Személy

Balatonra vonattal, személlyel persze, elszokott már az ember az ilyesmitől, francos intercityken, meg mittudoméneken, hanyadosztályon, az nem is igazi vonat, hanem ez, ez az.

A fíling (már amennyiben – ugyebár). Legelőször a MÁV-műbőr, a maga természetellenes vegyipari színével, itt-ott hasogatott, és amire egyszer csak, valami irtózat megállónál lehuppan egy ürge, idősebb, ötvenes, ohne köszönés, semmise, nájloning, és műbőrtáskából (gyanúsan hasonló az ülésanyaghoz) szalonnázni kezd, csámcs-csámcs, aztán le is zizzen a következőnél, ohne köszönés megen, csak morzsák maradnak utána a műbőrön meg hányinger zsírcsík.

A dohányzókocsik, az az igazi, bírni nem lehet, de hát a szépség, az a mélysárga, egy elefántcsorda kiirtására elegendő nikotinmennyiség a meghatározhatatlan színű és anyagú belburkolaton. Egyébként valami bakelit, biztosan, minden bakelit itten vagy valami ilyesmi, nyilván rákkeltő, de baromi büdös.

Föltűnik a Verencei-tó mint első tájékozódási pont, itten leküldhetnénk egy Drébert, ahogy kell, kábé húsz-huszonöt fokos, a vízhőmérséklethez állítva, és valamiért az egész vasútkörnyéket kanadai nyárfákkal ültették be, száll be az a vattaszerű, gázolni lehet benne, szem gyullad, hapci.

A vécét azt élő ember nem meri mekkockáztatni, maximum bliccelésileg jöhet szóba.

Dunántúli település öt betű, az ülések fölött a rejtélyes rendeltetésű fényképek az átkos fénykorából, a vasút lexebb éveiből, hogy aszongya Európa lekkorszerűbb pályaudvara a szolnoki, na ezzel nem lehet vitatkozni, vagy: Budapest, Boráros tér. Ennyi. A képen fénycsóvák. Budapest a fény városa, nyilván. Kép az üveglap alatt gyűrött nagyon, a nedvesség, meg a felszívott nikotin, színét is vesztette, nem is volt neki nagyon, a csóvák már fáradt ezüstgiliszták, döglődő fényangolnák.

Jelentkezzen, aki tudja a balatoni (déli part) állomásokat sorrendben. Valamikor kötelező volt. Van alsó meg fölső mindenütt, bonyolult. Még a Siófok előtti fenyőfás rész, az jó, barátságos és változatlan.

A személyvonat nyelvi mélységei: vontatási főnökség, menettérti kedvezmény. A rutinos utas menettértit kér, nemszámít, hogy nincs értelme. Anyád a menettérti, az. Hogy rohaggyá meg.

Legyen elég Siófokig, ott úgyis csatlakoznak a sorakozó gagyiárusok, 1 stück 790, 2 stück 1400 és alulöltözött, szandálban még mindig verhetetlen kelet-nyugatnémetek számolják ki a lóvét a divatos négyszáz ruppós napszemüvegre, a másik meg videofilmezi, ahogy a többiek aprópecsenyét meg Gössert rendelnek valami főutcára telepített kerthelyiségben.

Für alle falle húzzunk a genyába, mit keresünk itt, egyáltalán hol, ez most fölső, alsó, vagy valami más?

Uj Péter