Népszabadság, 1996. május 22.

Szerda

UJ PÉTER

Tegye föl a kezét, akit érdekel ez a kavarás e körül a gazdasági nyomozóhivatal vagy mi a nyavalya körül! Horn Gyula és Kuncze Gábor ne jelentkezzen! Jó, marad a Pintér. Meg én.

Nekem már cserepes a szám az izgalomtól. Mostan, hogy Horn Gyula elállt. Mint a befőtt. Pedig a BM már önálló javaslattal állt elő. Jujjujjuj! Nem lefutott meccs ez, fölvetődhet még itten néhány izgalmas átszervezés, mondjuk a Kormányzati Ellenőrzési Iroda hatóköre lenne kibővítve. A betyárját! Maguk alá vizeltek a délvidéki fegyverkereskedők.

Ha az Úristen megtartja a kormányzatot jó egészségben, akkor tovább folyhat a munka ebben az öldöklő iramban, újabb szakmailag kiérlelt koncepciók születhetnek, ütőképes szervezet kialakítása kerülhet sorra, nyomozati jogot kapnának a házmesterek és a BKV-ellenőrök, és tíz-húsz év múlva már minden valamirevaló Kojaket, Columbót, Stefan Derricket és Harry Kleint leszerződtethetnénk.

Az olajvállalkozók palotái előtt feltűnés nélküli Buickok parkolnának, és kihallatszana belőlük a hamburgercsámcsogás meg a Cherry Coke-ok szisszenése.

A közokirat-hamisító műkincskereskedőket tűzlépcsőkön üldözik majd a ballonkabátosok, és egy-két figyelmeztető lövés után bilincselnek.

A legravaszabb pénzmosó is megtörik majd, amikor a mi kis Columbónk hetedszer fordul vissza az ajtóból korpás fejét vakargatva, és a szivarját a perzsaszőnyegre ejti.

Szuperszámítógépek követnék a sötét bankszámlák mozgásait, rádiótelefonokat hallgatnának le, a belügyminiszter személyesen irányítana, és ilyen Madonna-rendszerű mikrofonnal a fején szaladgálna. Helikopteres üldözés végén kézre kerítenék a cigarettacsempészek főnökét.

James Bondunk bangladesi menekültnek öltözve egymás után göngyölítené föl az embercsempész-hálózatokat.

A híradókban meg a Juszt Lacinál naponta titkos rendőrségi videofilmeket mutatnának, amelyeken arcukat takargató áfa-visszaigénylők bújnak elő bunkerükből géppisztolyos kommandósok sorfala előtt.

A balatoni őrző-védők főnökét egy álbukméker-irodával tennék tönkre, és ukrán maffiózók sírásától lenne hangos a Gyorskocsi utca. Egy hűtőkamionban pedig háromszáz megfagyott albán heroinkereskedőt találnának, akik így akartak menekülni az országból.

A feketegazdaság fölszámolását spontán tömegmegmozdulásokkal ünnepelné az ország. Az erdélyi kőművesek és román hagymaszedők egy emberként belépnének a szakszervezetbe. A legfoglalt hatszázas Merciket szétosztanák az ózdi munkanélküliek között, a banánmaffia készleteit kiporcióznák a Havanna lakótelepen, a harmincezer forintos évi jövedelmű építési vállalkozók kastélyaiban csepeli proletárgyerekek üdülnének, a kárpótlásijegy-manipulátorok koloniálbútorait megkapnák tüzelőnek a rászorulók. A hasis-, kokain- és heroinégetésektől javulna a közhangulat.

Tehát még egyszer, kedves polgárok: kit érdekel a gazdasági nyomozóhivatal körüli kavarás? Na ugye. Látják, ez a tétje egy szakmailag kiérlelt, mi több: megalapozott koncepció asztalra történő letevésének.

Uj Péter