Batman

Először is egy vízi Uzit kapott a gyerek, Uzi típusú vízipisztolyt, Made in China, az van ráírva, Li Taj Po szavai csengnek fülembe, mindegy, most már mindenre ez van írva. Aztán persze a Batman-mutációk jöttek, mert a gyerek Batman-addikcióban szenved, nincs egyedül, ahogy látom, minden ekkora arc Batmanben pörög, Generation B, hagyjuk, hallottam olyan szülőről, akit gyerekpszichológus vett rá a Batman-vásárlásra, mondván, gyermeke batmantelensége beilleszkedési zavarokat okoz.

A gyerek feje Batmannel tele, Batmanek repkednek mindenfele, a szobában, a klozettben, lődöznek, gonoszokat győznek lefele, repülnek a kádba fürdeni, leülnek az asztalhoz kelkáposzta-főzelékezni.

A mi családi Batmanünk átlagosnak mondható a maga szakmájában, két méter körüli figura, kicsit le kell hajtania a fejét az ajtóknál, két hegyes füle így is beleakad a felső kapufába, nem kétméteresekre építettek az ötvenes években. Testhez feszülő fekete ruhája van neki, pedig már kiment a divatból az elasztik (istenem, azok a bickilisgatyák!), csillogó metálfekete az övé, mint egy új minisztériumi Passat, rajta kívülről a piros Batman-alsógatya, aztán a köpeny, a repülő.

Batmenünk ki van gyúrva rendesen, az elasztikruhát majd szétrepesztik az izmok, de van már egy kis úszógumi is ottan, csak a köpeny takarja.

Lustul a Batmanünk, esténként sörözünk, Csótánynak hívom, ilyen szép fekete csótányaink voltak a Bajcsy-Zsilinszky úton, nem haragszik érte, Drehert nyit és tölt.

Nézzük a Vészhelyzetbent meg a Knight Ridert. Szereti Hasselhoffot, a régi Rodereket meg az újabb Baywatchot, már a Pamela Andersonnal, naná, hogy a csajok miatt.

Nem nagyon mozog már, le van lassulva. Eleinte még gyakran kirepdesett, széjjelnézett, mi van?, dolgozgatott éjjelente, de most már csak hetente egyszer-kétszer dugja ki az orrát.

Nehezen tájékozódik, mondja szégyenkezve, zavarják a diszkók, toplessbárok légvédelmi fényei, meg valahogy nem találja magát a városban, túl sűrű a levegő, fárasztja a repülés.

Nyugtalanul alszik. Mintha fájdalmai lennének. Azt mondja, a koksz. Mert nyomja magát egy kicsit, kell a gyúrás mellé, ugye, némi szteroid, hogy látsszon is az eredmény, a Batman csak brutális izmokkal Batman.

Nem bírja, úgy látszik. Kedvetlenül néz a fotelből. Mire állna mostan neki harcolni gonoszok ellen? Kik itten a gonoszok? A csúnya bácsik? Nehéz eset, legyintget magában, kell a francnak a balhé.

Hogy hátba lőjjék valami grúzok? Vagy megvegye kilóra egy félsötét vállalatbirodalom? Vagy pártpolitikai játszmáknak essen áldozatul? Vagy átláthatatlan manipulációk nyomán kabátlopási ügybe keveredjen? Kompromittálódjék? Hatásköri vitákat okozzon a rendőri szerveknél? Bulvárlapok közöljék köpeny nélküli fotóit?

Nem. Még az öngyilkosok megmentését sem győzné. Nemsokára nyugdíjba mehet korkedvezménnyel, ilyenkor már kár ugrálni. Langzam spacíren, mondja Batman: Vészhelyzet, Szomszédok, Knight Rider és hetente kétszer sétarepülés a Citadellához.

Uj Péter