítást léptet életbe, az helyből rosszhiszemű és bűnös. És az a hivatalnok, ispán és rendőr is, aki ennek alapján bírságot szab ki – nemcsak a Pride, de bármilyen tüntetés résztvevőire. Vajon hányan írják alá azt a végzést, ha számolniuk kell azzal, hogy végül személyesen nekik kell visszafizetniük?

Ugyanez a helyzet a tökéletesen legális amerikai és európai pályázatokkal, amikre most a szuverenitásvédelmi öleb csahol. Ez is eljuthat akár törvénytelen végrehajtásokig. De megremeg a toll a mancsocskában, ha valós a veszély, hogy egy év múlva leverik rajta a háromszorosát.

Korrupciós, hűtlen kezeléses ügyekben is jól működhet az ilyen megfélemlítés. Tiborcz irodaházait negyvenszázalékos felárral veszi meg az állam. Ezeket a szerződéseket valakik aláírják – mert most még nem kell attól tartaniuk, hogy rajtuk keresik majd a százmilliárdokat, amiket épp elégetnek. Így ment ez egészen eddig. És ez volt a rendszer alapköve: a lopás lehetősége. Olyan jengatéglája ez a rezsimnek, amely nélkül egész megyei pártszervezetek omlanak össze. A fél Fidesz már most is csak a szabadrablásért van benne a buliban. Nem kell ehhez más, mint konkrét és nyilvános ígéretek: te, meg te és te is ülni fogsz, ha ezt aláírod. És még ki is fizeted, úgyhogy koldusként szabadulsz.

Sokáig sorolhatók a társadalomnak és a gazdaságnak kárt okozó intézkedések, amiket eddig azért volt olyan könnyű meghozni, mert nem volt kézzelfogható a veszély, hogy személyesen kell felelni értük. Ilyen a propagandára elszórt pénz is. Ezek jelentős részéért végső soron a miniszterelnök felelős. Még szerencse, hogy az ő vagyonából csinosan pótolható a kár.

Tiborcz, Mészáros meg a Matolcsy család már most is tudja, hogy nekik vagy pucolniuk kell, vagy csüccs lesz. De ők nem egyedül dolgoztak. Keveset beszélünk azokról, akik a kormányablakon át kiadogatták nekik az aranyrudakat. Pedig ők a legsebezhetőbbek, ők törnek meg legelőször, ők azok, akik nem férnek fel a különgépre. És ha megtörnek, ha a kockázat súlyát nem bírják elviselni, akkor a rendszer köhögni kezd, csikorogni, és végül leáll. Az ellenzék agresszív fellépése ennyiben önbeteljesítő: akadályozza a hatalom erőszakos megtartását, és ezzel javítja saját esélyeit.

Egy évvel a választás előtt reális esély van a kormányváltásra. Ez már önmagában hatalom. Feltételes módban, de már használható, már alkalmas arra, hogy megfagyassza a vért a végrehajtó gyalogokban.

Ahová a Fidesz tart, onnan visszaút nincs. Naiv elemzők hada várta a konszolidációt négy, nyolc, tizenkét évvel a hatalomszerzésük után, hiába. Most már a belorusz módszereket kóstolgatják, és nem fognak hátrálni akkor sem, ha ezzel végül megőrzik a hatalmukat. Pont azért akarjuk őket leváltani, hogy mindez ne történjen meg velünk. És már most elérhető, hogy ne legyen hozzá erejük.

Az ellenzék előnye már ma is jelentős, és nem látszik egyelőre trendfordító tényező. Inkább arra van esély, hogy kipattan egy vagy több újabb botrány – a nemzeti bank körül tulajdonképp már meg is történt, de van még a tárban, nyilván. Erre a fenyegetésre a zsigeri válasz a gyűlölet és az erőszak fokozása volt, és ez megy majd tovább, mert jobb ötlet nincs. Nyomasztó, sötét, veszélyes év van előttünk. Sokat segítene, ha közben alapos okkal remélhetnénk, hogy a döglődő rezsim a levegőbe rajzolgat, hogy minden semmis lesz, amit most kifőznek, és nyüszítve fizetnek majd érte. Hogy nekik több okuk van félni, mint nekünk.

Hogy nincs hatalmuk felettünk.