Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 11. szám, 2025. március 14.
KOVÁCS ZOLTÁN
A helyzet rosszabb, mint egy hete. Akkor annyit láthattunk, hogy Orbán Viktor hátat fordít az uniónak, egyre harciasabban hívja fegyverbe az unió ellen eszmetársait és szavazótáborát. A március 15-i felhívásban már beazonosítja őket: az 1848-ban még maroknyi forradalmár, akik akkor is „a birodalom ellen” harcoltak, mint most Orbánék. Gondolom, ahogy a birodalom akkor az osztrák császárság volt, most meg az unió. Ő maga pedig vélhetően Kossuth Lajos. Vagy Batthyány Lajos, ennél nem érdemes alább menni, följebb meg nincs.
Mint ismert, egy hete mutatta be az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen bizottsága tervét, amivel gyorsan és jelentősen növelné a tagállamok védelmi képességeire fordított kiadásait. A javaslatcsomag, ami a ReArm Europe (újra felfegyverezni Európát) nevet kapta, öt pontból áll, a második pillére a közös fegyverbeszerzéseket segítené, amire az EU 150 milliárd közös hitelt venne fel.
A csomag lényegi elemeit csütörtökön az uniós tagállami vezetők, köztük Orbán Viktor is támogatta, vasárnap kijelentette, a magyar alkotmány nem teszi lehetővé, hogy támogassák az unió eladósítását. (Ez a gondolat így alighanem értelmetlen.) Vagyis vétóra készül. A magyarázat az eddig is emlegetett háborúellenesség, aminek tartalma nincsen, különösen ha tudjuk, az unió nem egyszerűen fegyverkezni óhajt, hanem hatékony fegyveres ellenerőt képezni Putyinnal szemben. Ursula von der Leyen azonban egy, a Népszava által kedden szemlézett levélben olyan megoldást szorgalmazott, amelyhez elég lenne a tagállamok minősített többségének, azaz vezetőik 55 százalékának támogatása, ha az egyetértő országok legalább az EU teljes lakosságának 65 százalékát képviselik. Az eljáráshoz az unió működéséről szóló szerződés 122. cikkét használnák fel, amely lehetővé teszi, hogy az államok a tagok közötti szolidaritás szellemében hozzanak gazdasági intézkedéseket az Európai Bizottság javaslatára.
Az már önmagában szégyenletes, hogy az Orbán-kormány abba a helyzetbe hozta Magyarországot, hogy az Európai Unió olyan megoldást kényszerül kidolgozni, amely „Orbán-biztossá” tenné az értékeiért jelentős és indokolt kiadásokat vállaló szervezet felfegyverzéséhez szükséges hitelfelvételt. Így akadályozva meg, hogy az Orbán-kormány vétózhasson. Orbán erre hozta fel, hogy véleménynyilvánító szavazást kezdeményez Ukrajna európai uniós tagságáról. Nem sokkal később Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter reagált Orbán nyilatkozatára, felvetve, „engem pedig érdekelne egy népszavazás eredménye Orbán Magyarországának uniós tagságáról”. Európában a magyar kormányfőnek összesen két barátja van pillanatnyilag, akik országuk vezetői is, Fico és Vučić. Egyik alatt épp szétesőben a kormánykoalíció, a déli harcostársra pedig lassan rátörik az ajtót az ellene tüntetők. A magyar kormányfő azt mondta, a Balkán-régió stabilitása Szerbia stabilitásával függ össze, Szerbia pedig akkor stabil, ha erős, határozott vezetése van, ezért mi „Aleksandar Vučićban a balkáni stabilitás bajnokát is tiszteljük”. Ezt követően ő is tett valamit a térségi stabilitásért, amint a VSquare oknyomozó portál írja, a magyar kormányfő testőrségének a vezetőjével az élén TEK-kontingens ment Banja Lukába azzal a céllal, hogy segítse az akkor még ítéletre és börtönre váró boszniai szerb vezető kimenekítését Magyarországra. Ahogy Szentiványi István külpolitikai szakértő megállapította, az Orbán–Vučić–Dodik hármast egy dolog köti össze, és azt úgy hívják, hogy Vlagyimir Putyin.
Az ügy annyira felbőszítette az ottani amerikai partnereket, hogy figyelmeztetést is kiadtak a TEK-nek. Marco Rubio amerikai külügyminiszter pedig az X-en (szemlézi a Klikk.hu) azt írta, hogy Dodik aláássa Bosznia-Hercegovina intézményeit, veszélyezteti annak biztonságát és stabilitását, s konstruktív és felelősségteljes párbeszédre hívta fel Bosznia-Hercegovina politikai vezetőit. „Felszólítjuk a régióbeli partnereinket, hogy csatlakozzanak hozzánk e veszélyes és destabilizáló magatartás elleni küzdelemben” – zárult a bejegyzés.
Ez utóbbi szavakat nehéz lenne nem magára vennie az Orbán-kormánynak. A magyar diplomácia ugyanis, bár Donald Trump hivatalba lépése óta teljes Amerika-párti fordulatot vett, nem lassuló, sőt, fokozódó intenzitással folytatja a szerbeket támogató akcióit a Balkánon.
Pénteken Orbán Viktor miniszterelnök is reagált a vádakra, kijelentette, hogy „ilyen kiszabadítási terv nem volt”, ami akkor lenne igazán hihető, ha nem mentették volna ki 2018-ban Nikola Gruevszki volt macedón miniszterelnököt igen zavaros magyar közreműködéssel. Őt évekre elítélték, Milorad Dodikot első fokon egy év börtönre, és hat évre eltiltották közhivatal viselésétől. A kormányfő mindig rossz társaságba, bűnözők közé kerül, nem győzi őket kiszabadítani. Aztán kiderült, hogy a Vox nevű spanyol szélsőjobboldali párt három és fél milliárd forintnak megfelelő összeget vett fel Mészáros Lőrinc bankjából, de Orbánnak ehhez sincs semmi köze, de még annak sem, hogy Santiago Abascalt, a spanyol nacionalista Vox párt vezetőjét nevezték ki a Patrióták Európáért jobboldali pártszövetség élére a szövetség első közgyűlésén Párizsban. Az alelnök a Fidesz EP-képviselője, Gál Kinga lett, a pártcsalád egyik főgenerátora Orbán.
Hogy a magyar kormányfő az unióban politikai útonálló, bajkeverő, az nagy gond. De ennél is nagyobb, a legnagyobb, ami politikussal megtörténhet, hogy semmilyen elképzelése nincs a hatalom átadásáról, pedig egyszer megbukik. Ez az élet rendje, mindenki lelép. Hogy 2026-ban, az most könnyen elképzelhető, de nem ez a lényeg, hanem hogy történjék ez a bukás bármikor, erre semmilyen forgatókönyve nincsen. Neki se, az alázatos barátainak se, pedig hát ezt az országot egyszer rendbe kellene tenni, és ehhez nem Trump-féle zavargások kellenek. Igaza van Stefano Bottoninak, Orbán nem fogja vereség esetén sem átadni a hatalmat. Versenyképes, nyitott gazdaságot kellene építeni, nem pedig a rossz pályát hatóságiárasozni, mindenbe belepiszkálni, és buherálni az utolsó szögig. Milyen ország milyen miniszterelnökéről beszélünk, ahol néhány hónap kihagyással 2020 márciusa óta váltják egymást a válság- és veszélyhelyzetek. A koronavírus alatt kezdődött, de miután 2022-ben Oroszország lerohanta Ukrajnát, jött hazánkban a háborús, a második vagy akárhányadik veszélyhelyzet. Mielőtt lejárt volna, a kormány szeptember elején ismét meghosszabbította „a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet”, amely így 2025. május 19-ig biztosan hatályban marad. Birodalom meg maroknyi. Az a gyanús, aki nem gyanús, aki nem gyanús, az gyanús.
Petőfi Sándor fordult egyet a sírjában.