Poloskákok

Végre belpolitika.

Mivel Magyarországon nincs normális parlamenti élet, mint holmi demokráciában, a politizálásnak az utcán kell történnie, s arra nincs jobb alkalom, mint a nemzeti ünnep. Főleg az a kettő, amelyik forradalomról emlékezik meg, úgymint március 15. és október 23. Ilyenkor a kormány és az ellenzék is megmutathatja erejét, hány embert tud mozgósítani, a szónokok mindenféle hangzatosat mondanak, amin elrágódik a média, s aztán nem történik semmi. Pontosítok, utoljára 2006. október 23-án történt valami, a posztkommunista térség első színes ellenforradalmának keretében, jövőre lesz húsz éve.

Az idén, hosszú szünet után, fordulat ugyan nem volt – de cselekmény, az igen. Amióta megszűnt a centrális pártrendszer, Orbán Viktoron az ijedelem tünetei mutatkoznak. Az idén is ő szervált, de az ütés most röhejesen out volt. A Kremlt szolgáló „béke”-propaganda határtalan idiotizmusa megbosszulta magát. A miniszterelnök azt volt kénytelen írni a külhoni magyaroknak címzett levelében, hogy a márciusi ifjak „a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra”. Mármost abban, hogy a miniszterelnök észveszejtő badarságokat beszél, semmi új nincsen. De egy forradalom főszereplőit rendpártiaknak nevezni, a szabadságharc kirobbantóit pedig békepártiaknak, nos, az annyira ütközik mindazzal, amit a magyarok fejébe sulykolnak óvodás koruktól kezdve, hogy még a legjámborabb kormányhíveknek is feltűnhet, miszerint itt valami nem stimmel. Coming out: nekem is volt ám öt-hat éves koromban piros huszárcsákóm és kályhaezüsttel bevont fakardom, azzal ültem fel a papírmasé hintalovamra, és kiáltottam harciasan, hogy „Éljen a magyar szabadság!”. Csuda helyes lehettem. De van, aki még mindig itt tart.

Orbán Viktor „ünnepi” beszédének csak a végéből, a poloskázásból lett botrány, de érdemes figyelmesen meghallgatni a felvezető részt is. Felmondja a nacionalista öndicséret szokásos kliséit. „A magyarok eleme a szabadság.” Eltérően, ugye, minden más nemzettől. Mi ebben vagyunk különlegesek. Most ne foglalkozzunk azzal, hogy ezt az Egyesült Államoktól Olaszországon és Lengyelországon át Ukrajnáig az összes nemzet politikusai elmondhatnák, ha volna hozzá kedvük, de nézzük inkább azt, hogy mi ez a szabadság. „A szabadság a nemzeté.” Passz. Hogy a nemzeten belül vannak egyének és csoportok, akik, amik ugyancsak szabadok akarnak lenni? Semmi értelme. Szabadság csak kifelé, az adott naptári évben kijelölt birodalmakkal szemben létezik – az idén az Európai Unió meg Soros a birodalom, a Rosszijszkaja imperija és a Szovjetunió revansista jogutódja viszont nem az. Befelé a szabadság értelmezhetetlen, a nemzeten belül mindenkinek kötelessége ugyanazt akarni, mindenkinek egyezzen meg az ízlése, az üzleti érdeke és a szexuális irányultsága Orbán Viktoréval, azaz legyen egy zsarnoki rendszer hű alattvalója, szeresse a zsarnokságot, és azt higgye szabadságnak.

Ami a poloskázást illeti, Orbán stábja nagyon hamar rájött, hogy a nemzetiszocialista áthallás miatt mégsem volt észszerű, és jött egy gyors, ámde kínos kibucskázási kísérlet a Facebookon. Eszerint: „Miért poloska? Mert lehallgatta a feleségét. Ha nem hallgatta volna le, nem hívnák így.” Nem olvasom nagyon a kormánysajtót, nem tudom, ott mennyire sűrűn hívják így azt, aki lehallgatta a feleségét, de poloskáknak biztos ott sem, ilyen egyes számú szó ugyanis a magyarban nem létezik. Ellenben Orbán az „ünnepi” szónoklatában áttelelő poloskákról beszélt, akiket egy pénzügyi gépezet „korrupt dollárokból vásárolt meg”. E körbe szerinte „politikusok, bírók, újságírók, álcivil szervezetek és politikai aktivisták” tartoznak. Nem tudom, a poloskákok halmazából melyik bíró, újságíró vagy NGO-aktivista hallgatta le a feleségét. Mindenesetre korrupcióról beszélni azon a Magyarországon, ahol a korrupció nem hibája a rezsimnek, hanem fő alkotóeleme, és a békemenetek földjén álcivil szervezetekről értekezni – hát ahhoz világrekord vastagságú bőr kell. Újságíróként először persze a szakmám említése ütött szíven, de vajon hány demokrata állampolgárnak tűnt fel az Országos Bírói Tanácson és képviseltjein kívül, hogy a bírák meggyanúsításával a végrehajtó hatalom feje a hatalommegosztás alapelvét köpte le? Nem mintha a hatalommegosztás mint a létező demokráciák egyik fő alapja túl sokakat érdekelne minálunk.

A nehéz nap délutánján Magyar Péter tartott nagygyűlést. A résztvevők száma becslés szerint elérte a hetvenötezret, biztosan többszöröse volt az Orbán-gyűlés szigorúan megszűrt és megmotozott, illetve a Magyar Falu Program (tudják, a kiskocsmás) keretében felbuszoztatott közönségének. Lelkesebb és optimistább is. A fő szónok meghirdette a korfordulót: „1848-ban eljött az idő. 1956-ban eljött az idő. És most? Most újra eljött az idő.” Nem lehet másként értelmezni, mint hogy megint forradalmi időket élünk. De miben állna a forradalom? Az ünnep záróaktusaként Magyar Péter bejelentette, hogy a Nemzet Hangja néven szavazás lesz 12+1 pontról. Az első pont: „Egyetért-e Ön azzal, hogy évi maximum 200 ezer forint értékben nyugdíjas SZÉP-kártyát vezessünk be, amely élelmiszerre, gyógyszervásárlásra és egészségmegőrzésre fordítható?” Ez a kérdés, válasszatok! A pontok zöme kormányzási részletkérdésekről szóló kampányígéret, gondosan bemért szavazórétegekre szabva; közte elszórva egy-két fontos külpolitikai és közjogi ügy, aminek az elemzése nem jelen cikk dolga. A 12+1 pont célja a pártépítés, teljesen legitim dolog, csak ugyanúgy nem kéne szavazásnak hívni, mint Orbán „véleménynyilvánító szavazás” nevű kiméráját. Pláne „népszavazási kezdeményezésnek”, mint az illetékes honlap teszi.

A Fidesz 2006. október 23-i nagygyűlése is hasonló aktussal zárult: Orbán a kormány megbuktatása céljából népszavazást jelentett be – sokkal nagyobb tömeg előtt – kormányzási részletkérdésekről. De a taktikai húzás akkor bevált. A képviseleti demokrácia egyik alapelve az, hogy a költségvetést érintő kormányzási témákról nincs népszavazás – az Alkotmánybíróság, s ezen belül Paczolay Péter jogászi virtuozitása kellett ahhoz, hogy bebizonyítsa: a kormányprogram nem kormányprogram, a költségvetés nem költségvetés. Annak a hamis népszavazásnak fontos szerepe volt a magyar demokrácia bukásában. Hogy a mostani hamis szavazásnak lehet-e majd szerepe a magyar képviseleti demokrácia visszaállításában? Bizakodni mindig jó.